Big Kahuna Burger en concert

Fish!, The Big Royal Kunamaka Orchestra; A38, szeptember 1.

Bejött, ahogy kell. Nem mintha féltem volna a csalódástól, de a tetőteraszra hirdetett koncert azért nem lett teljesen átgondolva. Aztán mégis lent volt, és ütött. Csalódni a közönségben lehetett volna, de jól teljesített a publikum is. Tehát: aki nem volt ott, bánhatja!

A Fish koncertje közben a közönség soraiban megjelent Lord Gomez, a Kunamaka frontembere is, akivel megpróbáltam néhány szót váltani angolul – mondjuk, azt lehet, hogy nem kellett volna. Kábé: „Hello, áj em a veri big fen of your bend, end dász iszt fakin gút, det jú háv bín on koncert, hír, in bjútipeszt. Jú ár máj févrit bend in frencs!”
„Thanx.” – így ő.

Nagyjából ennyi. Anyám is mondja, hogy nem kéne annyit inni.

De vissza az elejére. Fél tíz körül érkeztem a helyre, és egyből megindultam felfelé, amikor is a terasz előtt álldigáló jegyszedő (?) lány megkérdezte, hogy „te a Fishre jöttél?” Mondom, „nem, a Kunamakára”. Úgy elsőre nem kente, de aztán beugrott neki, hogy az lent lesz. És tényleg nem szívatni akartam (ühüm-ühüm), csak ez jött a számra.

Lent a Fish! épp csak elkezdte a koncertjét. Szellősen, de azért megtelt a hely, amire az énekes többször is utalt a számok között. Legalábbis áttételesen: „Jobb itt a geci melegben, mint kint, ugye?”, meg „Különböző fórumokon olyanokat írnak rólunk, hogy a koncertjeink annyira belterjesek, hogy ugyanaz a pár arc van ott mindig. Ti vagytok azok?” Kijelenthetem, hogy ez így, ebben a formában nem, nem igaz. Én speciel nem tartozom közéjük. Amúgy lendületesen nyomták, csodálkoztam is, hogy nem alakult ki komolyabb mozgás a „tánctéren”. Illetve volt, volt, de most nem a zúzós csapat verődött össze, inkább a táncizós. A gitáros meg a basszeros is hangszert váltott a koncert közben, de annyira profin adták elő magukat, hogy észre sem lehetett venni. (Én figyeltem!) Minden, amit a Fish!-ről el tudok mondani így, hogy életemben másodszor láttam őket, hogy tudnak a fiúk, jól szól, kemény és táncos egyben, de. Tényleg nem tudom, mi, de az a pici akármi hiányzik, amitől karaktert kap a dolog. A frontemberen nem múlik, a hangszeres tudáson sem, inkább az van, hogy ilyenből tizenkettő egy tucat. Tényleg nem bántásból mondom; bárhol, bármikor szívesen megnézem őket.

Amit fentebb írtam a karakterről, na, az Kunamakáéknál alapból adott. Az átszerelésnél feltűnt, hogy a dobot lehurcolták az emelvényről – én azt gondoltam, vetítés lesz, de nem. A pódiumon egy óriási rovarszerű képződménynek öltözött figura foglalt helyet, aki aztán végig keményen helytállt a koncert alatt, kisebb pörformanszt produkálva. De az igazán ütős maga a zene volt. Oldszkúl Roland szinti, Rickenbacker és Fender gitárok (érdekesség, hogy előbbi volt a hathúros, utóbbi a bőgő), meg Lord Gomez kimunkált énekhangja. Az vitte a prímet, mondom, ahogy kell. Ez a csávó amennyire nem tipikus frontember-alkat (kicsit enervált, kicsit magánakvaló, szakállas-szemüveges), annyira brutkón löki. Mindent tud a hangjával, nem véletlen a Serj Tankian-nel, Mike Pattonnal való összehasonlítás. A számaik meg, úgy ahogy vannak, komplexitásban, slágerességben, zúzdában teljesen rendben működnek. Annak ellenére, hogy morbid angol szöveget nyomnak, a francia könnyedség, kulturális kevercs végig érezhető. Nem csak a sokat emlegetett sanzon, a punk, a metál, de a reggae, az indusztriál és a mesezene is a sajátjuk. A „rendes” koncert utolsó darabjaként előadott ipari hangorkán még Trent Reznornak is becsületére vált volna. Jobbak is voltak a szigetes NIN-nél.
A gitárosnak az utolsó szám körül elszakadt egy húrja, és a ráadás két darabot így nyomta le, amit Lord Gomez (feltehetően művésznév) szóvá is tett. De kit érdekelt ez tulajdonképpen? Felteszem, senkit.

Fasza volt, mit mondjak.

És egy kis bulvár a végére: a közönség soraiban felfedeztem Németh Jucit (ex-Anima, Kultúrház), aki teát iszogatott (nem ice, rendes filteres – ebből volt kis félreértés a pultnál), akit már szombathelyi főiskolás évei(nk) óta kedvelek. Ő is tudja, mi a jó.

Borítékolom, hogy a Big royal kunamaka orchesra még ellátogat hozzánk – akkor viszont mindenkinek kötelező lesz, máskülönben egyes az egész osztálynak. A címben említett Big Kahuna Burger meg, ha valakinek nem tiszta, a Ponyvaregényből van, a koncerttel való összefüggés felismerése fakultatív program.

• Fish!
• The Big Royal Kunamaka Orchestra

• 2007. szeptember 1., szombat @ Budapest, A38 állóhajó