| Nézd meg a koncertek plakátait > |
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
|
| MA: 04 |
|

| Véráldozat | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | |||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||
Csenddé olvadva a tél hideg
márványán, minden jég-rideg,
és a szél csupasz ágakat ölel.
A fagyott víz mélyén kövek
koccannak egymáshoz, testüket
nem rontja az idő. Vesztüket
tudják már a csillagok, ahogy
a köd beteríti a világot, s ragyog
a Hold, mint higanyszín kút
a tétova felhők füstmélyén túl.