Nomád

Nomád

1. Intro (01:42) 2. Szekta (03:10) 3. Nomád (03:27) 4. Ne kiabálj! (02:24) 5. Üvegfalak (03:51) 6. Emlék (03:02) 7. Dühös vagyok! (03:35) 8. Való (03:54) 9. Út a fény felé (02:46)

Hason fekve pórba másztunk, néhány perc és lábra álltunk Egy gondolattal született fegyver, a Föld már tudta megjött az ember

Az ember gonosz gyűlöl és átbasz, az ember beteg minden szart elkap Az ember önző tudattal gyilkol, uralkodik és állatot kínoz

Romboltunk és építettünk, újvilágot készíttettünk
A környezettel nem alkudtunk, most már mindent tönkrebasztunk
Az ember pusztít minden romlik, a tartós anyag el nem bomlik
Háború van soha nincs béke, egy kérdés marad mikor lesz vége?

Szeretnék újra meséket hallani, szeretném látni a kézt, a kézben
Gyárfüst mentes tiszta levegő, madarak szállnak a napsütésben
Akarom tudni hogy eljön a béke, és nem fenyeget a világ vége Jó lenne ismerni a tiszteletet, de attól tartok ez már nem lehet
Kifeküdnék egy rét közepére, s nyugodtan néznék fel az égre
Az utcazaj távol, csak a szél suhog a szívem pedig boldogan dobog
Érezném azt, hogy az élet csodás, nem csak stressz és állandó nyomás
Nem szeretném tudni a végleteket, de attól tartok
ez már nem lehet