A Lopunk régi punkot játszik, mert azt csinálni felemelő és örömteli dolog.

Ötvözete az olyan érzületeknek, melyeket az antik tradíció a "dulce decus meum" (Horatius), a magyar nyelv pedig a "vigyorog, mint akit baszni visznek" formulával vél megragadhatónak.

A Lopunk emellett kilép abból az ördögi körből, amelyben a tunya és gyámoltalan közönség és az arrogáns előadó azt adják egymásnak, amit megérdemelnek.

Az eredetiség hajszolását pedig a Lopunk meghagyja azoknak, akik rá vannak arra szorulva.

Amúgy pedig nazi punks fuck off. Uff.