BalaTone - 07.26.2008 Zánka

Minden kedves komformista ismerősömet a fesztiválozásra szoktam buzdítani, mert fesztiválozni jó. Na és ha már így összepakolták Zánkán a kedvenc magyar együtteseimet egy napra, gondoltam érdemes lesz lenézni. A 40 fokos melegben megérkezésünk után először ABC után kutattunk, majd két sör között alsós osztálykirándulások emlékképei rohanták meg az agyam szentimentális részlegét. Gondoltam minél előbb kerüljünk fesztiválterületre, abból nem lehet baj.

A bejáratnál „jómunkásemberek” átvizsgálnak, nadrágról a láncot kéretik a táskába tenni, meg hát a kisollómat adjam le az információs pultnál. BTW mi ez a sok gyógyszer? Húha egy extrémsport-fesztiválon kicsit toleránsabb szekuritásokra számítottam, de azért mindent sikerült bevinni így is. Csak azt nem értem, hogy az esernyőm és a gázspray-m soha senkit nem érdekel.

A helyszín természetesen egy strand volt, ahol rögtön megcsapott minket a hajnalig nem szűnő lószarszag. A színpadok között kitaposott ösvények mentén random sár/iszap/szarkupacok, az „ösvények” inkább csak hatalmas keréknyomok, sétálni alig lehet, és ez már a fesztivál utolsó napja, szóval ez volt a letaposott verzió. Délután 3óra, első koncertek majdcsak 6 órától. Csalódottságunkat sörrel tompítjuk.

A 2 nagyszínpadon 20perces eltéréssel volt kiírva a Mangod és a Fish, számítani lehetett rá, hogy amelyik előbb kezdődik, azon lesznek többen. A nagyhal meg is ette a kishalat, a Mangod előtt kb tízen lézengtek, átslattyogtunk hát a Fish koncertre. Kovács Krisztiánék nappal szemben is alakítottak, hatalmas bulit csináltak - bár még mindig alig láttam embereket. Az „Are you away” ütötte a legnagyobbat, jöhet az Alvin és a mókusok.

A srácok tudták, hogy rövid a játékidő, ezért összesűrítették a számok legjavát, csak nekünk, csak Zánkán.. Később csalódottan tudtam meg, hogy minden fesztiválon (és a zöldpardonban is) ugyanezt a tracklistet „csak ott és csak most” adják elő..
Kaptunk először sok új számot, aztán jöttek a régi nóták, majd a közönség annyira belejött, hogy senkinek nem tűnt fel a helyzet komolysága, amikor egész Zánka egyszerre énekelte, hogy „SZOPJÁÁÁÁL!”

Ezután átsétáltunk megnézni Jamie Winchesteréket, akik hozták a formájukat, de nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy a „szopjál”-tömeg volt-e viccesebb (melynek masszív részét alkottam én is), vagy a szerelmes számokra visítozó, ugrándozó lányok. Valljuk be, az ilyen ellentétes dolgok frontális találkozása a fesztiválok legnagyobb szépsége!

A Road koncert zúzósra sikerült, és végre kezdett gyűlni a tömeg. Lelkesedésem nem sokkal később alább is hagyott, The Idoru a színpadon, közönség többnyire sehol.Az első pár szám után kezdett kialakulni az első sor, de stage diving-os álmokat ne kergessen senki! Az együttes eszméletlen koncertet csinált, keményebben zúztak, mint tavasszal a Merlinben, de Zánkának ez sem volt elég, 40 perc alatt is csak a szúnyogok lettek többen.
Csalódottságomat csak az fokozta, amikor megláttam, hogy a Depresszió koncerten tele lett a strand. Oké, magyarul énekelnek, ez kell nekünk magyaroknak, így jártam. A színpaddal szembeni emelvényen (Stage Bar) ülve figyelhettem az eseményeket, így talán ki is békültem a körülményekkel.

A Neck Sprain koncertet sajnos kihagytam a Quimby kedvéért, ez valószínűleg hiba volt. Minden Quimby koncerten őrületes a tombolás, de minden koncert kb ugyanolyan évek óta. Régi számok, új számok, Líviusz hülyéskedik, jammelések, sramlizene, mulatós, majd az egész koncert egy hatalmas jammeléssé alakul és egy jóéjszakáttal elköszönnek. Csalódás persze sosincs, de ugyanúgy meglepetés sem.

Meglepetésről a Subscribe sem gondoskodik, a nyári tracklistet már álmomból felébresztve is... Azonban hatalmas tisztelet annak az együttesnek, aki este 6kor Debrecenben zenél, éjjel egykor pedig Zánkán. Ráadásul kölcsöncuccal. Így persze most is hiába várom a „Highfly”-t és a „Humidor Butirometer”-t, lehet már nem is menne a feketebikapatablabla úgy mint régen. Azt hiszem egy magyar fesztivál nem is végződhetne szebben, mint egy profi koncertzenekarral, akik akkor is hozzák a formájukat, ha a körülmények kicsit sem tökéletesek.

Összefoglalva: az együttesek hatalmasak voltak, a szervezés pocsék, minden büdös, a sok szúnyog a Balatonnal jár, de azért fuj, a sör Borsodi, az árak rendben, a hajnali programválaszték pedig az volt, hogy vagy hallgatod a techno-t, vagy hazamész. Szóval járjatok fesztiválra, de engem jövőre Zánkán ne keressetek.

lollipopkiller

• Balatone Fesztivál 2008