1986 nyarát írtuk. Tombolt a hőhullám ... A falon egy Ausztráliát ábrázoló térkép, középen a híres vörös szikla. Egyedül, a sivatag közepén. Ekkor valamiféle párhuzamot felfedezve, érezve saját helyzetemmel a világban, biztosan tudtam, hogy a leendő zenekarom neve csakis Ayers Rock lehet...
Az első igazi lépés az „úton“ 1989 februárjában történt: az első akusztikus gitár megvétele, az alapok letétele... Két év múltán jött az első „igazi“, elektronikus gitár. Mint legtöbb kedves zenész barátom, Jolana gitáron kezdtem én is. Teltek az évek, egyre tudatosabban kerestem a megfelelő embereket a zenekarhoz. ´94-ben Takács Krisztián-„Taki“ személyében leltem rá az első dobosunkra, akivel aztán tíz éven át nyomtuk a rockot. ´97-ben állt össze az első teljes banda, de még nem álltunk ki a közönség elé. Hiba volt...
´99-ben felvettünk egy egyszámos demót Nincs Jövő címmel. Az éneket még én ( Szemerédi István ) „szenvedtem fel“ rá, igazán tehetséges énekes hiányában. A hiányzó láncszemre 2000-ben, véletlenszerűen bukkantam rá. Lacus, ha azon a motoros bulin nincs rajtad Edda-póló... Közben Taki 2001-ben távozott fél évre, hogy 10 buli erejéig a Nautilust erősítse, majd 2002. júniusában visszatért közénk.
2004. tavaszán ért bennünket az első „kellemetlenség“: nem várt vendégek törtek be a próbahelységünkbe, s vittek mindent, ami csak mozdítható volt – jelentős kárt okozva, rövid időre megbénítva a munkánkat.
2004. májusában jelentős átrendeződés zajlott le a zenekar tagjait illetően. Oszlopos tagjaink: Takács Krisztián (dob) és Demény Zoltán (billentyűk) külföldi munka végett távozni kényszerültek. Ez a hirtelen jött „csapás“ épp olyan időszakban érte a csapatot, mikor előttünk állt a temérdek lekötött nyári buli. Gyors keresgélés után szerencsésen ráakadtam Balázs Patrikra – s mint később kiderült – a sors rendelte így. Azóta is ő áll a billentyűk mögött. A dobok „ápolása“ Jávorka Tibor , alias „Jonci“ barátunk feladata lett. A basszusgitár négy húrját továbbra is Kiss Zoltán nyűtte. Mindösszesen két közös próba után ebben a felállásban játszott a banda a 2004-ben megrendezett I. Felvidéki Magyar Szigeten.
Csupán négy buli erejéig bírta az amatőr zenészek gyűrődését Jonci barátunk, helyére Lojda Csaba személyében akadtunk kitartó, tehetséges dobosra. Majd 2005. szeptember végén Kiss Zoltán is kivált a zenekarból, helyére Balázs László – Patrik apja – lépett be.
2007 május vége: 4. Felvidéki Magyar Sziget. Itt búcsúzik a zenekartól Balázs László. Mivel új bőgős még nincs a láthatáron, ezért jó barátunk, Hangya a Kerecsen zenekarból segít ki minket két buli erejéig. Pár nap leforgása alatt rátalálunk a megfelelő tagra Csomor Krisztián személyében. Ő az egykori Majdnem zenekar gitárosa, de nem okoz neki problémát átállnia a hat húrról a négyre. A bemutatkozása a csapatban 2007. június 16.: Nagysalló, Szabadtéri színpad. Azóta ő bűvöli a barna bőgőt, s nagy öröm számunkra, hogy végre állandó basszere van a bandánknak.
2008. január elsején vátozás történt a zenekarban. A mikrofon mögé Jósa Tamás lépett, aki Nagyváradról érkezett a csapatba.
A zenekar jelenlegi felállása a következő:
* Jósa Tamás „Josha" “– ének,
* Balázs Patrik „Forint" – billentyűk,
* Palik Gábor "Babuci" – basszusgitár,
* Szemerédi István „Steve“ – gitár,
* Lojda Csaba „Lojdi" – dob.
A zenénkről
A ´80-as éveket idéző, dallamos rockot műveljuk, nem titkolva az egykori nagy kedvencek hatását (Edda, P. Mobil, Pokolgép, P. Box, Ossian, Lord ...) Ehhez mérten a billentyűk a hangzásban jelentős szerepet töltenek be. Nem szándékunk lyukat ütni a világba, viszont törekedünk az igényes megszólalásra. Akinek tetszik a „produkciónk“, szeretettel várjuk a bulijainkra!
