Moog, Supersonic, E.Z.Basic @ Süss Fel Nap

Budapest, 2006. január 6.

Valójában a felirat téves, ugyanis ez a koncertbeszámoló a Moog produkciójának kritizálására nem szerzett létjogosultságot, melynek egyetlen nem is olyan prózai oka van: lekéstem őket. Pedig a meghirdetettnél később kezdhetett a banda, hiszen ez így "szokás".

Nos, ezúton is bocsánat, de csak annyit mondhatok, valószínűleg nem lehetett rossz fellépés, hiszen a feeling felettébb kellemesnek bizonyult már érkezésemkor is, a Moog tagjai (élükön a most is tejfölösszájúnak tűnő énekessel, aki valószínűleg rengeteg időráfordítást és munkát igénylő, belőtt séróval és jól megdizájnolt "echte" brites szerkóban nyomta a "szépfiús figurát") az italos pult környékén tobzódtak, csakúgy, mint a többi jeles résztvevő, akik közt egy-két HS7, Trousers ill. amber smith tag is képviseltette magát.

Hamarosan elkezdődött a Supersonic színpadi tevékenysége is, és ezzel párhuzamosan az emberek szépen lassan visszatértek a nézőtérre. Ez a banda sem okozott csalódást – bár a "sem" az előzményeket tekintve nem hiteles, hiszen csak feltételezem, és megelőlegezem az érzékelhető hangulat alapján, hogy a Moog nem nyújthatott gyenge teljesítményt...
Van valami a Supersonicban, ami azonban a legtöbb indie bandában nincs meg - a Moogban sem (vagy legalábbis eddig még nem nyert tanúbizonyságot): ez a "valami" a karakteres frontember és annak jelenléte a színpadon. Már maga az is különös és kissé talán irritáló, ahogy a Supersonic énekese "produkálja magát", érdekes a külseje ill. megjelenése vagy egész egyszerűen a mozgása és az éneklési stílusa is. De pontosan ezért érdemes a zenekarra odafigyelni, hiszen igazi brit világot varázsoltak erre a pici helyre, amit a külföldiek is konstatálhattak – volt ugyanis néhány nem hazánkbéli indie rajongó is a Süssben. Persze nem nevezném magam Supersonic-szakértőnek, de nehezen tudtam levenni a tekintetem a kissé feminin vonásokkal rendelkező énekesről, aki mintha a La Manche csatorna túloldaláról érkezett volna társaival, hogy hozzon egy kis elborult gitárzenét. A probléma természetesen ott kezdődik, hogy ez Magyarország, és mintha még mindig itt kísértenének a szovjet elnyomás maradványai. De lehet, hogy túl messzire megyek. Ha azonban nem erről van szó, akkor arról az ostoba magyar felfogásról, mi szerint ez itt magyar föld, magyarul kell énekelni. Ezen elmélet hívei azonban mindig megfeledkeznek arról, hogy a zene nyelve az angol és az is marad, kivéve esetleg a latin forróvérűséget és az ebből származtatott műfajokat, de az indienek ehhez nem sok köze van. Bár lehet, csupán az a gond, hogy a magyar ember legtöbbször csak magyarul ért, néha úgy sem.

A Supersonic "kitörése" így csak álom marad, és nem is az én feladatom eldönteni, érdemesek-e a trónra, különösen azt tekintetbe véve, hogy akadnak azért más trónkövetelők is; így az est utolsó fellépője, a többé-kevésbé szegedi E.Z.Basic. A Supersonic elhagyta a színpadot, a technikai munkálatokat végrehajtották, a dobos maradt, ő ugyanis mindkét formációban fontos elem – legalább a dobszerkó átpakolásával nem kellett bajlódni. Ekkor már teljes időzavarban voltam, a zene élvezete során egyszer sem tekintettem az órámra, a későbbiekben sem. Inkább táncoltam, már amennyire engedte az adott fellépő. Az E.Z.Basic sokkal dallamosabb gitárpopot adott elő ugyanis mint a Supersonic, de sajnos csak néhány saját számot játszottak. Az énekes-gitáros a Moog-hoz hasonlóan itt sem karakteres, de a ruházata szintén igazodott a nyugati elvárásokhoz, hiszen zakót viselt mint a britpop ill. indie bandák tagjai általában. Mostmár tényleg csak a táncra "koncentráltak" a nézők, a fotós srác, aki az előbb még a fényképezőgépet nyomogatta, már csak ugrált. A hab a tortán egy feldolgozás, az Interpol Slow Hands-e, de a fiúk pont a "csúcson" hagyták abba. Aztán visszatértek egy ráadás erejéig, majd végleg elbúcsúztak. A továbbiakban indie slágereket nyomtak a Süss illetékes zenekeverői a Kaiser Chiefs és egyéb előadók számainak segítségével. A Tesco gazdaságos kiszerelés nem véletlen, egyet fizet, hármat vihet. Én csak kettőt vittem, de így is megérte, akkor is, ha ez a stílus talán soha nem lesz eléggé kedvelt vagy "mainstream" Magyarországon. De ki mondta, hogy csak a mainstream lehet jó zene?

• E.Z. Basic
• Supersonic
• The Moog

• 2006. január 6., péntek @ Budapest, Süss Fel Nap