Akiket a mocsár füstje megcsapottDoom-Stoner málházás MagyarországonMint újra és újra tapasztalhatjuk, a zenei műfajok népszerűségüket illetően hullámvasúthoz, vagy még inkább mérleghintához hasonlíthatók: egyszer fenn, másszor lenn. Pár éve kezdődött például a metalcore feltűnő térhódítása, ami ma már talán lecsengőben van, vagy mondhatnánk az emót, ami ugyan már rég nem az, aminek indult, de néhány borzalmas popcsapatnak köszönhetően – a nevüket nem írom le, annyira visszataszítóak, úgyis mindenki tudja, kikre gondolok – reflektorfénybe került. Úgy tűnik aztán, hogy metal vonalon föltámadóban van a thrash, és még sorolhatnánk a példákat, de a cél nem ez, hanem konkrétan egy műfaj ’hírbe hozása’. Persze ez az ’egy műfaj’ is összetett és szerteágazó azért, szóval nem is olyan egyszerű a történet.
Maradjunk mindenesetre annyiban, hogy a júniusi Trouble-koncert jó kiindulópontot fog jelenteni, több okból is. Egyrészt maga a legendás chicagói banda remekül átfogja azt a – mondjuk ki a nevét – stoner-doom vonalat, amiről írni szeretnék, másrészt a koncert köré jóféle fesztivált kerekítettek a szervezők, ahol láthattunk szinte mindenkit, aki itthon számít a műfajban. Mindjárt rájuk is térek, csak előbb pár szóval körvonalaznám, nagyjából mit is takar az említett műfaj. A ’doom’ ugye alapvetően lassú muzsika, nagyban építve a Black Sabbath korai munkásságára; a stílus nevét általában a szeptemberben Budapesten is fellépett, svéd Candlemass első lemezének címéből – ’Epicus Doomicus Metallicus’ – szokás származtatni. A ’stoner’ pedig füstös, egyszerű, némileg pszichodelejes muzsika, amitől nem feltétlenül áll távol a whiskey sem. Ha már füst, nyilván nem független a hippi-mozgalomtól, ill. annak a korszaknak a zenéjétől. Pl. az Atomic Rooster ’Death Walks Behind You’ című klasszikusa a hetvenes évek elejéről olyan stoner alapvetés az én olvasatomban, mint a ház. Igaz, többnyire jóval későbbi előadókat szokás meghatározónak tekinteni, mint. pl. a Kyuss, a Corrosion Of Conformity, vagy épp a Fu Manchu, de az épp a napokban Budapesten játszott Alabama Thunderpussy neve sem hangzik rosszul a műfaj kedvelőinek körében, azt hiszem. Ott van aztán a panterás Phil Anselmo bandája, a nemrég új lemezzel jelentkező, igazi szupergrupnak számító – mi mást mondhatnánk egy Pantera, Crowbar, COC, EyeHateGod tagokból álló formációra – Down, amelynek délies, súlyos mocsárzenéje nagyban rányomta bélyegét a hazai szcénára is, rendszeresen játszanak Down-nótát a magyar bandák közül többen is.
És most rátérnék arra, ami miatt elkezdtem ezt az írást, hogy az Olvasók figyelmébe ajánljak néhány hazai zenekart, akiket véleményem szerint érdemes megismerni. Írásom semmi esetre sem törekszik a teljességre, még az is előfordulhat, hogy a témában járatosabbak számára hülyeségnek tűnő dolgokat is leírok majd, illetve nem írok le olyasmiket, amiket mások szerint kellett volna. Ezért előre is elnézést kérek az érintettektől, ill. szívesen veszem az építő hozzászólásokat.
Kezdeném talán a már említett Trouble-buli fellépőinek rövid bemutatásával, közülük is a Wall Of Sleeppel. Mint bizonyára a legtöbben tudják, a Wall Of Sleep gyakorlatilag az akár legendásnak is mondható magyar doom-brigád, a Mood egyik utódzenekara. Az eddig fölsorolt külföldi bandák közül talán a Candlemasshez hasonlítanám leginkább, egyrészt maga a zene, másrészt az énekes Holdampf Gábor hangja miatt, amiben van rendesen abból a fajta pátoszból, ami az ex-Candlemass frontember Messiah Marcolint is jellemezte. A Wall Of Sleep ’And Hell Followed With Him’ című nagylemeze nem is olyan régen jelent meg, és azt a vonalat viszi tovább, ami eddig is jellemezte a csapat munkásságát (korábbi lemezek: ’Overlook The All’, ’Slow But Not Dead’, ’Sun Faced Apostles’). A banda amúgy nov. 16-án a Wigwamban játszik majd, érdemes megnézni.
