Ki hiszi el manapság, hogy népzenét csak ájtatos hangulatú, lagymatag bulikon lehet hallani? Ki találta ki, hogy "sírva vigad a magyar"? Ki meri állítani, hogy a baseball sapkás hardcore punk és a buggyos inges, ősi kobzos muzsika nem fér meg egy színpadon? A Yava zenekar minden rezdülésével cáfolja ezeket a régi, keserű sztereotípiákat, életerőtől és vidámságtól dagadó koncertjei csattanós válaszok azoknak, akik szerint a népzenék hangulatát, mondanivalóját nem lehet kortárs hangszereléssel hitelesen visszaadni.
A Yava zenéjét hallva nagyjából az juthat eszünkbe, hogy ez az egész olyan, mintha egy esztétika-arabisztika szakos basszusgitárost összeeresztenénk egy Indonéziát megjárt ex-utcaszínházassal, hozzájuk csapnánk az ország egyik legjobb kobzos-lantos zenészét, ráadásnak még a VHK egykori gitárosát is betennénk a csapatba, és egy progmetál banda egykori dobosával tennénk teljesé a képet. Bármily hihetetlen, pontosan erről van szó!
A Yavát a világhírű Vágtázó Halottkémek (VHK) egykori basszusgitárosa, Mestyán Ádám és Dus Polett alapította 2001-ben, s kettőjük sokban különböző személyisége rajzolja meg az együttes arcának főbb vonásait. Polett ma egy rádió műsorvezetője, de korábban utcaszínházasként, népzenészként is tevékenykedett, és éveket töltött Jáva szigetén, ahol a nyelv mellett az ősi "wayang" árnyszínházzal és a gamelán zenével is megismerkedett. Ádám arabistaként végzett az ELTE-n, egy évet élt Kuvaitban, és Észak-Afrikában is huzamosabb ideig tartózkodott.. a 2002-ben csatlakozott Róka Szabolcs pedig a török kultúra ősi hangszerének, a leginkább kobozra emlékeztető oudnak mestere. A gitárosi poszton 2004. óta a 20 éven át szintén VHK-tag (és nem mellesleg MagUra-alapító) Németh László Fritz zúz, a legfrissebb tag pedig a Stonehenge nevű progresszív metálzenekar egykori dobosa, Szabó Kristóf.
A vak is látja tehát, hogy minden egyes tag más kultúrák ismerője, szerelmese, s így áll össze a Yava utánozhatatlan zenéje, amelyben bizony simán előfordul, hogy egy kecskeduda témáira a baszgitár felelget. Aki nem hiszi, hallgassa meg maga is, hogy forr egységbe a világ különböző népeinek zenei motívumkincse, a középkori dalok és hangszerek a kortárs punk és hardcore muzsikával. Merész társítás ez, és az eredmény lehengerlő: a Yava zenéje egyszerre pajkos, incselkedő, misztikus, és meghökkentő - folyamatosan vibrál a két véglet, a punk és a népzene között. A régi idők dalainak ősi ereje, szenvedélye új életre kap, felszabadul a modern, őrült zúzásban, és ez a tombolni és a révülni vágyókat is magával ragadja - ilyen lehet az igazi folk-core zene!