Szakadék: Parabellum reggel, délben, esteSzerzői kiadásA Szakadék, bátran mondhatom, hogy sokak örömére: "nem nyugszik". Nyomulnak – látszólag megtorpanás nélkül – méghozzá olyan erővel, ami magával ragad mindenkit, aki le tudja gyűrni előítéleteit annak érdekében, hogy mélyebbre tekinthessen a "mai fiatalok" lelkébe. Mert mondhatunk ezt vagy azt, a Hunderground és a hozzá hasonló találkozók sok fiatalt vonzanak. S mindannyian keresnek valamit csakúgy, mint a mai középkorúak annak idején, néha a "föld alatt"… "Mentsétek meg lelkeinket!" A mondat a trió (PARABELLUM reggel, délben, este című) lemezéről való, s talán rövid összegzése is lehetne annak a dekadens érzésnek, amelyet a három zenész megfogalmaz a maga eszközeivel. Az album kritikai észrevételeknek is hangot ad, s az elégedetlenség a jelen magyar valóságnak szól. És persze ahogyan "illik", többnyire padlógázzal hengerel a félreismerhetetlen angelpunk. Az angyalok és az ördögök a szövegkörnyezetben, a látványban (borító), és a zenészek attitűdjeiben egyaránt ott vannak. A lemez megtestesíti a normákat tagadó, de legalábbis azokat könnyű szívvel mellőző, és egyben a problémáit megfogalmazó, a kiutat kereső a társadalomtól számon kérő magatartást. Az egy dal erejéig beékelődő stílusváltás csak "kamu", a gúny elegáns, nyugodtan mondhatjuk, profi megfogalmazása. A zenészek és a dalokra önfeledten pörgő "srácok" alternatíva híján többnyire kikiabálják elégedetlenségüket. Némi megnyugvást, biztos pontot az nyújt a hallgatónak, ha felfedezi a korábbi lemezekről ismerős szövegelemeket: Angyal, ördög, ember, marslakó… A lemezborító igényes, ötletekkel teli. Örömteli, hogy általában érthetőbb az ének, mint a korábbi lemezeken, de továbbra is érezhető, hogy nem kezelték külön sávon. A szövegek (a szókészlet), amelyek véletlenül sem akarnak megfelelni az szépirodalmiság követelményeinek, Bönditz Szabolcs tollából valók, és egytől egyig olvashatók a "címlap" jól kitalált kis füzetecskéjében. Azonkívül, hogy a CD hátoldalán egy parabellum képe látható, nem találok magyarázatot arra, hogy mire utal az albumcím, hacsak nem arra, hogy a "tizenegylövetű", remélhetően, célba talál, aztán "sokasodik", mint arra az előlap képi megjelenítéséből következtetni lehet. Nézzük számonként! Különös helyzet állhat elő ezzel a lemezzel. A fiataloknak szól, de megfontolásra érdemes gondolatokat közöl, mondhatnám, hogy üzen a közép és az idősebb korosztálynak, sőt a nagypolitikának!? Azoknak is üzen, akikhez nem jut el ez az album, legfeljebb a szomszédból átszűrődő dübörgése, az autókból kihallatszó mélynyomók hangja, vagy legfeljebb az idilli pihenést megzavaró Hunderground-menet. Megtehetjük, hogy nem is veszünk róla tudomást, de azért létezik, és megoldást kíván. Ugye érthető, hogy ez már nem csak a zenéről szól!? |