Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 26 
¦27¦28¦29¦30¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01¦02¦03¦04
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Hétvége a Vörös Yukban

Hétvége a Vörös Yukban

Vörös Yuk: szeptember 23 és 24

Rovat: Beszámoló | Felkerült: 2005. október 5., szerda | Írta: Lanyó

Nagy örömmel töltött el, hogy a heti koncertek között két hozzám közel álló zenekar nevével találkozhattam.. Két alföldi zenekarról van szó, mégpedig a martfűi Effrontery, illetve a kisújszállási Inga személyében. Miért tartom ezt fontosnak? Aki ezen a térségen járatos, az jól tudhatja, hogy itt bizony nem könnyű segítő kézre bukkanni. A helyi önkormányzatok és lakók még mindig kirekesztik magukból a rock zenét, mint kultúrát, tevékenységet, s megvetendőnek tartják. Igen csekély a fellépési lehetőségek száma és ha van, az is inkább veszteségesen sül el... A kezdeti lelkesedés az időközbeni akadályok miatt előbb lanyhad, majd idővel a kilátástalanság miatt megszűnik, s az egyébként tehetséges zenekarok nagy része ezen problémákból kifolyólag feloszlik. De itt ezen két este folyamán találkozhattunk két törekvő csapattal, akik bizonyították, hogy igenis érdemes odafigyelni a Vidéki-Alföldi Undergroundra!

szeptember 23 (péntek)

Ismét körülményesen, s késve érkeztem meg a Yukba.. Affene!Ünnepélyesen meg is fogadtam magamnak, hogy nem csinálok ilyet többé. Orrom követve szeledtam be, s érdeklődtem hogy is áll a buli... Rögtön egy rossz hír csapta meg fülem, miszerint az Amok koncertje elmarad... Igen sajnáltam ezt, mivel a Nevergreen nagy kedvencem volt, legalább is az első két album, ennél fogva nagyon kíváncsi voltam Matlári nagyszabású projectjére. Bár egy idő után billentyűjátéka unalmasnak tűnhet, koncerten mindig kellőképp monumentális... Tényleg látni a hatalmas, égbe nyúló áttört falakat a maguk kecsességében, amibe még a barbárok is elférnek, s révületükben énekelhetik az "o, fortuna-t"... Talán egy következő alkalommal...

Beljebb lépve találkoztam az Effrontery dobosával, akitől megtudtam, hogy rögtön ők következnek... Sör le, szaladva a színpad elé, már hangolt a banda. Itt aztán szembesülnöm kellett a kegyetlen valósággal. A teremben nyugodtan lehetett volna szaladgálni anélkül, hogy bárkibe is beleütköztünk volna... Ez ellen sajnos nincs mit tenni. Talán nyomhatnánk kiálltványokat a metál zene népszerősítésére... Az Effrontery dallamos death metal zenekarként kezdte, de bizton mondhatom: ez a zene több ennél. Bár dallamvilágában helyenként emlékeztetett a Dissection, illetve a Gorgoroth egyes dalaira, a komplex, igen jó szólókkal tarkított metál riffek mellett a dalok hangulata az, ami meghatározza zenéjüket. Előadásmódjuk, bár nem volt darálás a színpadon, mégis nagyon hatásos volt számomra. Talán valami mélyről előtörő szomorúság volt okozója ennek a különös érzésnek. Dalokra nem is tudnám elkülöníteni a koncertet. Egészében volt átható. A hosszú instrumentális részeket fel, felváltó "énektémák" nagy részét ketten adták elő, ami hátborzongatóan szép volt! Bár a hangzásnak köszönhetően nem minden hangszer jött át kellőképp, pl a bőgőből nem sokat hallottam, s kissé zajos is volt az egész, azt mondhatom, hogy egy nagyon különös, s emlékezetes élmény volt ez számomra! Remélem sokat fogunk még hallani a csapatról!

szeptember 24 (szombat)

A Stone Temple Pilots, őt nem kell bemutatni a grunge műfaj megszállottainak. Ki így, ki úgy, de mindenképp találkozott a nevével. Sokan úgy tartják, hogy a 90- es évek elején nagy sikert aratott műfaj másolója, de akik itt ezen este megjelentek, szerintem mind egyetértenek abban, hogy ez a zenekar letett valamit az asztalra a stílusban. Most e banda előtt rótták le tiszteletük a jelenlévők az Inga és a Basement vezényletével egy remek buliban. Bár az előre beigért vetítés elmaradt, vagy csak egyszerűen lekéstem róla? A továbbiakban nem szenvedett csorbát az este. Nagy örömömre a látogatottság létszáma is megemelkedett, bár még mindig nem voltunk 500-an, mint ahogy arra említés (füllentés:)) került a Scott Weiland-dal lebonyolított beszélgetés során.... Mert igen! Létrejött a kapcsolat, s élőben válaszolt pár feltett kérdésre Scott, többek közt, hogy lesz-e új Stone lemez. De erre, és sok más érdekességre is megkaphtjátok a választ a Basement zenekar honlapján, ahol az egész interview közzé van téve, bár ide a mai napig nem tudtam feljutni.

Szóval az Inga kezdte az estet. Nagyon vártam már őket, mivel ebben a felállásban még nem volt hozzájuk szerencsém. Azt hiszem senkinek nem lehet oka panaszra a hitelesség és előadókészségük tekintetében! A műfaj megahtározó sajátossága az ének. A dallamok, a hangszín, ami itt mind nagyon egybe volt. A hangzásnak köszönhetően mindent állatul lehetett hallani, minden hangszernek megvolt a kellő karaktere, ami a Basement esetében is igaz, pedig a rengeteg egyéb hangszert figyelembe véve nem lehetett gyerekjáték! Volt is beindulás rendesen!Plafonrapasszírozás, pogó, révület...

A helyenként kellő melankóliával átitatott dalok igen vaskosan és átszellemülten szaladtak le a színpadról minden irányba! Méltó utóda lett az Inga a Welded Vision-nek, semmit sem veszítve színpadratermettségükből. Rövid átszerelés után az estet a Basement folytatta-zárta. A sok vendégzenészt felsorakoztató koncert érdekessége a dalok karakterének helyenkénti átértelmezése volt. Ez érthető, mivel az eredeti gitáros felállást kiegészítve a dalokat helyenként rézfúvósokkal, orgonával illetve hegedűvel kisérve adták elő. Sokszor inkább unplugged hatást keltett bennem, de ez nagyszerű lehetőség volt a műfaj sokszínűségének bemutatására. Nem zárkóztak el azért a húzósabb hangvételű, keményebb tételektől sem, amiért igen hálás vagyok. A Stone Temple Pilots dalok mellett lehetett hallani egy- két Velvet Revolver feldolgozást is a "teljesség" kedvéért...

Igazán jól éreztem magam ez estén, s gondolom mindenki osztja eme véleményem. Kellemes és pezsdítő érzéssel töltött el az a különös élmény, hogy egy kicsit visszarepülhettünk az árnyakkal telített múltba, s találkozhattunk a fesztelenség azon formájával,
amit ez a zene nyújthat nekünk. Egy életérzés, amit senki nem vehet el tőlünk és jó tudni, hogy ez ott lakik mindannyionkban.

Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.