Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 12 
¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Fesztivál filozófia

Fesztivál filozófia

- avagy az ember is állat, főleg ha iszik

Rovat: Kult | Felkerült: 2008. október 22., szerda

Igazából nem is tudom mit lehetne mondani. Sziget van/volt. Én megnéztem az Alvin koncertet is, én bemenni is bementem, és türelmes is voltam, én adtam nekik egy esélyt, én megittam két fröccsöt, csak, hogy asszimilálódjak, de nem ment. Lehet bennem van a hiba, megeshet, hogy régen volt már amikor... meg ahogy... meg akikkel... most mit csináljak, felnőttem. Valamennyire. Talán az lesz a legjobb, ha mindent elmesélek, úgy talán megérti más is, nem csak én, de a szigetet nem a fellépők teszik fesztivállá, hanem a résztvevők

Tegyük fel, hogy én egy idegen vagyok, aki ha szcientológus, akkor biztos csak a dianetika sátor miatt érkezett a földre, de én legyek csak egy egyszerű idegen, aki nem Fidesz-es, nem Mszp-s és nem is zsidóbuzicigány gárdista, hanem egy egyszerű, mindennapi ember, aki nem iszik, nem dohányzik és drogokat sem használ. Tudom, ilyen nincs a földön, ezért használtam az idegen szót. Nézzük mi lenne velem, vagyis hogy mik történtek volna velem, az idegennel, ha a felsorolt jelzőkkel megáldva, csöppenek a hajógyári szigetre pénteken.

Tehát, valahogy partot fogtunk a csodaszép budapesti tömegközlekedéssel, és azt vesszük észre, hogy a világ minden egyes orvosilag jegyzett devianciája, eleven alakot öltve, mondhatni megtestesülve, a szemünk láttára éli fel a gazdatestét. Hát a látvány valami leírhatatlan. Érdekesek ezek az emberek. Erre a magállapításra jutunk, s, hogy egy kicsit felvegyük a légzésszámukat, valami obszcén dologra gondolunk. Beválik.

Körbetekintünk, látjuk, hogy ezek az élőlények hangosak, kiabálnak, izzadnak, büdösek, de valami furcsa módon, élvezik. Az útjuk, egy hídon keresztül, egy nagyobb zöld területre vezet. Követjük őket, mert van bennük valami olyan hajtómotor, amitől még a tűző napon is gargalizálva, önfeledt viháncolással tudnak a cél felé botorkálni. Ahogy megfigyeljük, nem teljesen tiszta a tekintetük, s a pályagörbéjük is nagyban eltér a normálistól. A jelenség egyébként, azon a furcsa helyen, teljesen megszokott ebben az időszakban. Talán a múltkoriakban megfigyelt antilopok párzási időszakához lehetne hasonlítani. Csak az antilopoknak mintha nem csak folyékony formában távozna az égéstermékük. De ezek nem. Ahogy ők mondják, „pisálnak”. Rengeteg van belőlük, azonban mindegyik „pisálónak” valami mérhetetlen kielégülés ül az arcára, mint az antilopoknak a párzási időszak végén. Kezük ügyében mindnek, vagy valami fém doboz található, vagy valami izzó szál, amit szipákolnak. Ekkor határozzuk el, hogy ezt mi is ki szeretnénk próbálni, ha alkalmunk adódik.

A távolból valami éktelen zaj hallatszik. Mivel a horda fő csapásiránya abba az irányba mutat, így követjük őket. A zaj forrása valami nagy vasszerkezetű emelvény, ahova azok mehetnek fel, akik a leghangosabban óbégatnak. Őket mindenki hallja, s a köréjük gyűlt népes gyülekezet pedig megpróbálja túlkiabálni az emelvényen állót, de mindhiába, mert azok ott fent valami ősi dolgot csempésznek az üvöltésbe, ritmikát. A ritmikának a tempója körül belül száz-százhúsz dobbanás egy megadott időintervallum alatt. Bármilyen furcsa, a „pisálók” kivételével, -ugyanis nekik lassabb- majd minden egyednek azonos a pulzus száma ezzel a varázsos száz és százhúsz között értékkel. A csürhe annak ellenére élvezni látszik, hogy harcuk az emelvényen állókkal szemben, halálra ítélt. Azon kapjuk magunkat, mi is megpróbáljuk felvenni a kesztyűt, és teli torokból üvöltünk valamit. Igazából teljesen lényegtelen mi is az, hiszen szemmel láthatóan, a többiek sem értik amit a másik kiált, s némelyikükön az látszik, hogy a magukét sem. Az élmény elér és már mi is óbégatunk. Valami megragadó van ebben a primitív életformában. Talán egy szárazföldi ízeltlábú ami még hasonlóan viselkedik, megadott időszakban, tömegekben. A tücsök. Mind-mind csak mondja a maga egyszerű mondanivalóját, egy nagy füves placcon, a tikkasztó nyári éjszakában. Látogatóként, de mi is tücsökké avanzsáltunk.

