Szakadék: Parabellum most

A kőszegi Szakadék együttes minden évben megörvendeztet bennünk egy hanghordozóval, és azt kell mondjam, évről-évre észrevehető fejlődést mutatnak. Az előző Bimetál, és az azt megelőző Hat demón már hallhattuk, hogy hogyan lehet és kell, jó és igényes rock-punk zenét játszani. A mostani, Parabellum reggel, délben, este album, viszont már nem csak demó. Egy igazi zenekar első lemezét tarthatjuk a kezünkben. Az anyag készüléséről, viszontagságairól és más, nem túl publikus dologról beszélgettünk a zenekar tagjaival.

Hunderground: Még csak a szárnyitok bontogatjátok és talán nem vagytok annyira ismertek a közönség előtt. Egy rövid bemutatkozást szeretnék először kérni!
Bébi: A gitáros-énekesünk Tóth István. De hogy honnan indultunk, azt meséljük el?

HG: Ennyire azért nem menjünk vissza, az óvodás korig.
Bébi: 1997, nyolc, fingom sincs mikor kezdtük.
Baska: Vesszünk össze! Kilencvenhat és kilencvenhét között valamikor.
Bébi: Amikor te katona voltál, fehér ingben jöttél le a Hunyadi utcán. Aztán b... meg, ez lett belőle. Próbáltunk, számokat írtunk, próbáltunk zenélni, ennyi.
Baska: Volt másik énekesünk, Dolgos Szilveszter, azóta már Dr. Dolgos. Meg a Pataki az ősgitárosunk. Õ meg már kétgyerekes családapa.
Bébi: De ezek már olyan múltba vesző dolgok, hogy vannak közelebbi dolgok is.

HG: Rendben, beszéljünk az utóbbi egy évről.
Bébi: Egy csomó helyen koncerteztünk, b...meg, életemben nem voltam még Debrecenben, Egerben, k...va jó volt!
Totya: Én voltam már Debrecenben, de csak ilyen TCS bulikon, meg nyaralni voltam a nagyszüleimmel Hajdúszoboszlón, amikor én még kissrác voltam.
Bébi: Voltunk fesztiválokon, meg mindenhol, ahol kellett.
Baska: Egy kicsit előre ugrottunk az időben szerintem, mert volt ugye a Törv. védve úgy hirtelen, utána jött egy multimédiás CD, a Bimetál, amit még nem is említettünk.
Totya: Azt úgy látom elittad, hogy a Hatot is megcsináltuk!

HG: Beszéljünk a lemezről, hisz ezért jöttünk össze. Melyik stúdióban vettétek fel és mikor? Mennyi időt szántatok az egyes dalok kidolgozására?
Bébi: A próbateremből átmentünk a Csepel-művek egy másik bunkerébe, ahol Jaya Hari das vezetésével, felvettük az albumot.
Baska: Azt mondd, hogy közben kigyulladt egy gyár mellettünk!
Bébi: Kigyulladt a gyár, kigyulladt a Marshall, bedöglött a basszuserősítő, az enyém, az szar volt alapból. Akkor a Baska elfelejtett néha dobolni, de ez annyira nem volt baj, mert az énekesünk olyan szinten berekedt, hogy kész. Valamilyen varázslatot vagy mágiát alkalmazott a Jaya Hari das, hogy a végén mégis jó lett.
Baska: Egy számítógépes trükk az egész.
Totya: Ezt nem kell elmondani senkinek, Baska! Ez titkos adat, meg az is hogy a dobot számítógép készítette, ahogy az én hangom sem az enyém, hanem egy digitális hangminta. De tényleg! Szerintem, ha legközelebb is oda akarunk menni, Jaya egyszerűen letiltatja telefonszámát, hogy ne kelljen velünk kínlódnia.
Bébi: Egy hétig tartott. Három és fél napig játszottuk fel, három napot kevert a Jaya.

