Sun Workshop: Marilyn More LowEDGE RecordsValamire nagyon ráérzett a Sun Workshop. Persze nem minden előzmény nélkül, hiszen több sikerült demó, válogatásalbumokon való szereplés, mi több az MTV Europe által is játszott klip van a csapat mögött. Ez az anyag azonban elismerésre méltóan hatalmas előrelépés. Gondolkoznom is kell erősen, hogy hogyan dícsérjem őket meg úgy lehetőleg, hogy ne szálljanak el nagyon maguktól.
Ha le kellene írnom a Sun Workshop zenéjét (azon felül, hogy azt mondom, hogy jó és tessék megvenni, vagy legalább meghallgatni), akkor mindenképp használnám ezeket szavakat: fogós, ötletes, eszes, eszelős, kemény, lendületes, kompakt. Biztosan próbálnám ismert együttesekkel (AIC, COC, Floodgate, STP, Soundgarden, SOAD, sőt KoRn! és nem kizárólag a zúzósabb arcuk ezeknek a bandáknak) körbelőni, körülírni a zenét. De közben persze valahol kilógna a lóláb, főleg azért, mert elég sokarcú szörnnyel kell harcolnia a kritikusnak, ha meg akarja határoznia a SWS zenéjét. Nehéz minden fejet lecsapni. Persze amúgy ennek is megvannak az előnyei, nehéz ugyanis nagyon mellé suhintani, például az első számról nekem valamiért Whitney Houston egyik száma ugrott be (a Több, mint testőr filmzenelemezről meg nem mondom melyik), a 6. tételről meg valamelyik pszichedelikus, progresszív banda (Psychotic Waltz?). Azt kell írnom, hiszen így érzem, hogy egy pillanatig sem unalmas, vagy sablonos alkotások ezek. Az első szám is teljesen érvényes univerzumot teremt a maga egy percével. Meg kell hagyni még, hiszen ez is jellemző rájuk, hogy úgy tudnak zúzni (ja, jól szól a lemez!), hogy közben végig kellemes mosolygásra ingerelnek. Próbálom megfejteni miért. A szaxofon mellett, ami meglepő módon valahogy nem lóg ki a r&r- metal-laza pszichedelia egyvelegből, talán a szellemes énektorzítások és az eltalált, rádióbarát refrének teszik igazán vonzóvá a bandát. Vajon mi lehetett előbb: a jó énekes, aki jó dallamokat talált ki, vagy egy jó dal, amit "csak" el kellett énekelni? Mindenesetre az biztos, hogy az eltalált, furmányos riffek mellett az énekes fülnek kedves hangja adja el a nótákat. Ezen az üzleten ráadásul mindenki jól jár (ők is, mi is, meg a kiadó is, persze csak, ha megvesszük a dalcsokrot és nem töltjük le valahonnan). Azt is le kell azonban írnom, hogy a lemez felétől kissé mintha visszafogottabb lenne a lendület, de ez persze betudható az erős nyitásnak is. Ezen kívül szintén a lemez felétől mintha erősödne az elszálltabb, merengősebb vonal, s mintha a szaxofon is markánsabb lenne, több szólórészt hallunk tőle. Ez azért nem rossz, mert nem a bárszaxofonos vonalat erőltetik, hanem inkább a pár hangos, aláfestőset, amikor pedig szólózik, inkább a Mad Season ugik be, mint a Horváth Charlie-féle vonal. A dalok közül kiemelkedik a Climb me, és az első négy (Savo Your Desire!, The Ocean's Truth, Athlas és a Makideance, amit már hallhattunk a harmadik BPRNR-os válogatáson is) valamint a záró tétel (The Winterkiller Wish). A többi sem rossz éppen, de ezek nagyon jók. Csak és kizárólag így tovább, Marylin More Low-t minden háztartásba! Na, elég ebből, a végén még elbízzák magukat. T.A.K.Kapcsolódó zenekarok: |
Kommentek (0)
Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
