Szakadék: Parabellum reggel, délben, este

Szerzői kiadás

A Szakadék, bátran mondhatom, hogy sokak örömére: "nem nyugszik". Nyomulnak – látszólag megtorpanás nélkül – méghozzá olyan erővel, ami magával ragad mindenkit, aki le tudja gyűrni előítéleteit annak érdekében, hogy mélyebbre tekinthessen a "mai fiatalok" lelkébe. Mert mondhatunk ezt vagy azt, a Hunderground és a hozzá hasonló találkozók sok fiatalt vonzanak. S mindannyian keresnek valamit csakúgy, mint a mai középkorúak annak idején, néha a "föld alatt"…

"Mentsétek meg lelkeinket!" A mondat a trió (PARABELLUM reggel, délben, este című) lemezéről való, s talán rövid összegzése is lehetne annak a dekadens érzésnek, amelyet a három zenész megfogalmaz a maga eszközeivel. Az album kritikai észrevételeknek is hangot ad, s az elégedetlenség a jelen magyar valóságnak szól. És persze ahogyan "illik", többnyire padlógázzal hengerel a félreismerhetetlen angelpunk. Az angyalok és az ördögök a szövegkörnyezetben, a látványban (borító), és a zenészek attitűdjeiben egyaránt ott vannak. A lemez megtestesíti a normákat tagadó, de legalábbis azokat könnyű szívvel mellőző, és egyben a problémáit megfogalmazó, a kiutat kereső a társadalomtól számon kérő magatartást. Az egy dal erejéig beékelődő stílusváltás csak "kamu", a gúny elegáns, nyugodtan mondhatjuk, profi megfogalmazása. A zenészek és a dalokra önfeledten pörgő "srácok" alternatíva híján többnyire kikiabálják elégedetlenségüket. Némi megnyugvást, biztos pontot az nyújt a hallgatónak, ha felfedezi a korábbi lemezekről ismerős szövegelemeket: Angyal, ördög, ember, marslakó…

A lemezborító igényes, ötletekkel teli. Örömteli, hogy általában érthetőbb az ének, mint a korábbi lemezeken, de továbbra is érezhető, hogy nem kezelték külön sávon. A szövegek (a szókészlet), amelyek véletlenül sem akarnak megfelelni az szépirodalmiság követelményeinek, Bönditz Szabolcs tollából valók, és egytől egyig olvashatók a "címlap" jól kitalált kis füzetecskéjében. Azonkívül, hogy a CD hátoldalán egy parabellum képe látható, nem találok magyarázatot arra, hogy mire utal az albumcím, hacsak nem arra, hogy a "tizenegylövetű", remélhetően, célba talál, aztán "sokasodik", mint arra az előlap képi megjelenítéséből következtetni lehet.

Nézzük számonként!
1. "Köztünk vannak a Marslakók" – nyomja a zenekar mindjárt az elején, ahogy csak lehet. Fantáziaképek és valós elemek keverednek. Nem egyszerű, csakúgy, mint a legtöbb szöveg, a 3 óra reggelig mégis a megszokott Szakadék-nóták közé sorolható.
2. Der Preis ist Heiss. Igen, ez az, amire vártam. Kidolgozott basszus, jól kitalált ritmusjáték, egyszerű, de ízléses gitárszóló. Ott (csak ott) dübörög, ahol kell, "van eleje, van vége" és van íve!
3. A Robot agy szellemes, ironikus! Sokak számára törvényszerű(?) jövőképet, vagy inkább lehetőséget mutat meg hitelesen, hiszen "ugyanazon a trolin" utazunk. Vajon értenek belőle azok, akik majd hallgatják? És vajon ebből a troliból ki lehet szállni időben?
4. Én vagyok a Norman Bates. "Lélekmentő nóta." No comment!
5. Az Angyalok bennem című szerzeményben újra megszólalnak az ördögi angyalok (angyali ördögök), hogy kölcsönkapott szárnyaikkal sikeresen landolhassanak. Maxira kívánkozó zene, még akkor is, ha "az igazság csak gazság"!
6. Egész nyáron – Még egy kis irónia és önirónia. Gratulálok hozzá!
7. Rómeó és Júlia (lásd még a Bimetálon) a rajongók által már jól ismert "párkereső nóta".
8. A Rádióbarát: kellemes tengerzúgás, gitárjáték, könnyed dallam… Miket nem tudnak ezek a fiúk? Igazi és valódi rádióbarát fricska, a slágerek slágere. De vajon mit szól hozzá Nóra a HATról?
9. Csak, hogy tudjuk a rendet, s hogy hol is a helyünk (a pokolban!?), az Én, bátor rövid úton visszazökkenti a hallgatót az angelpunk szöveg és dallamvilágába. Lásd, mint fent!
10. Bemegyek a boltba – Újabb megfogalmazott kritika, az ismert módon. "A reklám (…) parasztvakítás…"
11. A záró szám, az Elég. Mindenki eldöntheti, mire a korong lejár, hogy valóban elég vagy sem. De ennél azért több, amire vállalkozott Bönditz Szabolcs (Bébi), Piskor Balázs (Baska) és Tóth István (Totya). "Emberek elég" – sulykolják, és jó lesz, ha hallgatunk a szóra (s persze a zenére is), "különben a világ elég", mármint a tűzben!

Különös helyzet állhat elő ezzel a lemezzel. A fiataloknak szól, de megfontolásra érdemes gondolatokat közöl, mondhatnám, hogy üzen a közép és az idősebb korosztálynak, sőt a nagypolitikának!? Azoknak is üzen, akikhez nem jut el ez az album, legfeljebb a szomszédból átszűrődő dübörgése, az autókból kihallatszó mélynyomók hangja, vagy legfeljebb az idilli pihenést megzavaró Hunderground-menet. Megtehetjük, hogy nem is veszünk róla tudomást, de azért létezik, és megoldást kíván. Ugye érthető, hogy ez már nem csak a zenéről szól!?
Még valami: Akinek hiányzik a gyűjteményéből, sürgősen szerezze be a Szakadék, a HAT és a TÖRV. VÉDVE anyagát is tartalmazó, BIMETÁL című multimédiás lemezét is! És persze a PARABELLUMot! Aztán hadd szóljon reggel, délben, este…!

• Szakadék