Sziget Nagyszínpad: jön a Korn is!

A Nagyszínpad 90%-osan kész programja

A kilencvenes évek második felének legnagyobb hatású amerikai rockzenekara, a Korn érkezik a Szigetre: ők az ismeretlen ismerősök, hiszen arcukat, hangjukat, mozgásukat, számaikat egyként ismerheti a Sziget-látogató, ők azok, akiket irdatlan lelkesedéssel követelnek minden évben a sziget.hu kívánsággépén.

Igent mondott a szervezők megkeresésére a közelmúlt "leg-zenekara", a Franz Ferdinand. 2003 végén már, mint befutásra esélyes zenekart ízlelgette, majd kaserolta a brit zenei média, aztán 2004 elején megjelent lemezüket már egyöntetű ujjongás fogadta. A négytagú zenekar úgy zárta az évet, hogy független lemezkiadós együttes létére 2 millió lemezt adott el világszerte és az összes létező és fontos angol/brit zenei díjat besöpörte - MTV Music Awards, Brit Awards stb.- ráadásul egy új zenei trend előtt nyitotta meg a kaput. Mára a Franz Ferdinand lett a 2005-ös nyári koncertszezon egyik igazi hőse, az a fesztivál, ahol megfordulnak komoly nemzetközi érdeklődésre tarthat számot.

Az amerikai Good Charlotte felettébb érdekes jelenség, s mint ilyen, igen csak figyelemre méltó. Egyike azoknak az amerikai bandáknak, melyek nagy sikerre kalibrált tini-punk zenekarként indultak az elmúlt néhány évben, ugyanakkor – legutóbbi albuma tanúsága szerint – több mint egy egyszerű, egydimenziós, zajos punkzenekar, hiszen dalról-dalra képes különféle árnyalatokat felmutatni és feszes, de izgalmas punkos popzenével izgalomban tartani a hallgatóságot. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyszerre vannak jelen minden fontos zenei piac slágerlistáin.

Fellép a Szigeten Nick Cave and the Bad Seeds. Nick Cave története az elmúlt bő húsz év egyik rockzenei alaptörténete, Nick Cave pedig a nagyok közül is az egyik legnagyobb. Zenéjében az epikus előadásmód, a sanzonos hangulatok, a rock'n'roll, a poszt-new wave, a noiserock, az experimentális hozzáállás, a blues, a soul, a folk-rock keveredik, korszakról-korszakra más arányban, többnyire lélegzetelállító módon.

Az olasz-ausztrál származású, 1975-ös születésű Natalie Imbruglia egyike az elmúlt évtized kereskedelmileg is sikeres, művészi kredittel is rendelkező, izgalmas, de megjegyezhető popdalokat interpretáló énekesnői közül. Karrierje az "ausztrál Szomszédok" sorozat, a Neighbours szereplőjeként indult, majd 1996-ben Londonba költözött és ott készítette el 1998-ban megjelent Left Of The Middle című, milliós eladásokat produkáló debütáló albumát, rajta az emlékezetes, hazánkban is sokak által ismert és szeretett, világszerte sok-sok rádiós játszási rekordot megdöntő Torn című slágerrel. Az énekesnő azóta – a debütáló albumot követő további két nagylemezével – mind a színvonalat, mind a sikert tekintve tartja a megbízható szintet; kellemesen pasztelles, szívhez szóló, mégis lendületes popdalai sajátos színfoltot jelenthetnek a Sziget Nagyszínpadán – s ne felejtsük persze azt se, hogy hazai koncertszínpadon ritkán láthatunk ennyire szép szemekkel megáldott, bájos, ugyanakkor hiteles énekesnőt.

Ha valaki, hát a jamaikaiamerikai Sean Paul - aki hazánkban is több listavezető slágert tudhat magáénak - biztosan megtáncoltatja majd a nyári melegben a Sziget nagyszínpada előtt összegyűlt tömeget. A táncba hívó hiphopos-dancehallos-raggás stílusával laza csípőmozgásra és folyamatos koktélvásárlásra ingerlő sztár zenéje jóféle hibrid: hiphopos és reggae-s, laza és feszes, csont-nélkül-slágeres és szellemes, csajozós, pasizós, bambulós, lazulós – igazi üde színfolt az idei Szigeten.