Az üvöltéstől, torkunk rendkívül kiszárad, így a kisebb tákolmányok felé indulunk, ahonnan feltehetően származik a már a „pisálóknál” is megfigyelt bádogdoboz. Gyanúnk beigazolódni látszik. A vas emelvényhez képest kicsi, egyes megfigyelt egyedek számára lakhelyül is szolgáló –őket száraz növényi szárakkal gazdagított ruházatukról, s a körülöttük leledző hulladékról és fertelmes bűzről lehet felismerni- de a szemközti végeken, minden esetben valami olyan dolgot tárolnak, ami ezen furcsa teremtmények életének elengedhetetlen része. Azt mondják rá: „szesz”. A „szesz” egy összetett szerves vegyület, ami a szervezetbe kerülése után, változásokat indít el az agyban lásd: intelligencia csökkenés, koordinációs zavar, heveny nyáladzás, stb… A folyadék pedig aboszolúte nem szükséges az éltben maradáshoz, sőt, egyenesen méregnek tekinthető, de úgy tűnik, ők ezt nem tudják és így folyamatosan vedelnek, feltehetően mert mindezek mellé folyamatosan óbégatnak, ami meg, mint már megtapasztaltuk, torok száradáshoz vezet.

Abban a pillanatban, hogy beleiszunk a „szeszbe”, testünket egyből valami bizsergés borzongatja meg, ami rendkívül szokatlan, hiszen eddig még nem ittunk mérget. A folyamat öngerjesztő, így a tér idő szövetének visszadatálásának nehézségére gondolva, rögtön kettőt iszunk. Az eredmény, hogy immár megint egy (egy másik) emelvény tövében óbégatunk az óbégatókkal. Már meg sem rökönyödünk a rengeteg „pisáló” láttán, s a második kör „szeszért” már nem csak torkunk száradása, hanem a pozitív, látásmódbeli változás miatt is megyünk. Meghozzuk az egybehangzó ítéletet, hogy a „szesz”, hidegen jó. Ezzel úgy tűnik mindenki egyet ért. Megpróbálunk visszatérni a tömegbe, hogy még kiabálunk egy kicsit, hiszen olyan jól megy már. Felismerjük, hogy környezetünk felfigyelt a hangunkra, feltehetően ezzel beismeri, hogy hangosabban óbégatunk nála. Ettől büszkék leszünk, és megfordul a fejünkben, hogy nekünk is ott lenne a helyünk, ott fent a nagyhangúak között.

Ekkor vesszük észre, hogy testünk anyagcseréje felgyorsult, s sürgősen ürítenünk kell. A „pisálókon” már megfigyelhettük, hogy általában bőven elegendő diszkréciónak minősül, ha a „pisáló” alany, arcát egy félre hajló ág mögé rejti, hiszen így ő nem lát senkit aki zavarhatná. Elindulunk a hordából kifelé, hogy megszabaduljunk a nyomástól, de az óbégatás eddigre annyira részünké vált, hogy nem tudjuk abbahagyni, s így folytatva azt, arccal belefordulunk egy tujába. Ekkor már mi is „szesszel” megmérgezett, koordinációs problémákkal küzdő, agyának alig 1-2 százalékát használó, arcán mennyei kéjjel óbégató „pisálóvá” változtunk. De nem érdekel, mert kurva jó.
-fegyvernekylevente

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.