Placebo @ Sziget Fesztivál 2006.

Az én harcom, avagy folytassa Sztalóne!

Van, hogy az ember elhatározza magát. Kitűz maga elé egy célt és teljes elszántsággal, csak, hogy bebizonyítsa magának ?és a világnak- képes rá, hogy véghez vigye. Néhanap az ?időben elindulok dolgozni?, a ?lefekvés előtt fogat mosok? és a ?nem lövöm a csikket a szomszédom ajtaja elé? kimeríti a cél fogalmát. De nekünk aznap más jutott. Tűzön - vízen, árkon ? bokron, de be kellett jutni a Szigetre.

Mivel a szerkesztőségtől már nem kaptam jegyet, pedig ez nagyban megkönnyítette volna a dolgom, így maradt az adrenalin túltengéstől reszkető, szegycsont táji nyomás, és a mászás. Na igen, asszem ha kitessékeltek volna az út végén, mert nem akármilyen úton jutottunk be, akkor is legalább egy különdíjat, vagy egy tiszteletjegyet követelhettünk volna tettünk honorálása gyanánt. Szerencsére a követelésig nem jutottunk.

Sör, cigi, Placebo. Azon szerencsések közé tartozom, akik idén már másodszor láthatják őket. Volt viszonyítási alapom. De az, hogy az a kibaszott nagyszínpad, miért nem képes úgy szólni mint egy normális nagyszínpad, az mindmáig nem fér a fejembe. A lényeg, hogy bent vagyunk. A srácok ott a színpadon fáradtak voltak, a közönség meg mittudom én. Lehet nem álltam elég közel, vagy rossz kisugárzásom volt, ahogy megpróbáltam felhőtlenül megőrülni a zenétől, ez is örök rejtély marad. Az Every Me Every You-t nagyon unhatják már, mert duplatempóban, teljesen fásultan, gyorsan odakaparták a nézők orra alá. Kár érte. Lehet, hogy ezen mondatomért majdan lesznoboznak, de sebaj. Ugyan az a koreográfia és szinte teljesen azonos track lista mint Nickelsdorfban. Lehet elég egyszer élőben látni őket évente? Ami a leginkább dühített, hogy a végén ugyan úgy bombázták szét a hangszereket, az eset spontanitását egyre hiteltelenebbül előadva. Hiba. Najó, én még soha sem turnéztam végig egy nyarat, és elhiszem, hogy a végére kiégnek, na de akkor is... Azért összességében ismételten jót buliztam rájuk, csak sajnálom, hogy nem a nickelsdorfi formájukkal ajándékozták meg a Sziget közönségét.

Az egész éjszaka pikantériája talán az volt, mikor győzelmi sörünkkel, a misszió teljesítését ünnepelve, mikrofon és kameravégre kaptak minket. Jó embereket találtak maguknak, hehe.
-Mire jöttetek ki?- kérdezte a lelkes riporter lány.
-Fél tízre... meg Placebóra ? flegma válasz, röhögés
-És megnéztek mást is?
-Először a pohár alját aztán majd meglátjuk, vagy nem látunk...
-És milyen a sziget? ? hogy ezt valahol tanítják, mindig elképedek rajta.
Vajon mit művelhet egy telefonos interjú alkalmával? Huh belegondolni is szörnyű. Najó hagyom a savazást. És inkább megpróbálom összeszedni magam, mert ma ugye meg Prodigy...

• Placebo