a történet:


1989-ben kezdődik. Az akkor még öt tagot számláló zenekar első komolynak vélt sikerei erre az évre datálódnak. A különböző kazettapályázatokon, zenei táborokban és amatőr zenei fesztiválokon sorra a legjobbak között tudhatják magukat, így lehetőséget kapnak, hogy a Magyar Rádió 8-as stúdiójában rögzíthessék első rádiófelvételeiket.
A következő – talán legfontosabb – mérföldkő: 1991 február.
A Magyar Televízió és a Rákóczi Hanglemez Kiadó által megrendezésre kerülő ÁB Popfesztiválon a zenekar produkciója az egyik talán legrangosabb elismerésben részesül, daluk közönségdíjas lesz. Az események felgyorsulnak és nyáron a Tom-Tom stúdióban elkészül az első, „Szivárvány” című lemez anyaga, amely novemberben kerül a boltokba.
A „Nem hiszem el” című dal, amelyből videoklip is készül, s amely a popfesztivál közönségdíját is jelentette, országos ismertséget hoz az öt fiatal miskolci zenész számára.
Az albumból csak az első pár hónapban 15.000 példányt adnak el, s az ezt követő időszakban a zenekar az ország majd minden pontján fellép. Sajnos a felszálló ágban lévő produkció a nem megfelelő menedzselés és promóció hiányában egyre inkább eltűnik a nyilvánosság elől és a gondokat csak növelni látszik, hogy 1994-ben állampolgári kötelezettségüknek eleget téve a zenekar tagjai bevonulnak a Határőrség kötelékébe, hogy letöltsék egyéves sorkatonai szolgálatukat, de ez az időszak is aktív munkával telik, folyamatosan fellépnek a Határőrség különböző rendezvényein.
A lecsendesedett sikerek megosztják a zenekart és a katonaság után a két gitáros úgy dönt, hogy az élet más területein próbál szerencsét, így a további munkában már csak három tag vesz részt. Az új formáció stúdiózenészekkel kiegészülve kicsit megváltozott zenei stílusban, de töretlen lendülettel dolgozik tovább.
A zenekarhoz csatlakozik Horváth Balázs gitáros, Dobrik Petra vokalista és kicsivel később az egykori basszusgitáros Arad Csaba, mindhárman, mint vendégzenészek működnek közre a zenekar stúdiófelvételein és koncertjein.




Ebben a felállásban készül el a „Furcsa évek” című – 2001 októberében megjelenő – album, amelynek első kislemeze „Várlak” címmel egy hónappal, korábban kerül a boltokba. A dalt játszani kezdik a kereskedelmi rádiók és ezzel egyidőben a dalból készült videoklip is egyre több könnyűzenei műsorban tűnik fel. A Viva+ zenecsatorna Top40-es listáján csaknem három hónapon keresztül van fenn a dal és kb. 300 alkalommal játszza a zenetévé.
A megjelenést követő hónapban a kereskedelmi rádiók által készített összesített játszási listán, amelyben a 40 legtöbbet játszott magyar felvétel szerepel, a – jelen esetben nem igazán szerencsétlen számnak mondható – 13. helyig jut.
2002 tavaszán készül el a második – a lemez sajátságos hangulatú címadó dalából készült – videoklip is természetesen „Furcsa évek” címmel, amely annak ellenére, hogy lassú dal, szintén a rádiók nagy kedvence, majd a zsúfolt nyár utolsó erősebb napsugarainak tüzében készülnek el az „Igazi kincs” című dal különböző változatai és természetesen a dalból készült videoklip is. A maxin az abszolút élő hangszerelésű változat mellett helyett kapott egy populárisabb alapokon nyugvó verzió is, de megtalálható még egy Tomazo által készített techno-pop mix és egy, a Náksi&Brunner Dj páros nevével fémjelzett remix, amely három hónapig volt listavezető és közönségkedvenc jó néhány romániai kereskedelmi rádióban és amely dal ezáltal felkerült a Best of Hungary 5 válogatáslemezre is, amely Romániában több ezer példányban talál gazdára.
Időközben a zenekarnak tagcseréket is át kell vészelnie, a harmadik maxi után az egyik alapító tag Jurás Károly úgy dönt, hogy a bíztató sikerek ellenére egy nyugodtabb életet választ és a korábbi basszusgitáros Arad Csaba sem tudja összeegyeztetni egyéb teendőit a bíborszél munkájával.
A billentyűk mögé az eddig dobosként jegyzett Farkas Péter kerül és hosszas, de kitartó keresés után sikerül megtalálni a két legmegfelelőbb embert a hiányzó posztokra Pusztai Gábor dobos és Horváth Tamás basszusgitáros személyében, akik új lendületet adnak a zenekar munkájának.



