Aprilfest 2006

Desolation, Hellions, Ravenshades, Teurgia, Age of Agony, Urna

Rovat: Beszámoló | Felkerült: 2006. április 15., szombat | Írta: Neuwirth Ákos

Na, nézzük a plakátot, hova is megyünk? Á, igen! Nagykanizsa. Ez a 7 fellépő kicsit soknak hangzik, de ha már a plakáton ilyen szépen elrendezték… gyerünk! Miután túltettem magam a tényen, hogy a fényképezőgép otthonmaradt, (ami egyébként jellemző rám) behatoltam a Kodály Zoltán Műv. Házba. Elég könnyen megközelíthető, nincs eldugva a hely, szóval minden nagyszerűen indul.

Miután pár kedves embernek átadtam a kabátom megőrzésre, felsétáltam egy emeletet, átvergődve a lépcsősoron üldögélő nagyszámú tömegen. Kívül egy kis kocsmarész kialakítva, belül pedig egy koncertterem, ami kb. 300-400 ember kényelmes befogadására alkalmas.

8 előtt érkeztem valamivel, és már javában játszott az első zenekar, a Desolation. Dallamos, női énekkel párosított power / heavy metal-ként tudnám definiálni a hatosfogatot. Kellemes muzsikát játszanak, itt-ott szólókkal tarkítva. A dob szépen viszi az ütemet, az ős heavy metal egyszerűségével, többnyire 2-4eket. Sajnos csak 1 cint lehet hallani, se a kísérőre, és a lábcinre is figyelni kell, valamint a lábdob is csak mélyen pufog, de igazi karaktere nincsen. Ez sajnos nem csak ezen első zenekarra igaz, hanem az est többi résztvevőjére is, egyszóval a keverősnek 1 pont mínusz. Kissé elkalandoztam a dallamokban, és néha meglepően furcsának találtam a váltásokat. Hiányoznak az átkötések, átvezetések, sőt, néhol teljesen oda nem illő részek követik egymást, szóval dalszerzés terén van még mit fejlődni. Ha jól tudom, akkor ez a zenekar harmadik koncertje, ezért tehát semmiképp sem szabad megbélyegezni őket, mert egyébként nagyon jól megadták a kezdő hangulatot!

Másodikként a kaposvári Hellions lépett színpadra, akikre egyáltalán nem számítottam, bár jól ismerem a csapatot. Ennek oka a név elírása a plakátokon, ugyanis lemaradt az "s" a bandanév végéről. Nagyon örültem, hogy láthatom ezen az estén a fiúkat, hiszen egy biztos pont bármelyik koncerten. Profi gitármunka, ikerszólók, technika, fogós számok, mi kell még? Régi és új saját számok mellett feldolgozásokat is játszottak szépszámmal, mint pl. WASP – Hellion, ezt amolyan Children of Bodom-os feldolgozásban. Aztán volt még Metallica, Megadeth, és a Judas Pries-től az Electric guy is felcsendült. Jó program, rövid szünetekkel, összehangolt, jól összerakott műsor volt. Szép munka fiúk!

Az Ater Tenebrae-re különösen kívácsni lettem volna, mert még nem sikerült élőben elcsípnem őket. Hát ezúttal sem jött össze. Már előtte hallottam olyasmit, hogy Witchcraft lesz helyette, de aztán végül semmi sem lett.

Tehát harmadikként a Ravenshades lépett a színpadra. Underground berkekben jól ismert hordáról van szó, tehát figyelemmel várom, hogy mi lesz… Nagyon szerettem volna csak jót írni minden zenekarról, és az egész estéről, de ez a zenekar volt az este fekete báránya. Érthetetlen gitár, a témák a primitívség legalsóbb szintjén, ráadásul olyan pengetéssel, hogy még egy menő punk zenekar is megirigyelhette volna, jaajj, csak azt a szegény Jackson gitárt sajnáltam! A dobos gyenge bal keze néha már nagyon zavaró volt, ugyanis grindnál és a gyorsabb részeknél teljesen elveszett, nem is lehetett hallani, a lassabb riffeknél viszont úgy kalapált, hogy bántotta a fülem. Ezek csak a technikai dolgok voltak, ami még egy összetett, szép munkával akár a háttérbe is szorítható. De nem. Voltak itt csúszások szép számmal. És a legmegdöbbentőbb dolog, amiről én már hallottam, hogy így szokás Ravenshades koncerten, az a közönség mértéktelen szidása. Anyázás, meg minden szitok, ami csak a színpadon Dr. K. eszébe jutott. A koncert is így indult: "Takarodjatok ki, na gyerünk, ez úgyis valami szar lesz, rohadjatok el!..." Majd a lezárás: "Rodjon el és a kurva anyját az összesnek, aki kintről hallgatta végig a koncertet…." Blah-blah. Ilyen és ehhez hasonló szép mondatok színezték a produkciót. Egyébként az ének teljesen jellegtelen, kiabálás, beszéd, károgásnak tűnő erőtlen rikácsolás. Minden esetre, ha a szidással egy hangolatot akartak elérni, akkor azt kell mondjam, hogy nagyon is sikerült, de hát azért naa! Szerintem a Ka-Rock alapítvány sem tudta, hogy kiket hív meg, talán ez lehetett az oka ennek a ballépésnek.

