Szökési terv az álmennyezeten keresztülA38, Budapest, 2008.03.12, Fellépők: Stolen Babies, Poison The Well, Dillinger Escape PlanÉvek óta vártuk, hogy eljusson hozzánk a káoszmatek-kór alapzenekara, a Dillinger Escape Plan, és tessék. Végre. Nagy kár, hogy egy olyan mélyrepülésben lévő brigád jött velük, mint a Poison The Well, és az előttük játszó Stolen Babiesről is csak annyit tudtam, hogy Dillingerék onnét vették az új dobosukat – jobb lett volna valami ütősebb line-up, de ne legyünk telhetetlenek.
Annak rendje és módja szerint lekéstem az első fellépőt, a Stolen Babiest, de mások elmondása és a myspace-ük alapján eléggé extravagáns produkciót kell elképzelni: egy fiút hálóingben, erősen kisminkelve, plusz egy szintén túlsminkelt, jelmezes lányt, plusz két-három hasonlóan viccesen(?) kinéző arcot afféle alternatív shockrock-szerűséget játszva. Előbbi két embert azért emeltem ki, mert velük magam is összefutottam a merch-asztalnál. Igazából nem hiszem, hogy sok mindenről lemaradtam volna, állítólag volt harmonikázás a színpadon, meg a lány énekelt és ordibált, vagy valami ilyesmi.
Mikor megérkeztem, épp kezdett a Poison The Well, és nagy meglepetésemre az első tíz perc nagyon erősre sikeredett, többek között azért, mert elővettek egy nótát a ’The Opposite Of December’-ről is, ami annak idején megkedveltette velem a csapatot. Igaz, valami ekkor is hiányzott, az intenzív témák ellenére se alakult ki igazi mozgás a színpad előtt, talán mert a színpadon lévőkből is mintha hiányzott volna valami. A külsőségek megvoltak, de a szív nem nagyon érződött az előadáson, legalábbis nekem nem nagyon jött le. Pláne mikor előkerültek az erőtlen, lassú, igencsak nyugdíjas szerzemények, és már szabályszerűen fájdalmas volt az előadás. Kiábrándító volt az egész, a Poison The Well érzésem szerint jó ideje csak járatja magát lefelé, ez a koncert végképp méltatlan volt szerintem a banda múltjához, és a közönséghez is. Jó lenne tudni, ők hogy gondolják mindezt.
Csak vége lett aztán, és az átszerelés után lekapcsolták a fényeket, majd minimalista intro után elszabadultak a dühöngő őrültek a színpadon. A Dillinger Escape Plan tagjai pillanatok alatt megmutatták, milyen az, amikor valaki komolyan gondolja, amit csinál. Olyan káosz alakult ki szempillantás alatt, amilyet a korábban látott videók alapján várt mindenki azok közül is, akik élőben még nem látták az együttest. Az őrületben az énekes Greg és a bandafőnök-gitáros Ben jártak az élen, és jól támogatták őket az erősítőkre szerelt villogó fények is. Greg nem elégedett meg a színpad birtokbavételével, felmászkált a mennyezetről lógó ojjektumokra – ennek még lesz jelentősége később –, lógott fejjel és lábbal lefelé egyaránt, beugrott a tömegbe, meg ami csak kell. Ben nem nagyon maradt el tőle, gitárral a kézben rohangált, ugrált, dobálta magát, felmászott minden létező magaslatra, szörfözött a tömegen, és közben nem rontott el semmit. A többiek is igen jól teljesítettek, az intenzív show mellett is hozták a hangokat, ahogy kell. Szerencsére a program jól vegyítette mindhárom nagylemez anyagát, egyensúlyban voltak a régebbi és újabb tételek. A végén Greg még lerúgott pár panelt az álmennyezetből függeszkedés közben, de amennyire tudom, mindenki túlélte a bulit.
Fergeteges koncerttel mutatkozott be végre a magyar közönségnek is a Dillinger Escape Plan, bár a pár nappal korábbi bécsi A Life Once Lost buli nekem személy szerint sokkal jobban tetszett szubjektíve. Meg nem lett volna rossz, ha két-három jó előbanda készítette volna elő a Szökési Terv megvalósulását az A38-on. Talán majd legközelebb...  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert:Koncertszervező: |
Kommentek (1)
Balakin
2008-04-07 17:02:40
