Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 23 
¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Csakazértis: Szigorú, de igazságtalan.

Csakazértis: Szigorú, de igazságtalan.

Edge Records 2005

Rovat: Lemezkritikák | Felkerült: 2006. április 5., szerda | Írta: Tone-deaf

Mikor kezembe vettem a CD-t már nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, hiszen egy dal erejéig láttam már a srácokat valamelyik tévécsatornán. Nem kellett csalódnom...

A borító, bár átgondoltnak, megtervezettnek tűnik – minden bizonnyal az is –, nekem nem tetszik. Picit 80-as évek hangulatot áraszt és először a Hollywoodoo jutott eszembe róla. Talán a nagy darab kopasz fickó miatt…

A CD-n természetesen multimédiás rész is található, ami tartalmaz egy korrekt biot, a dalok szövegeit, fotókat és 3 video részletet is, melyekből az is kiderül, hogyan működik a zenekar élőben. De lassan rátérek a lényegre, a zenére. A hangzás a mai magyar mezőnyben megállja a helyét, hiszen arányos, a gitárok vastagon szólnak, a bőgő meg úgy röfög ahogy azt szerintem a srácok elképzelték. Egyetlen bajom van, az pedig a szkretcs. Helyenként – EQ beállítástól is függően – nekem picit sok. Bár lehet, hogy ez nem is hangerő, hanem mennyiség kérdése, hisz én nem rajongok a szkretcsért.

A dalok viszont jók. Szinte kivétel nélkül erős refrénekkel, kellemes vokálokkal lettek megírva, ami ellensúlyozza az általam szintén nem favorizált rappelős, szövegköpködős énekstílust. De hát, ugye ez a Rap & Roll lényege! A szövegek szókimondóak, de – bár a borítón az áll – nem durvák. Itt-ott akad egy-két keményebb beszólás, melyet én szükségtelennek tartok, de szerencsére a dolog sehol sem csap át öncélú trágárságba. A lemez nyitó dala egy introszerű, rapmonológ, amely kicsit keménykedő és szerintem nagyon fölösleges... De szerencsére ezután beindul a zúzás és kellemes, helyenként hip-hopos, máshol nu metalos, de többnyire sodró, lendületes témák másznak az arcba. Egyes dallamokról, zenei hangulatokról – első sorban a Játssz a tűzzelben és az Egyben – időnként a Depresszió jutott eszembe, de nincs szó másolásról, csak vannak eszközök, amiket hasonlóan használ, épít fel a két banda.

A Különcben még mindig tartja magát a pici Depi fíling, de fülbemászó refrénjének és vokáljainak köszönhetően ezzel együtt is – vagy pont ezért? – ez a lemez egyik legjobbja. A Csakazértis a legszaggatottabb, legrappesebb dal sok szkreccsel és emlékezetes refrénnel, a Rap & Roll pedig ennek a testvére és egyféle zenekari hitvallásként is felfogható. Az Egy a másik potenciális sláger a lemezen, jók a harmóniák, magával ragadó a refrén és elég változatos a dalfelépítés is. Nálam ez a tuti klippes dal!

Kicsit leül a lendület és talán a hangulat is a Cirkusz elején, aztán a hardcore-os, AMD-t idéző, szaggatott betét új ízt, új lendületet hoz. A dal közepén jó a dob-basszus összjáték, de a rámondott – számomra – műmájernek ható szöveget az intróhoz hasonlóan fölöslegesnek érzem. A Nincs baj picit elszállós, basszus alapú verzéje, illetve a csintalan dobpilinckák éles és hatásos kontratsztban vannak a refrénnel. Az ilyen dinamikai váltások sokat dobnak a nótán. Bár Halász Feriék munkássága ebben a refrénben is megkísért egy picit, ez a harmadik tuti nóta a CD-n!
Refrénjében az utolsó három dal is kellőképpen erős, az Enyém leszel kicsit sodróbb, mint társai, de a középrészben a funkos téma megmutatja, hogy van fantázia a srácokban!

Bár a legkeményebb kompozícióról van szó, én nem hagytam volna a címadó dalt a lemez végére, ahogy hirtelen véget ér, némi űrt hagy maga után. Igaz ez ösztönözheti arra is a hallgatót, hogy újra elindítsa a lemezt, de talán arra is, hogy kicserélje valami másra, aminek a végére érve nem marad meg ez az érzés. Egy igazán színvonalas debüt albumot tett le az asztalra a Csakazértis. Sok újdonsággal nem szolgálnak a fiúk, de jó érzékkel felépített dalaik, emlékezetes refrénjeik vannak és valószínűleg mozgalmasak és hangulatosak a koncertjeik. Tehát a szórakoztatás, ami gondolom a legfőbb cél, az sikerül (het) nekik. Bátran ajánlom mindenkinek, akit kicsit is vonzanak a modern, rapes, hiphopos, de karcos, súlyos gitárokkal ízesített muzsikák. Depi fanoknak szinte kötelező, de a Csapdások is megtalálhatják benne a számításukat.

Mivel nem igazán az én stílusom, amit a srácok nyomnak így 7 pont a 10-ből, de biztos sokan lesznek akiknél többet fog érni ez a lemez!

Kapcsolódó zenekarok:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.