Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 11 
¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Tánciskola

Tánciskola

The Last Minute; Sonic Boom Six, Bp., Kuplung, 04. 28.

Rovat: Beszámoló | Felkerült: 2008. május 1., csütörtök | Írta: Zurro

Elfogult vagyok, de... Aki véletlenül - vagy éppenséggel nagyon is céltudatosan - elvetődik egy Sonic Boom Six koncertre, nehezen tudom elképzelni, hogy ne ragadná magával az a vidám lendület, ami árad a zenekarból. Ennek tesztelése a budapesti közönségnek egy éven belül immáron harmadik alkalommal adatott meg. Nem semmi a zenekar részéről, és persze köszönet a szervezőknek. Akik valószínűleg nem ezeknek a buliknak a bevételéből vesznek vikkendházat Malyorka-alsón.

Annyit azért elöljáróban: tudom, tudom, nem a szervezőkön múlik, de a hétfői időpont azért elég horror. És már a legutóbbi SB6 is hétfőre esett. Milyen fasza is lett volna, mondjuk, két nappal később, 30-án... Akkor talán a Kuplungban lötyögő korszerű arcok közül is bekukkant egy-kettő a koncertterembe. Mert hétfőn ez a műintézmény sem telt házzal üzemelt - és az ide járó világra nyitott értelmesek sem arról híresek, hogy ha sikerült valami ülőhelyet szerezniük, akkor azt csak úgy feladnák bármiféle koncert miatt. A mégis bejövők számát 50-60 főre saccolom, szerintem a fele csapat előzenekar-tagokból és vendéglistásokból (mint jómagam) állt. Volt már rosszabb...

Fél kilencre értem a helyre, a nyolc órára kiírt kezdés ellenére még javában ment az SB6 saundcsekkje. Bent maradtam, mert vicces volt. Elsősorban az, ahogy a zenekartagok és a keverős egymással kommunikáltak. Bocs, én sem az angoltudásomról vagyok híres, de bazmeg, amikor a zenész áll a kontroll-ládák előtt, rájuk mutogat, majd a fülére, közben meggyötört képet vág, és azt hajtogatja, hogy "feedback, feedback" (manchesteriesen: "fídbák"), akkor valószínűleg nem az a megoldás, hogy gitárból még teszek neki, hadd hallja jobban. Annál már csak az volt a jobb, amikor a merch-pulthoz leülő dobos valami asztali lámpát kért, hogy megvilágítsa a portékáját, és a keverős faszi egy stroboszkópot adott oda neki. A csávó nem értette a dolgot, én sem.

Na, mindegy. Amúgy a keverős kutyája is végig ott kóricált a teremben. Valószínűleg megszokta már, bár én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jót tesz az állatnak ez a közeg meg a zaj. Nem zsörtölődésből, csak mert így gondolom. Ezen túl a hangzással nekem nem volt különösebb bajom, a samplert is sikerült hozzáigazítani a hangszerekhez, és volt kis meglepetés is. De erről később.

A The Last Minute street ska-járól, hogy őszinte legyek, nem tudok túl sok mindent írni. Korrektül szóltak, a gitáros forma, aki énekelt is, mert "még mindig nincs énekesünk, így most velem kell beérnetek", próbálta buzdítani a közönséget, mérsékelt sikerrel. Néhány szám erejéig segítségül beszállt a Semmi Komoly énekese, énekelni, táncolni. Mondom, feszesen, billentyűvel, fúvósokkal megtűzdelt jóféle ska-t nyomtak, amennyire nekem lejön, több közük van a korai angol színtérhez, mint a divatosabb, kevert, punkos-populárisabb "newschool ska"-hoz. Éppen ezért nem tudom, ők hogyan viszonyulnak az SBSix-hez, akik magukat "zsáner-terroristaként" aposztrofálják, legalábbis debütáló albumuk címe alapján.

Vajon mit néz a bácsi?

Hogy ez mit jelenthet? Hát, hogy vadul váltogatják a különböző zenei műfajokat, reppelnek, pankmódra zúznak, dubos alapokra lazítanak, ska-ra táncolnak. És következzen a meglepetés, ami egyben válasz is az előző bekezdés utolsó mondatában feltett, költőinek szánt kérdésemre. Tudniillik, a Last Minute két fúvósa beszállt a SonicBoomba vendégként, és mindjárt az elején lenyomták a Sound of a Revolution-t meg a Meanwhile Back in the Real World-öt. "Thánk jú" - hogy Laila-t idézzem. Szép gesztus. A beállásnál derült ki, hogy a fiúk a lemezről ismerték a fúvós témákat, úgy gyakorolták be, és felteszem, meg is lepték a zenekart. És jól is szóltak.

Aki nem ismeri őket, képzeljen el egy langaléta gitárost meg dobost, és egy apró termetű basszert meg énekesnőt. Különben már kinézetre is viccesek. Laila nem hiába húz miniszoknyát vagy sortot, mert a virgácsai (oké, lőhettek) rendben vannak. Használja is őket, és erre buzdítja a közönséget is. Magam részéről oké, bármikor. Táncolható, pattogós zene, húzós és fülbemászó is egyben. A Piggy in the Middle* a maga "uú-uú"-s (gondolom, Manchesterben az angol cocák, nem "ui"-t mondanak) bekiabálásaival volt a csúcspont, ám ezúttal a végén nem nyomták le az All In-t. Laila hangja még mindig a kedvenc rajzfilmhangom ezen a színtéren - főleg élőben. Hallani kell!

Amit a zenekartagok...

Komolyan, ők nem viccelnek. Folyamatosan úton vannak, csak idén volt már egy keleti-parti USA miniturné, most megy az európai kontinenskörút, aztán meg az angol hazai... Mit írhatnék még? See you later! Check it out, yo, all in!

*Természetesen a Piggy in the Middle-ben az ui, az oi és a rendőrségi sziréna hangja is megidéződik, ahogyan a rendőrök angol becézésére is utal a Pig szó. Persze az egész alapja a nálunk is ismert labdás, kicsit alázós gyermekjáték.

Sonic Boom Six (UK), The Last Minute (HU)Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert:Koncertszervező:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.
Koncert
Fotók
Koncert: 08:04:28 | Budapest, Kuplung
Feltöltve: 04-30

zurro
Ki megy?
-