HG: Ki írja a számokat és miről szólnak, mi a fő vonala?
Bébi: Az eredetiség! A Bönditz, a Piskor meg a Tóth. Sose szerettem, hogyha megkérdezik, miről szólnak a számok. Én bármit elhalandzsázok, bármelyikről. De igazából azt sose fogom elmondani, hogy miről szólnak. Szerinted, miről szól mondjuk az Egész nyáron című szám? Ez a nyárról szól, arról, hogy kimegyünk stoppolni, aztán hajrá fesztivál! A fílingről, az érzésről. Nehéz kitalálni, mi?
Baska: Ami bent van a szövegben, azt onnan ki kell venni, el kell olvasni, meg kell hallgatni, amit leszűrnek belőle, amit ő szerintük jelenet a szöveg, azt érzik! Mit tudom én, ha azt jelenti ugorjak bele a folyóba, akkor ugorjon bele!
Bébi: Mi a faszt pofázol?
Totya: Õ ezt vette ki a szövegből, Bébi!

HG: A Rádióbarát-ot tényleg rádiókba szántátok, vagy ez valamiféle fricska a slágergyártóknak?
Bébi: Nem, ezért most meg fognak ölni sokan, ez az ilyen, -a neveket majd sípold ki-, az ilyen tipikus divat, kezdve .....tól, ..... át, a ....-ig, az összes ilyen csávónak írtam, akik jó fejek, meg bírom őket, csak elképzelem, amikor beülünk velük egy kocsiba, akkor beteszik a lemezt és nyomatják, b... meg ez milyen király! Ismered, ismered? Mindegyik egyéniség, ez nem basztatás, ez egy fíling, ez megint egy ilyen pillanat, amit elkapsz. Ez abszolút nem basztatás, szerintem ez k.. jó. Én az ilyeneket egyébként bírom is!
Totya: Amúgy nekem az egyik kedvencem, simán belefér a lemezbe egy ilyen szám is.

HG: A legtöbb zenekar albumain van egy olyan szám, amelynek azonos a címe az album címével. A tiétek miért pont Parabellum reggel, délben, este?
Bébi: Mert hatásvadászok vagyunk, én legalábbis szeretem, ha valami jól szól. És ha kimondod azt, hogy parabellum az masszívan szól. Ha megnézed, akkor a kis spermák mennek, a kis töltényspermák. Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez valami mondás. Jól jön ki az album címe, mert reggel, délben, este, keményem kell küzdeni.

HG: Ahogy hallgatom ezeket a számokat elég külömbőzőek számomra, tehát stílusbeli különbséget is érzek dalok között.
Bébi: Igazából nekem ez mind ugyanolyan, nincs köztük különbség, Annyiban van különbség, hogy koncerten sokkal jobban egyben van az egész, míg felvételen előjön, hogy mennyire darabos. Ami a lemezen egy masszív kiállás, az a koncerten is, csak másképp működik. A szövegeket például ugyanaz az ember írta, tehát valahol ugyanabból jön az egész.

HG: Tudom, minden zenekar ellenkezik, ha be akarják őket szorítani egy skatulyába, ezért inkább azt kérdem, hogy milyen zenék hatottak rátok, kiket hallgattok most?
Bébi: Millió zenekart hallgatunk, de ez megint egy olyan kérdés, amire nem lehet igazán válaszolni.
Baska: Nem hallgatok én annyira milliót, elvagyok egy- két zenével, mondjuk S.O.A.D., abból kihallgatom a maximumot, amit ki lehet hallgatni, aztán megfogom és félrerakom. Aztán nem hallgatom teszem fel, fél évig, vagy nem tudom mennyi ideig, aztán hallgatok valamit masszívan, legyen Green Day, Korn, Limp Bizkit, vagy akármi, lehet Vivalditól a Négy Évszak is. Egy darabig ezt hallgatom, aztán megint csere, és az egészet így változtatom. Nem minden nap rakok be egy másik zenét, hanem hallgatom, hallgatom, addig hallgatom, ameddig minden pici, apró dolgot megjegyzek benne, minden kis részletet, aztán dobom félre.
Bébi: Magyarul. Megfogod a nőt kúrod, kúrod, eleged lesz belőle és dobod?
Baska: Nem, azért nem!
Totya: Én szeretek néha visszatérni a gyökereimhez, ha rám jön Pokolgépet, Ossiánt, meg Moby Dicket is hallgatok. Nagy kedvencem a S.O.A.D., az Istenek a Metallica, meg mostanában a magyar zenekarok is, például Blind Myself, meg azok, akikkel játszani szoktunk. Majd rendre ellopom tőlük az ötleteiket és átalakítva beleteszem a saját számainkba.

