Csirkepogó: Mosolygép

Kezemben, fülemben s részben már a fejemben, lábamban a Csirkepogó szórakoztató vagy kedélyborzoló (kinek-kinek ízlése szerint) új anyaga. Ezúttal hét dalt rögzítettek és préseltek, égettek CD-be a srácok. Esetükben igazi könnyű zenéről van szó. Na persze, nem feltétlenül eljátszhatósági, hanem szórakoztatási szempontból. Fogalmazhatnék úgy, hogy a máskor, máshol már bevált témák, sémák, ötletek újraértelmezése, másképp felhasználása a CsP fő fegyvere. Ám ebből az arzenálból kiváló érzékkel kellemes, szórakoztató dalokat hoznak létre. Korábban már írtam a csapat 2006-os demójáról, melyen még fel-felbukkantak a korai időszak punkos jegyei, nos, mára ezek már teljesen a múlt ködébe vesztek.

Nem mondhatnám, hogy torzított gitárban gazdag a CsP zenéje, de az egyik ilyen, talán a legdzsungább az első, Cipészdal című szám, mely rumbatök rázogatásával nyitja a lemezt s hoz még ütősökre elfüttyölt betétet is. Kovács Palika dala egy érdekes felfogásban előadott, laza rock ’n’ roll nóta. Egyfajta 21. századi tánczene. Dal egy srácról, aki 50000 kilobájt felett úr, de az iskolában kiközösítik. No komment.
Dzsesszes pilinckázás, csajokat csípőriszára késztető szvinges fíling jellemzi a Pénz-t. Ha belegondolunk ez a való életben is gyakorta így van. Hehe! Itt-ott megtördelt rocky cucc a K. Laci bácsi a gyilkos. Olyan darabolós fajta. Menetelés/induló és gyerekdal vegyül némi rock ’n’ jazz-el a Mosolygép-ben, gyermekkorunk Se hall, se lát Dömötörét idézve meg. Reggae-s kezdés és verze, dzsesszesen félhangos refrén és figyelemre méltó szóló jellemzi a Fitness-t, ami a médiában sugallt és művileg (is) előállítható „tökéletesség”-ről énekel. Kissé a KFT-re hajazó lépegetős dal a Reklám, a teleshoppingról és hasonló izgalmas dolgokról.

Könnyed énekdallamok, nem feltűnő, de fontos és jól elhelyezett vokálok, talán tinglitanglinak ható, mégis energikus muzsika jellemzi a Mosolygép dalait. A szövegek vidámak, mókásak és a dalokban, zenével megállják a helyüket. Próbáltam azonban még a CD meghallgatása előtt „csak úgy” elolvasni őket s úgy sajnos döcögősebb a dolog prozódiailag és a rímeket tekintve is. Szóval azt hiszem, hogy az egyébként nem üres lírák formába öntésével, csiszolgatásával lehetett volna még vesződni egy kicsit. Összességében azonban megint egy színvonalas (és zeneileg az előzőtől eltérő) anyag került ki a srácok kezéből. Már csak egyetlen dolgot furcsállok. Mégpedig azt, hogy ha hat arc van a borítón, akkor miért csak öt név szerepel belül…

Én, valószínűleg az érintett bandák közönségével egyetértésben, jó néven vennék közös buli(ka)t a Fekete Tevével és/vagy a Robinzon Cirkusszal. A felhőtlen szórakozás garantált lenne.

• Csirkepogó