Beszámoló: E.Z. Basic, The Trausers, Moog@Tűzraktár, Budapest 2005. október 28Rovat: Beszámoló | Felkerült: 2005. november 3., csütörtökNem hiszem, hogy valaha is elérkezett volna az az alkalom, hogy magamtól elnézzek egy indie bulira. Ennek ellenére nem zárkóztam el kedves pajtásom invitálása elől. Bár az előadók szinte teljesen ismeretlenek voltak számomra, a hely annál inkább vonzott, s meg is tette a maga hatását. A Tűzraktár omladozó, telefirkált falai és a hatalmas terem, ahol maga a koncert zajlott nagyszerű terepet szolgáltat az underground számára...
Szóval bor kézbe, nyomás le a pinceszerű helyiségbe... még csend... illetve az első banda próbálta összeszedni magát. Épp előtte hallottuk a Moog énekesétől, hogy néma az egyik erősítő, illetve a kontroll- ládákkal is van valami probléma... Ez nem könnyítette meg a helyzetet, de némi sertepertélés után végre elkezdődött az E.Z. Basic koncertje. Könnyed tánczenére emlékeztető dallamokkal nyitott a banda, amelyet némi elektronikával fűszerezett szabadabb szellemű dal követett. Az első fülbeötlő dolog számomra az énekes srác hangja volt, ami ugyan nem volt hibátlan, helyenként igen hamiskás, de Kiss Tibi (Quimby) hangjára emlékeztetett. De nem csak ez ragadta meg a figyelmem. Helyenként már-már világzenei hangulatot árasztottak a szerzemények. Keleties hangzású dallamok hangzottak fel, melyek jam szerű egyveleggé álltak össze, s jutottak végül vissza a dal vázához, amelyre az énekdallam épült. Számomra élvezetes volt ez a koncert, s megmerem kockáztatni, hogy az esti előadók közül ők voltak a "legigényesebbek" ami a zenét illeti.Következett a The Trousers. Számomra teljesen egyforma a The Trousers és a Moog zenéje, leszámítva, hogy a Moog valamivel lendületesebb. Ez az a zene, amihez nem kell E- húr, ugyanis a Trousers egyik gitárosának már a koncert elején leszakadt, de úgy látszott, ez nem zavarta őket. A Moog a rendkívül pocsék hangosítás miatt a vártnál is rosszabbul szólt. A koncert eleje inkább zajhoz hasonlított, mint zenéhez. Aztán kicsit javult az állapot, de még mindig nem volt az igazi. Az emberek így is megőrültek. Utoljára akkor hallottam ekkora visítozást, mikor tavasszal Stockholmban, Sugarplum Fairy koncerten a gitáros a közönség közé dobta a törölközőjét, melyet én kaptam el, és kb. 15 jól megtermett svéd lány ugrott rám, teljes extázisba. Annyira már nem is kellett az az ereklye. Azt viszont nem értettem, hogy miért inkább a fiúk a lelkesebbek a Moog tagjaiért? Magát a lelkesedést még értem!Mindkét zenekarról el lehet mondani, mosolygós, könnyű tánczene, a beat korszakot idéző megjelenéssel és zenei formulákkal. Ez megspékelve angol szövegekkel és nagyon trendi koreográfiával. Dióhéjban ennyi is lenne, s nem is boncolgatnám tovább. Elég annyi, hogy az itt jelenlévők mind nagyon remekül szórakoztak, s a mosoly az arcukról egy percig sem lanyhadt, ami rám is vonatkozik. Csak azt nem értem, hogy miért kellett felrúgni a dobot? Persze ez számtalanszor előfodult a Nirvana s sok más nagy banda esetében, de itt nem éreztem azt a révületet, katarzist a zenészek részéről, ami ezt indokolta volna. Mindegy. Az a lényeg, hogy nem bántam meg ezt az estet, s ami azt illeti remekül éreztem magam.Kapcsolódó zenekarok: |
Kommentek (0)
