Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 17 
¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Tazmán Ördög: hello/utállak

Tazmán Ördög: hello/utállak

Szerzői kiadás

Rovat: Lemezkritikák | Felkerült: 2006. július 19., szerda | Írta: Toroczkay András

A Tazmán Ördög igazán friss anyaga olyan kábé, mint a tejeskávé: se nem jó (fehér), se nem rossz (fekete), de nem is ezek összessége (szürke), hanem valami olyasmi, amire senki nem számít (barna). Mindjárt kiderül, mire gondolok, kis türelem. Csak haladjunk sorjában!

Az igényes grafikai megoldások, a jó minőségű borítófotó (rajta a gerincferdüléses büszke srác, kinek igen dícséretes a bátorsága, hogy felvállalta a testét) mindenképpen a jó szájízt erősíti a hallgatóságban. Frappáns megoldásnak tartom a dalszövegek elrendezését is. Éppen eléggé szemrontó, így sokkal nehezebb elolvasni őket és késleltethető a fekete leves, a zenekar lírikusának szemrontó betűtengerében úszva az olvasó hamar feladja és megpróbálja a füle után megérteni a hallottakat. Vagy úgy sem. Szóval ügyes.

A külcsín után térjünk a belbecsre. Sajnos a lényegesebb a rosszabb (fekete) része a tejeskávénak, nevezetesen a zene. De itt sem egyértelmű a helyzet. Mert az nyilvánvaló, hogy a Tazmán Ördög énekese (megkockáztatom, ő a felelős a szövegekért, ez a borítóból nem derül ki) vagy még gimis, vagy (ami sokkal rosszabb) valami művészeti fősuliba jár, ahol minden egyszerű dolgot bonyolultan mondanak el; miközben hallgatom a dalokat, mintha hallnám, ahogy az énekes srác osztálytársai, afféle tarisznyás lányok, valami ilyesmit suttognak egymás fülébe: Hú, ez mély volt.

Mindazonáltal pontosan tudom, hogy magyarul nem könnyű jó szövegeket írni és épp ezért annál örömtelibb pillanat, amikor néha összejön valami költészetre emlékeztető dolgot produkálnia. Teljesen egyéninek tűnő látásmóddal megáldott az író, ez tény, aláírom. Aki olykor képes áttörni az amatőrség burkát: meglepő, de szinte mindegyik dalban van egy-két szerethető sor, valami finom, fanyar humorral fűszerezett kép, vagy mondat, egy érdekes helyzetkép. Néhol a pörgő fesztiválhangulat, vagy házibuli feeling, máshol a r&r velejét dúdoló életérzés, megint máshol valami intim, gyermeki báj ragadja meg a hallgató figyelmét. Az egyik legerősebb sor például ez: "Gondolj rám, ha magadhoz nyúlsz.", de ez is bejön: "Tucat raszta, mert azt hiszi ez jó, de nem tetszik a fenekén a tetkó", vagy ez: "Nincsen húgom, de ha lenne, tudná". Dolák-Saly Robi, Kiss Tibi és a Belgás srácok alkotta háromszög közepére helyezhető szövegvilág, hogy másokat most hadd ne említsek. Ez reményre ad okot. A gond csak az, hogy egyik szöveg sem tökéletes ebben a formájában (a felesleges nyakatekertségen túl rímtechnikai, prozódiai hibáktól hemzsegő szövegek ezek). Tovább erősíti a tökéletlenség-érzetet, hogy az énekes (nem az ő sem, de nem jut eszembe most jobb szó) egyszerűen csak beszél, motyog, ráadásul flegmán, valami istentelenül magyartalan kiejtéssel. Olyan modoros, hogy mellette még az Eleven Hold énekese (Nap) is természetesnek hat, ami nem kis teljesítmény. Én eljárnék magánórákra a helyében, vagy színházba, esetleg bekapcsolnám a rádiót, mittudomén, de mindenképp változtatnék rajta. Egyetlen mentsége lehet: ha részeg volt a felénekléskor. De akkor meg talán elkerülhetetlenül felötlik mindannyiunkban az a tanács, amit Paksi Endre kapott egy jól sikerült debreceni fellépésekor. (Ne énekejjél, ha be vagy b¬.szva!)

Ez hát a fekete része a dolognak, lassan evickéljünk akkor a hangszeresek felé, derűsebb vizekre. Akik sajnos az indokolatlanul (ld. fent) előrekevert éneksávok miatt kissé esélytelenek arra, hogy meggyőzhessenek rátermettségükről, pedig abszolút korrektül teszik a dolgukat. Tök aranyos témákat vezetnek elő, nem ódzkodnak az elektronikától sem, és helyenként igazán dögös, feszes, pörgős a ritmusszekció. A demó erősségét mindenképpen az ő megbízható játékuk jelenti, a fentebb említett egy-két sornyi szövegek mellett.

Sajnos a gitárok áldozatok ezen a demón is, ugyanis a keverés miatt nem érvényesülhetnek a helyenként gyaníthatóan, vagy inkább sejthetően okos, ötletes hangzásokra törekvések. Tényleg kár.

Minden hasonlat csak ideig-óráig használható. A bevezetőben iderángatott tejeskávés sem jó már, eddig is csak a színek/hatások váratlan, logikátlan előbukkanása miatt használtam, hiszen elvileg semmi baj nincs a tejeskávéval.

A Tazmán Ördöggel viszont –fájdalom-, egyelőre legalábbis, van.

Egyelőre egy ígéretes zenekar az út legelején, ebben a formában még fogyaszthatatlanok, viszont abból a fajtából valók, érzésem szerint, akiknek érdemes elindulniuk azon a bizonyos úton, érdemes kitartónak lenniük, mert van bennük fantázia, van értelmes, érdekes mondanivalójuk a világról, jó lenne, ha jutnának valameddig és ez a mondanivaló jobban érvényesülhetne.

T. A. K.

Kapcsolódó zenekarok:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.