Vasárnapi gyilkolás: The Black Dahlia Murder volt a DürerbenRovat: Beszámoló | Felkerült: 2009. február 5., csütörtök | Írta: TotyaMindenképp érdekesebb kulturális eseménynek néztem elébe, mint ha a fost néztem volna, amit a magyar nyelvű tévéadók vasárnap este szolgáltatnak. Így hát felpattantam a bringámra és eltekertem a Dürerbe, egy jó kis death-grindcore zúzásra. A halálmetál négyes fogatból konkrétan kettő érdekelt igazán, a Sylosis, meg a fő zúzógép Black Dahlia Murder.
A bejutásnál volt némi értetlenség, de miután ez megoldódott, nyugodtan kortyolni is kezdetem a söröcskémet. Hét órára volt hirdetve a buli, de fél nyolc környékén még nem túl sokan lézengtek a helyen. Baromi sok emberre számítottam, habár én az előző Kultiplexes (R.I.P) bulin nem voltam, azt mesélték, hogy ott gyilkos tipródás volt.
A Sylosis kezdett, bár még csak első lemezes csapat, ami a Nuclear Blast gondozásában jelent meg (nagy szó!), nagyon együtt vannak és jól tolják a rockot. Sajna épphogy volt némi érdeklődés rájuk, a mozgás meg lekorlátozódott a fejbólogatásra, pedig az énekes mindent megpróbált. Egy zenekar viszont csak egészként működhet a színpadon, az énekes, ha megszakad sem adhatja el mind az öt embert egyedül. A zenésztársakon látszott némi fáradtság is, talán ez okozta, hogy le voltak szegelve a deszkára. Az oldalukon hatásként szereplő kedvencek között volt néhány számomra is meghatározó csapat. Hallani is a trash beütést, az amúgy sikoltozós, gyors metalcore zenében. Sokkal érthetőbb is ez a fajta muzsika, mint az őket követő három zenekar esetében, főleg ha sikerül a hangzást is eltalálni. Viszont rövidre szabták a műsort, csupán húsz, talán huszonöt percet játszottak.
Némi átszerelés után jöttek a tasmán ördögök. A Psycroptic (jó kis nyelvtörő) már a nagy durvulatok és kevésbé a fordulatok zenéjét játssza. Az apróbb zenei színezéseket el is tüntette a hangerő, hiába van jó cucc és szakemberek, ez a zene már kicsit sok volt a fülemnek ekkora hangerővel. Mondjuk a csapatban csak egy gitáros penget hathúroson, ami viszonylag ritka ebben a stílusban, nem is szóltak úgy, mint az előttük fellépők, de még így is elveszett sok minden. A közönség kezdett lassan éledezni, duzzadni, már volt némi mozgás is, de még talán a vasárnapi húslevessel, meg rántott csirkével volt tele az emberek gyomra és ez nehézkessé teszi a mozgást. Na nem baj! A sör majd segít emészteni.
El is futottam az utolsó szám előtt sörért meg budira, hogy ne kelljen sorban állni. A Cephalic Carnage már több lemezes csapat, hosszú múltra tekint vissza, konkrétan 16 éve tolják a grindcore-t lassítás nélkül. Mondjuk a röfögősön kívül ez egyiken sem látszik, de rajta is csak a „harmincas pocak”, meg a zorro bajusz miatt. Egyébként a szigorú túrás csak álca, mindenképp vicces fiúk, ezt már az intrójuk is bizonyította, ami asszem egy Scorpions nóta volt. A zúzás végén, meg elbújtak egy pillanatra, amikor meg visszajöttek, már egy black metal csapatot láttunk, fehér maszkban, abban az igazi gagyiban, meg szegecselt bőrkarkötőben. Persze volt fordított kereszt, meg gitárral kaszálás, kardozás, halálhörgés. Ez szépen keretbe is foglalta a műsort, és az emberek is beindultak, bár a szörkülpit kicsit döcögősen ment még.
Az igazi vérhányás persze a gyilkosokra maradt, nem is voltak adósak az osztással, főleg az énekes integetett folyton és gesztikulált veszettül az embereknek. Az emberek meg viszont villáztak, és beindult a vasárnap esti torna. A nagyterem így is csak nagyjából félig telt meg. Mondjuk a nem occsó jegyár meg a vasárnap este sem volt túl vendégcsalogató, de a Dahliát ez nem zavarta. Ez a zenekar végre bemozogta az egész színpadot, együtt voltak a közönséggel, néha a közönség velük, a srácok felmerészkedtek, majd levetődtek. Volt sok You are awesome, meg crazy, meg minden fajta „f” betűs szó, ami az énekes eszébe jutott.
Így élőben sokkal jobban bejön ez a muzsika, mint lemezen hallgatva, pedig sok minden elveszik a komplex zajban. Az állat dobos olyan jól kiemeli az ütemváltásokat, hogy az iszonyat erőt ad még ennek a szinte folyamatos zúzásnak is, arról nem is beszélve, hogy egy géppuskával egybekötött metronóm az ember. A gitárosok szakmai tudása sem hagyott kívánni valót maga után, de mint említettem már a nagy zajban, ez nem minden esetben jött le. A végére már bedugult a fülem, így hiába virgáztak a srácok ezerrel, akár egy E-dur is megtette volna, viszont jól mutatott az ujjuk, ahogy szaladgált a nyakon, mint pók a falon.
Na ezt nevezem vasárnap esti kultúrának, nem a Győzike-só 120-ik ismétlését.  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert:Koncertszervező: |
Kommentek (0)