A három megjelenő maxi hűen tükrözi annak az új alapokon nyugvó bíborszélnek az érzelem- és hangulatvilágát, amely egy zeneileg és hangzásvilágában is abszolút érett, populáris, de ezzel együtt egy letisztult, igényes zenei irányvonalat képvisel. Az albumon az elmúlt években felgyülemlett energia, az igényes szövegek és a modern zenei ötletek, hangszerelések egyaránt megtalálhatóak. A dalok jó értelemben vett popdalok, amelyek azonkívül, hogy azonnal dúdolhatóak, el is gondolkoztatnak, akár rádióban, akár fejhallgatóval otthon hallgatja az ember. Visszafogott, ám mégis dinamikus hangzásuk, az egyéni énekhang és az izgalmas szövegek teszik a bíborszél anyagát hitelessé és nagyon szimpatikussá.
Ezek a „Furcsa évek” című album sajtókban megjelenő kritikáinak főbb jellemzői, amelyek alapvetően igazak a zenekar legújabb anyagára is, amelynek a hangulata és a szövegvilága változatlan, viszont a hangzást tekintve elmondható, hogy meghatározóak az előtérbe került gitárszólamok és a „Furcsa évek” kissé melankolikus hangulatával ellentétben sokkal inkább előtérbe kerül az energia…

Közben – a változások mozdítják előre a dolgokat mottót szem előtt tartva – ismét átalakul a felállás, Farkas Péter ül vissza a dobok mögé és Rácz Geri Gergő személyében egy újabb gitárossal bővül a formáció, még dinamikusabbá, még teltebbé, erőteljesebbé téve az új dalok hangzásvilágát mind az albumon, mind a koncerteken. A zenekar ezek után másfél évig dolgozik, koncertezik változatlan felállásban, amikor is Horváth Tomi basszusgitáros dönt úgy, hogy belevág saját zenei elképzeléseinek a megvalósításába, így az ő helyét Tóth Szabolcs veszi át, akinek az egyre sűrűsödő koncertnaptár miatt viszonylag rövid ideje van a beilleszkedésre és a műsor elsajátítására, de könnyedén veszi az akadályokat, ami nagyban segíti a zenekart abban, hogy a szekér változatlan sebességi fokozatban dübörögjön tovább és még tovább…
Ebben az összetételben folytatódnak az új album stúdiómunkálatai is és már első hallásra feltűnik, hogy az előző album kissé szintetikusabb hangzásvilágához képest sokkal inkább az élőhangszerek és az élő hangszerelés dominál a koncertlátogató közönség és persze a zenekar tagjainak nagy örömére.



Egyre sűrűbb a program, az album még hátralévő munkálatai, a megjelenés közelgő dátuma és az előző évhez képest kétszer annyi dátum a zenekar koncertnaptárában nem sok pihenést enged a tagoknak, de az „élet nem egy méznyalás” tartja a mondás és a megfeszített munka eredményeképp még 2007 karácsonya előtt a kezükben tarthatják munkájuk legfrissebb gyümölcsét, a Minden más című vadonatúj albumot, amely a Record Expressel történő szakítás után, a borító első betűjétől kezdve az utolsó hangjegyig egy 100%-ban saját készítésű produkció, így mint saját hanganyagának kiadója is debütál a zenekar.
A boltokba kerülő album egyik siker várományosa a New Order egykori világslágerének, a „True Faith” című dalnak „Hiányzol” címen feldolgozott változata, amelyből az album első videoklipje és maxija készül és amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend a rádióhallgatók és a közönség körében, de ezen kívül hallható még a „Mintha álmodnék” című gyönyörű, lassú duett és a 11 új felvétel mellett helyet követelt magának az a bizonyos „Nem hiszem el” című dal is – természetesen kissé megújult változatban – , amely annak idején olyan sokak kedvence volt, s amely nélkül még ma is elképzelhetetlen egy bíborszél koncert…
Egy bíborszél koncert, amely hangulatában és minőségében is bárhol, bármilyen színpadon megállja a helyét, ami a koncertanyag saját dalokból álló részének és a repertoárba beillesztett U2, Depeche Mode, Greenday…stb. feldolgozásoknak egyaránt köszönhető.