A Nagyszínpad késő esti sztársávjában üdvözölhetjük majd a kilencvenes évek elektronikus tánczenei színterének egyik legmeghatározóbb csapatát, az Underworld-öt. A XXI. századra duóvá apadt Underworld ma is, hét sorlemez után is, az elektronikus zenei színtér egyik legnagyobb szenzációja, mind látványban, mind zenei hatásban – ezért a mai napig dance- és rockfesztiválok headliner kedvence.

The Game az amerikai hiphop szintér egyik legújabb és egyik legsikeresebb dumagépe, a jelenlegi szcéna egyik üstököse. The Documentary című, a nagyközönség számára kvázi-debütáló albumával, melyen olyan nagyágyúk működtek közre, mint Dr. Dre, 50 Cent vagy Nate Dogg, azonnal a slágerlisták felsőbb régióiba száguldott, Amerikában listavezető lett, és az elmúlt néhány hónap alatt, milliók fogytak belőle.

Egy olyan kedves ismerőst is üdvözölhetünk a Szigeten, amely már két alkalommal – 2003-ban és 2001-ben - elvarázsolta a Nagyszínpad előtt táncoló közönséget. A Morcheeba a '90-es évek angol (főként bristoli bázisú) triphop-színterének egyik legfontosabb zenekaraként indult, már azonban már trendekhez kevéssé köthető, stílusokat - többek közt soult, R'n'B-t, hiphopot, reggae-t és pszichedéliát - vegyítő zenekarként definiálhatjuk. Új énekesnővel és a napokban megjelent átütő sikerű új lemezt bemutatva érkeznek a Szigetre.

All About the Funk címmel jelent meg a legutóbbi, ismét igen kedvező fogadtatású Brand New Heavies-album, és ez az alkalomból, hat év után visszatér a Szigetre az acid jazz szcéna egyik legalapvetőbb zenekara. Augusztusban egy vadonatúj énekesnőt köszönthetünk a BNH soraiban is, a 25 éves, szőke tincsekkel és óriási hanggal rendelkező, angol-olasz Nicole Russót, aki egyébként természetesen zenész családból származik, papája többek között Quincy Jonesszal dolgozott együtt.

A Mando Diao a közismerten gazdag svéd alterock-színtér, a karcos, dögös skandináv rockszcéna egyik legmasszívabb alakulata, az idei Szigeten ugyancsak fellépő Hives és (International) Noise Conspiracy közeli rokona. Az 1999-ben alakult négytagú együttes zenéjében a 60-as évek zabolázatlan beat- és rhythm and blues hangzását keveri a 70-es évek nyers rockhagyományával, punkos energiával, a 90-es évek brit gitárzenéjének hangulataival és az elmúlt évek "vissza a gyökerekhez"-irányzatának lendületével – kicsit olyan, mintha a The Who-t, az Iggy Pop-féle Stoogest, az Oasist meg a Strokest dobnánk egy nagy zenei turmixgépbe.

Roots Manuva az amerikai rap-import ellenére – vagy éppen az amerikai invázió miatt - egyre markánsabb brit hiphop-színtér talán legfontosabb figurája. Roots Manuva nagy várakozásokkal kísért új albuma Awfully Deep címmel idén jelent meg.

Svédország az egyik legnagyobb popzenei hatalom, és ez nemcsak a mainstreamre igaz, hanem az undergroundra is, hiszen képesek trendeket elindítani és csúcsra járatni. Az 1993-ban alakult The Hives a svéd pop egyik legtehetségesebb társulata, akik fekete-fehér egyenruhás, öltönyös fizimiskájukkal, hatvanas éveket idéző felszereléseikkel újraértelmezték és tökélyre fejlesztették a garázs-rock fogalmát, az MTV-be és a VIVA-ba vitték népszerűsíteni a skandináv rockzene új hullámát, hogy innen aztán meghódítsák Angliát, majd az Amerikai Egyesült Államokat – ahogy találóan egyik lemezük címe is mondja, Veni Vidi Vicious. A nagyszínpad kora-délutáni sávjában is remekbandákat köszönthetünk.

