A BOLHAPIAC TÜNDÉREI tele van misztikus ugyanakkor konkrét hangokkal, fordulatos dallam kompozíciókkal, amelyek talán kicsit túlságosan is nyugodtak ugyanakkor vibrálóak, de pont ez a lemez anyagában az esszencia.
A lebegős hangzás távoli szférák zenéjéhez hasonlít leginkább. Újra rá kellett döbbennem, hogy a gitár, basszusgitár, dob, billentyűk összhangzása ugyan puritánnak tűnhetnek, valójában Tóth Zoli második alkotói korongján óriási hangskálán tudta megszólaltatni. A lemez hangulatához nagymértékben hozzájárul a népi hegedű (Szűcs Dóri), a hegedű (Veér Bertalan) valamint a NOX és a Republic koncerteken már ismerős Gulyás Feri által megszólaltatott tekerőlant és furulya. A felsoroltak mellett érdekes kiegészítő hangzást ad a Flea Market Orchestra.
A lemezanyag zenei élmény csúcspontja a vége, mely virtuóz szerzemények közepette kerettel szolgál a rendkívüli zenei képzettségről, a hangszeres tudás magasiskoláját nyújtó alkotóról.
A kiemelkedő tehetséggel megáldott énekes – gitáros - szerző nem csak korábbi Republicos örökségét ápolja, hanem – és főleg - egyre kiteljesedő egyéniségét is beleadta a kompozíciókba. A lemezen hallható tíz tétel következetes és szép egységet alkotva olyan értelemben működik, mint egy szimfónia, melynek tételei vannak, de maga a mű mégis komplett egésszé áll össze (koncept).
Zoli érdekesen tarkítja az "otthon tanultakat" a modern hangzásokkal egy nem mindig könnyen emészthető, ugyanakkor teljesen egyéni és eredeti stílust alkotva.
Aki ilyen meglepő zenéket szólaltat meg maga is eggyé válik ezzel a vibráló sokszínűséggel és zenei szépséggel.
A korong második alcíme: "elektromos és akusztikus hangokból", az új lemezanyag meghallgatása után jöttem rá frappáns meghatározás. Érdekes és érdekfeszítő társasjáték, a mosolygó idő szimfóniája.