HG: Mennyi lehetőségetek van koncertezésre, hogy megmutassátok magatok a közönség előtt, ki szervezi a bulikat, kivel mentek el játszani?
Bébi: Bárkivel, aki hív. A koncerteket Totya, Bébi szervezi. Baska ritkán.
Baska: Én semmit sem csinálok. Totya sokat, Bébi az ott van, Baska mintha ott se lenne.
Totya: Szerintem a Bébi is sokat szervez, tartja azért rendesen a kapcsolatot a zenekarokkal. Interneten keresztül főleg. Én inkább szóban, személyesen, vagy telefonon keresztül. Talán én vagyok a leghaverkodósabb a csapatban. Kivéve, ha többiek részegebbek nálam, mert akkor be sem áll a pofájuk.

HG: A szokásos jövőbeni tervek helyett azt kérdem, mik voltak a múltbéli tervek és mi valósult meg belőle?
Bébi: Nyolcvan százalékban teljesítettük szerintem a tervet, az nem valósult meg, hogy a fesztiválokra való bejutás, de amúgy koncertek szintjén, meg az, hogy merre jártunk, messze űbereltük magunkat. Mégha önmagában nem sok ez, egy aktívan koncertező zenekarnak. Ez meg úgy működik, hogy az ember eljut egy szintre és onnantól már csak felfelé megy vagy sehova.

HG: És a jövőbeni tervek?
Baska: Még több koncert, még több lemez.
Bébi: Két videóklipp. De ez egy folyamat része, nem úgy megy, hogy csett!(csettint az ujjával-a szerk.). Tehát ebbe beletartozik az is, hogy koncertezel, elmész mindenhova, lemezeket veszel fel, keresed a kapcsolatot újságokkal, internetes magazinokkal, rádiókkal, haverokkal. Azt is hozzá kell tenni, hogy az összes interjúba nem olvasod, hogy ez cash, rengeteg cash, ráadásul az ember meló mellet csinálja, napi kilenc-tíz órát, faszom tudja mennyit melózik, és utána csinálja a zenekarát.

HG: Mennyi idő marad próbálni, új számokat készíteni?
Baska: Hát, nyugodtan vehetünk heti öt, hat órát.
Bébi: Eddig is voltunk kreatívak, és most is letettünk valamit az asztalra, és ez az alapja, meg az eddigiek, hogy legyen miből kiindulni. Szépen lassan építünk, mégha öregek is vagyunk, de lehet haladni.

HG: Most jön a kevésbé publikus rész. Hány évesek is vagytok?
Bébi: 22.
Baska: 17.
Totya: Õk úgy tudják 18 vagyok, de valójában sokkal több. Tudod én a skóciai Edinburgh mellett születtem 1425-ben és... na de hagyjuk ezt!
Bébi: A Baskának mindíg úgy kérünk sört. A Poncihterben meg kisfröccsöt, vagy hosszúlépést.

HG:Mit gondoltok arról, hogy sok ember inkább letölti, mint hogy megvegye a zenekar lemezét?
Bébi: Aki akarja, az megveszi, aki nem, az letölti. Régen meg másolták a kazettát.
Baska: Előbb-utóbb, hogyha valaki -igényes zenét akar hallgatni és eljár koncertekre-, le is tölthetné, mégis megveszi inkább Cd-n, mert rá jön talán arra, főleg aki koncertre, fesztiválra járó, hogy megéri megvenni, különben a zenekar sem fog előbbre jutni. Nem tudom, hogy mennyien látják így, de azért egyre többen megveszik a lemezeket. Ahogy látom én, azért próbálgatnak vásárolgatni, ha nem is boltokban, de hellyel-közzel el lehet adogatni. Én is láttam, hogy el lehet adni öt-hat lemezt egy koncerten. Hiába van fönn az Interneten és le lehet tölteni, akkor is volt mondjuk három ember, aki megvette.
Bébi: Nekem is meg volt azaz élmény, hogy karácsonykor kibontottam, nézegettem a fotókat.
Totya: Igen. Ez szerintem is jó és nagy dolog, hogy meg lehet eredetiben egy lemez. Ezzel el lehet dicsekedni, hogy "Bö-bő nekem megvan eredetibe és neked meg nem!". És jobb érzés tudni azt, hogy segítetted egy zenekar előbbre jutását, főleg ha még kezdők is. Ezt is csak azóta tudjuk, mióta mi is elkezdtünk zenélni.

