A Locust On The Saddle zenekar 2003-ban alakult Budapesten, a mai felállás 2004 tavaszára stabilizálódott: Vass Imre – ének, Szipszer Szabolcs – dob, Nagy Gergely – basszusgitár, Szabó Tamás – gitár.
A zenei irányként már a kezdetektől fogva a doom/stoner/sludge stílusok voltak megcélozva, vagyis rengeteg korai Black Sabbath valamint new orleans-i sludge hatású riffek (lásd Down; Floodgate; Acid Bath), stoneres elszállós betétekkel + a stílusra jellemző üvöltős-dallamos énekkel megfűszerezve. Koncertszinten voltak megmozdulások Budapesten (Kék Yuk, Vörös Yuk több alkalommal; Süss Fel Nap), ...
Olvasd el a teljes biográfiát > 
Mint újra és újra tapasztalhatjuk, a zenei műfajok népszerűségüket illetően hullámvasúthoz, vagy még inkább mérleghintához hasonlíthatók: egyszer fenn, másszor lenn. Pár éve kezdődött például a metalcore feltűnő térhódítása, ami ma már talán lecsengőben van, vagy mondhatnánk az emót, ami ugyan már rég nem az, aminek indult, de néhány borzalmas popcsapatnak köszönhetően – a nevüket nem írom le, annyira visszataszítóak, úgyis mindenki tudja, kikre gondolok – reflektorfénybe került. Úgy tűnik aztán, hogy metal vonalon föltámadóban van a thrash, és még sorolhatnánk a példákat, de a cél nem ez, hanem konkrétan egy műfaj ’hírbe hozása’. Persze ez az ’egy műfaj’ is összetett és szerteágazó azért, szóval nem is olyan egyszerű a történet. (
1) Tovább >
Idén immár a tizenötödik Sziget fesztiválra kerül sor Óbudán, a Hajógyári-szigeten; a ’93-ban indult sorozat időközben Európa egyik legjelentősebb éves kulturális eseményévé nőtte ki magát. Ezzel együtt soha nem vonzott túlzottan, mégpedig leginkább azért, mert soha nem hívtak olyan előadót, aki igazán érdekelt volna. Illetve ez így nem igaz, csakhogy aki érdekelt volna, azt többnyire meg tudtam nézni máshol, máskor is. Idén viszont az átlagnál izgatottabban vártam az eseményt, mivel pár hónapja újra felfedeztem magamnak nyolcadikas általános iskolás korom egyik kedvencét, a Nitzer Ebbet, egyikét azon kevés előadónak, amiket ma is meg bírok hallgatni az akkori kedvencek közül. Nem kicsit szánalmas, hogy a programfüzet szerint német előadóról beszélünk, hiszen náluk britebbet keresve sem lehet találni a Sziget idei fellépői közül (legalább a Napalm Death-t sikerült eltalálni, ha már a britek szóba kerültek). 
