Minden a "Bla-bla" zenekarral kezdődött. Egy zenekarral, amit túl sokan akartak formálni, hogy megfeleljen az aktuális trendnek. De Bérczesi Róbert többet akart, egy olyan lemezt, amibe nem szól bele senki…

Felhívta anyukáját, kért tőle egy kis kölcsönt, és 1999 őszén felvett egy 3 számos demót hiperkarma néven. Sikerült megegyeznie az 1G Records-szal, hogy vállalják a költségeket, és hagyják magában dolgozni. 2000 júniusában 2 hétre kiköltözött Dunakeszire a HSB stúdióba, és felvette a lemezt.

Ez lett a hiperkarma anyaga, amit teljesen egyedül talált ki. Egyedül, tehát szöveget, zenét, hangszerelést, borítót - mindent. A stúdióban is egyedül játszotta fel az egészet még dobost sem hívott, inkább dobgépet alkalmazott. Úgy volt vele, hogy ha rossz, akkor nem szidhat senkit. Nem is volt rá szükség, hiszen azóta hatszemélyes zenekarrá vált a hiperkarma. Nyáron feloszlatta a Bla-blát, szervezett egy zenekart, amivel fel is léptek a Pepsi szigeten.

Ez volt a hiperkarma első koncertje a Dob + basszus című maxi bemutatója. A groove-os, programozott alapú gitárdalokat felvonultató debütáló album (hperkarma) 2000 szeptember végén jelent meg. A második album Amondó címmel 2004 júliusában látott napvilágot.

"Amikor a név megszületett, nem tudtam mit jelent, csak éreztem benne valami furcsát. Később utána olvastam az értelmező szótárban, ahol ez szerepelt: "a karma az anyagi világban elkövetett cselekedeteket követő visszahatás", "a hiper latin szó, előtag, jelentése "eltúlzott". Ezt jelenti a zenekar neve, ha összerakod."

A dalok szövegeiben nem muszáj mélyebb jelentést keresni, szó szerint is érthetőek. Volt idő, amikor maga a szerző is mélyebb jelentéseket keresett, akár a saját szövegeiben is, de egy idő után úgy érezte, hogy már túl sok mindent vesz jelnek, és nem tud eléggé figyelni a valódi, "szó szerinti" világra.

A zenék végleges kialakulásához azonban szervesen hozzájárul a tagok személyisége is. A dunaújvárosi Frenk, Laca és Zacsi, a szolnoki Stevie, és a Kazincbarcikáról jött Gyula szintén sajátjának érzi a zenei anyagot, s maximálisan beleadják ötleteiket. Rajtuk kívül még Dióssy D. Ákos, a Kispál és a Borz tagja is beszállt az albumba a billentyűs részeknél, a Junkies együttes énekesének pedig egy szóló dala szerepel a lemezen. A számokból laza, elszállós hangulat árad, úgy érzi magát az ember, mint ha Bérczesi az utóbbi évben vele történt dolgokat mesélgetné gitárkísérettel. A dallamok fülbemászóak, nincsen semmi alternatívkodás, a számok többsége mégis érdekes és eredeti. A zenével egyenrangú szerepe van szövegeknek is, amelyek alapvetően jók.

Bár a fiúk úgy vélik, hogy zenéjük nem mondható fogyasztóbarát zenének, s hogy ezt az állítást a média is megerősíti. Azonban gyorsan hozzá teszik: nem csak a mi zenénk, hanem nálunk jóval híresebb együttesek zenéi sem. Bérczesi a műfaji behatároláson sem gondolkodik sokat: Mindenki gondoljon, amit akar. Ez vagyok én. Egyébként meg talán programozott dobokra helyezett gitárdalokról beszélhetünk.

Figyelemre méltó a borítón látható kijáratjel is.

"Mi hiszünk a dolgok jelentésében. Ez egy olyan jel, amit nap mint nap lát mindenki, minden szórakozóhelyen van, minden olyan helyen, aminek van kijárata. Én mondjuk a metrón szúrtam ki. Tudat alatt mindenkiben ott van ez a jel. Kijárat: ez a hiperkarma, érted? Egy dolog, amiben hihetek, egy olyan dolog, ami van. Az a világ, ami az enyém, amit magamnak építettem, s azt csinálok benne, amihez csak kedvem van. Az a kis kapu, ami oda vezet, az a hiperkarma. Ebbe a világba bárki elmehet, akinek elég nyitott a belső szeme."

Természetesen ezek után nem maradhat ki az érdeklődés a jövőre vonatkozó tervekről sem. "Zenéket szerezni, egyre jobbakat, egyre komolyabbakat, egyre nehezebbeket, egyre félelmetesebbeket...Tíz év múlva pedig akarok csinálni egy gyereklemezt."