Ha már szóba jött a Mood, egyértelmű, hogy a Stereochristtal folytatom, hiszen ide is jutott a Mood tagjaiból. Ugyanakkor a Stereochrist sokkal inkább a délies mocsárzenék világába illik bele, még ha éppen ők nyitottak is az előbb említett Candlemassnek az A38-on. Nem véletlen, hogy szoktak Down-feldolgozást játszani, stílusában a két együttes nem áll távol egymástól. Makó Dávid ugyan nem Phil Anselmo, de azért elég jól bánik a hangjával. Egyébként a zenekar 2002-ben alakult, korábban Super Natural volt a neve, ezen a néven jelent is meg demója. Aztán 2004-ben jött az igencsak jó sajtóvisszhangot kapott ’Dead River Blues’, majd a következő évben egy háromszámos promóciós demo, végül a legutóbbi album, a ’Live Like A Man (Die As A God)’ 2006-ban. A banda jelenleg Olaszországban turnézik, miután vendégül látta hazánkban a talján stoner-zenekart, a Zippo-t.
Nemrég jelent meg az első lemeze a következő bemutatandó bandának, a váci Sunday Furynak. Súlyos, dögös, mocskos muzsika ez, szintén nem teljesen idegen a Down hangzásvilágától. Őszintén szólva a Trouble-féle bulin a hazaiak közül nekem a Sunday Fury produkciója tetszett legjobban, első lemezük – a címe is az, hogy ’First’ – is nagyon jó, a hihetetlenül igénytelen és csúnya borító ne tévesszen meg senkit. Nem hiszem, hogy pl. a Crowbar rajongói nagyon csalódottak lesznek, ha meghallják, simán nemzetközi szintű a produkció. A Sunday Fury is ott lesz a Wigwamban 16-án a Wall Of Sleeppel, tessék megnézni.
Nagyon szimpatikus banda a Locust On The Saddle, jók a koncertjei, és a hírek szerint végre idén év vége előtt még a nagylemez is kijön. Fogós, lendületes gitártémák, mocskos ének, energikus előadásmód jellemzi a zenekart, nem véletlen, hogy jól szerepel a tehetségkutatókon.
Locusték haverja a Trouble-matinén váratlanul feltűnő, de aztán kellemes csalódást okozó, számomra addig ismeretlen egri Shapat Terror. Az eddig felsoroltak közül ők az egyetlenek, akik magyarul énekelnek, a zenéről pedig azonnal eszembe jutott a King’s X is, itt nem a Crowbar-Down vonal a jellemző. A Shapat Terror nov. 24-én Budapesten, a Viper Roomban lép fel, dec. 7-én Salgótarjánban, 8-án pedig Egerben játszik majd. Egyébként júliusban az a megtiszteltetés érte a zenekart, hogy – a Saint Petrollal egyetemben – az élő legenda Brant Björk (Kyuss) előtt játszhatott Budapesten.
A Saint Petrol egyfajta projectként jött létre olyan zenekarok tagjaiból, mint az Insane, a Fish, és a VL45. (A VL45 amúgy szintén játszott a Trouble előtt, pedig szerintem nem igazán illik bele a képbe műfajilag.) A csapat fölvette debütalbumát ’Greatest Tits’ címmel, myspace-oldalán már lehet is ízelítőt hallani belőle: a ’The Phoenix Has Landed’ assú, málházós rock and roll, kíváncsivá tett a többi nótára.
A végére maradt a Spadeful Of Dust, egy inkább a hardcore-színtéren – Zero Tolerance, Penalty Kick – aktív emberekből alakult zenekar, amelynek a myspace-en hallható – két éves – felvételei még sokkal inkább hardcore-osak is, de azért már ott is bennük van a mocsár-feeling. Sajnos koncertdátum nincs felrakva, így nem tudom, mikor játszanak legközelebb élőben.
Mint az elején mondtam, biztos, hogy nem teljes a felsorolás, elnézést mindenkitől, aki kimaradt. A célom csak annyi volt, hogy felkeltsem az érdeklődést a doom-stoner műfaj hazai képviselői iránt, aki eddig is figyelte az eseményeket, annak nyilván nem nagyon tudtam újat mondani.
Zárásként még annyit, hogy talán jelzésértékűnek vehetjük azt is, hogy a metalcore zászlóvivő-bandájának, a Killswitch Engage-nek az előző énekese is stoner-bandában (Seemless) nyomul manapság... Kapcsolódó zenekarok: |
Kommentek (1)
Diesel83
2008-03-22 16:13:58