HG: Ti kőszegiek vagytok, sok vidéki csapat költözik Budapestre, és sok el is tűnik a sűlyesztőben, belevesznek az éjszakai életbe. Nem tartatok tőle, hogy veletek is ez fog történni?
Bébi: Hát, alkoholisták már vagyunk.
Baska: Ez nem volt nagy lépés, mert már ezt otthonról hoztuk
Bébi: Az alkoholizmus, azt b..meg, már Kőszegen gyakoroltuk.
Totya: Szép! Jól bemutatkozunk! Ilyenkor azt kell mondani, hogy természetesen teljesen tudatában vagyunk az egészséges éltmód előnyeinek, és ezek szerint élünk. De ezt úgyse hinné senki.

HG: A hajnalig tartó bulizással, esetleg italozással, amivel kapcsolatban a legtöbb zenekar ősi hagyományokat ápol, hogy álltok?
Baska: Absztinensek vagyunk.
Totya: Ja.
Bébi: Néhány sör, amennyi kell, tehát semmi durva. Abszolút szolidan nyomjuk szerintem. Odafigyelünk, ugyanúgy ahogy bárki, tehát ahogy fejlődik egy zenekar, egyre jobban odafigyel erre. Persze szeretünk meginni egy-két sört buli előtt, hogyha az ember lenyomta a kilenc órát a melóba, levezetett három órát Nyíregyházára, ha felmegy a színpadra, és három embernek nyomja, legalább jól érezze magát. Ha-ha. Ez vele jár, valahol ötven, valahol száz valahol több. Igazából partiállatok vagyunk, de nem tudom, hogy másnak mi a partiállat.
Totya: Ha jól berúgunk, az már partiállat? Mert az szokott sikerülni.
Baska: Hangulatemberek vagyunk, szerintem, a hangulatunktól függ ez dolog.

HG: És a rajongók, hogy veszik ezt le, koncert után velük buliztok?
Bébi: Mit jelent neked az a szó, hogy rajongó? Én szeretek zenekarokat, de nem vagyok rajongó. Michael Jackson, meg a faszom tudja, Avril Lavigne-nek vannak rajongói. Meg Dolly Busternek is vannak rajongói. De nekünk nincsenek rajongóink, mert nem így működik. Mikor bemegyünk koncertre, látunk sok ugyanolyan embert, régieket, újakat is, de nem a mesében vagyunk, tehát valamennyire a földön járunk, nem rajongóknak lehet ezt nevezni. Nincs hárommilliós közönség, amiből lesznek rajongók és bemennek és sikítanak. ÁÁÁÁÁ (most imitálta a Ringo Starr effektust- a szerk.) Nem kell ezt megjátszani. Jó volt, rendben volt, gyere igyál egy sört! Ez azért nem az a rajongó, amit látsz az újság elején. Van, akinek tetszik amit csinálunk, vannak akiknek nem tetszik. Ennyi.
Totya: Én szeretem, ha rajonganak értem, ezért vagyok én az énekes. Ha-ha. Viccet félretéve. Volt már rá példa, hogy dobtam egy hátast a színpadról. Még szerencse, hogy alig volt egy méter magas, de a seggcsontom így is fájt vagy két hétig. De a műsornak mennie kellett tovább és nyomtam tovább a megkezdett szólómat, a többiek meg bámultak, hogy mi van. Meg volt, hogy a Bébi szépen lassan bedőlt a hangfalak közé, vagy a Baska elhajította a dobverőket, ráborult pergőre, mert úgy kész volt. De pont ezért próbálunk mértéket tartani a koncertek előtt.(most hosszú sztorizás kezdődik- a szerk.)

HG: Az utolsó szó jogán?
Baska: Aki eljön koncertre, vegye meg a lemezt!
Baska, Bébi, Totya: Sex, pia, rockendroll!

• Szakadék