Miután kifújtam magam, és pár perc sorban állás után megkaptam az italomat, siettem vissza, a Teurgia koncertjére. Érdekes színpadi megjelenés. Mindenki egyenruhában, ami egy fekete papi csuhát, jelmezt jelent. Nagyon sokat fejlődött a csapat, mióta utoljára láttam őket. Az énekestől is pozitív, hogy elhagyta a hörgés / bömbölést, ez a mostani károgás sokkal jobban passzol a zenéhez, ahol többségében black metal témák vannak, néha egy csipetni mással meghintve. Régi számok és újak is voltak, szóval nem panaszkodhatott senki sem, aki a Hanyatlás EP-t kedveli. A közönség reakciójából ítélve az új számoknak nagy ereje van, és én is úgy hallottam. Kíváncsi leszek, hogy stúdióban mit hoznak majd ki a srácok!

Az Age of Agony-t már jó párszor láthattam élőben, úgyhogy nem lepett meg a dolog: nagyon jó, profi gitárjáték, a bőgőt is érdemes figyelni, a dobról pedig ne is beszéljünk. Lendületes, dinamikus az egész, szinte hiba nélkül, nagyon precízen, gépi pontossággal adagolták az este folyamán az arcomba a death metalt. Ahogy megszokhattuk, 2 szám után az énekesről lekerült a póló, eztán csodálhattuk a nem éppen szoborra született idomokat. A vokál az egyetlen gyengéje a csapatnak, ugyanis az teljesen erőtlen, mélynek sem mély, magasnak sem magas, hörgésnek sem hörgés, szóval olyan semmilyen. Morgásféleség vagy valami hasonló, de aki ismeri a zenekart, az már megszokhatta, így engem sem zavar különösképp, inkább élveztem ezt a precíz, gyors, arcletépős death metalt. Nem csak nekem indul meg a fejem (már amennyire erre lehet bólogatni) és a lábam, hanem ahogy észrevettem a körülöttem lévők is nagyon élvezték a színpadról áradó belezést. Egy fekete hajú leányzó pedig megforradalmasítani látszott a "hogyan is mozogjunk zenére" nevű dolgot, ugyanis egy darabig állva headbangelt, majd térdelve, aztán guggolva, később el is feküdt, majd mikor már páran megtaposták, elfoglalt egy széket és azon élte ki a zene okozta érzéseit. Szóval nem unatkozhattunk egy pillanatra sem, mókából is volt bőven!

Ha már a mókánál tartunk, jöjjön az utolsó fellépő, a helybéli Urna. Ebben Teurgiás zenészek játszottak, és egy Kannibál névre hallgató "énekest" kísértek. Már a mikrofon beállításánál sejteni lehetett, hogy valami nem oké, ugyanis rettentően fülsértő, és méginkább nevetséges vinnyogás vonzotta be az embereket. Cimboráimmal együtt fogtuk a hasunkat egész végig a röhögéstől, nagyon élveztük. Körbenézve, az arcokon is hasonló mosolyt láttam, mások pedig még mindig nem tudták elhinni, hogy ilyen van, és hogy ez nem vicc. Egyszerűen leírhatatlan volt ez a fajta vokalizálás, de annyit mondhatok róla, hogy olyan volt mint néha a talk-showk – nézni is égő, és inkább elkapcsol az ember. Sajnos nem volt hova elkapcsolni, és nem is bírtam végigvárni a koncertet, így 15 perc után hazafelé vettem az irányt.

A hazafelé vezető út sem volt unalmas, ugyanis az autóban mindenki az Urna énekes jóembert próbálta utánozni, kisebb-nagyobb sikerrel. Elég, sőt sok is volt ez a hat zenekar, elég rendesen lefáradtam a végére, szóval nem hiányzott különösképp az elmaradt hetedik csapat. Összességében egy jó kis koncertet láttam, ahol aztán tényleg nem unatkozhatott az ember!