A tizenegy éve alakult Ska-P igazi együtténeklős, együttugrálós, ska-punk zenekar, amely ráadásul antiglobalista, a társadalmat balról kritizáló szövegeit látvánnyal támasztja alá: vajon melyik skazenekar játszik még gólyalábakon, melyik zenekar bújik Bush elnök-maszkokba? Üröm az örömben, hogy vissza nem térő alkalom a Szigetes koncert, mivel bejelentették: most nyáron láthatják a rajongók őket utoljára.

T.O.K. a jamaikai dancehall-reggae közösség egyik legelevenebb társulata, melynek titokzatos rövidítése a Touch of Klass nevet takarja. A zenekar 1998-tól kezdve rendszeres vendégei a slágerlistáknak, az MTV-től a reggae-dancehall chartokig.

A Sziget vendége lesz, a reggae-mozgalom emblematikus zenekara, a Wailers, melynek neve elválaszthatatlanul összenőtt minden idők legnagyobb reggae-legendájával, a frontember-szövegíró-dalszerző-énekes-gitáros Bob Marleyvel. Ne feledjük: idén Bob Marley-év van, hiszen születésének 60. évfordulóját ünnepli a világ karibi és karibi-szimpatizáns fele. Ezt a születésnapot az erre legelhivatottabb csapat, a Wailers celebrálja 2005-ös Szigeten.

The Toy Dolls a klasszikus punk-periódus utáni időszak egyik legismertebb, legnépszerűbb zenekara; afféle újklasszikus punkbanda. A punkosan dallamos, vidám, ironikus és játékos – mondjuk így: happy-punk – zenei világáról elhíresült csapat intenzív sörözésre és táncra ingerlő kiváló koncertzenekar. A ToyDolls idén új lemezt jelentet meg meglehetősen szarkasztikus címmel - Our Last Album?

Juliette and The Licks: nem csalás, nem ámítás, frontasszonya Juliette Lewis, a jól ismert amerikai színésznő, aki többek közt a Született gyilkosok, és más közismert és sikeres filmek hősnője! A 2003-ban alakult öttagú zenekar You're Speaking My Language című bemutatkozó lemeze a napokban került a boltokba, rajta a 70-es éveket és a 80-as évek elejét idéző, ugyanakkor aktuális, meggyőző, erős, "egyenesvonalú", dögös rockzene – nagyjából olyan klasszikus ízek nyomán, mint a Patti Smith Group, a Pretenders vagy Iggy Pop. Juliette nem csak színésznőként, hanem frontasszonyként is szuggesztív, hiteles és lebilincselő.

A Beatsteaks jelenleg Németország egyik legkelendőbb popárucikke, akik a Ruhr-vidéktől Hamburgon át Münchenig sportcsarnokokat és stadionokat töltenek meg. Zenéjükre, csak azok nem mozdítják a lábukat, akik nem szeretik a Clash-típusú számokat, márpedig a Beatsteaks ezt zsigerből tudja, meri és teszi: Ain't Complaining, Hello Joe, Let Me In, Hand In Hand, hogy csak a legismertebb slágereiket említsük. Tavaly év végén a legjobb német előadás díját nyerték az MTV Music Awardson.

A "Les Tambours de Bronx" nevű együttes épp most ünnepelte megalakulásának 18. évfordulóját és az évek során bejárta a világ jó részét. Mára az "ütős fémzene" alapzenekarává avanzsáltak, akik képesek arra, hogy olyan nagyformátumú rendezvényeken lépjenek fel, mint a Nagy Francia Forradalom kétszáz éves évfordulója, vagy az Eiffel Torony századik születésnapja, de kisebb, intimebb hangulatú koncerttermekben is játszanak. Több mint 900 fellépésen vannak már túl. 9000 szétgyilkolt konzervdoboz, 90000 összezúzott dobverő jelzi útjuk nyomát, ami jól mutatja, milyen teljesítményt nyújtanak ezek a zenészek a színpadon, akiknek célja mindig ugyanaz: hogy kiadják a belőlük áradó energiát.

• Sziget 2005