Ektomorf, Stuck Mojo (USA), Vengince (USA), Tenside (D) @ Budapest, A38

Rovat: Programajánló | Felkerült: 2008. február 12., kedd

Az Ektomorf vitathatatlanul a világ legnépszerűbb magyar zenekara, a Stuck Mojo vitathatatlanul a rapmetál egyik nagy klasszikusa. 2008-ban közös európai turnén, melynek egyik állomása az A38 Hajó.

A magyar metalzenekarok közül minden bizonnyal az Ektomorf örvend a legnagyobb ismertségnek a világon, hiszen az eredetileg Mezőkovácsházáról származó thrash metal gárda a világ egyik legnagyobb metalkiadójánál alkot.

"Sunto Dél Mulo", vagyis: Halott az Isten - énekli roma nyelven Farkas Zoltán az Ektomorf 2000-ben megjelent Kalyi Jag, vagyis Fekete Tűz című albumán. Persze ebben az esetben nem valamiféle okkult tartalmat kell keresni a sorok között, hiszen egészen más energiák fűtik a Viharsarokból származó fiatalok 1994-ben alakított zenekarának gyors és dühös thrash metalját. A keserűség és fájdalom e tüze sokszor a dalszövegekben is megjelenik, hiszen Zotya - részben saját tapasztalataiból gyökerező - dalszövegei sokszor foglalkoznak a hazai cigányság problémás helyzetével.

Az együttes agresszív hangzását a cigányzenéből vett motívumok teszik igazán különlegessé, és ez talán abban is szerepet játszott, hogy az Ektomorf - a magyar zenekarok között egyedülálló módon - egy igazi nagyágyúnak számító kiadóhoz volt képes leszerződni: a 2003 óta velük dolgozó Nuclear Blast a metalkiadók között valóságos multinak tekinthető, s így az Ektomorf mára komoly nemzetközi rajongóbázist tudhat magáénak, fellép a legnagyobb metalfesztiválokon, és a műfaj leghíresebb csapataival játszhat együtt, mint például Fear Factory és a Kreator.

Az atlantai Stuck Mojo vitathatatlanul a metál/hardcore, ha úgy tetszik, a rap metal legnagyobb klasszikusai közé tartozik. Habár a kilencvenes években aránylag kevesebb figyelem irányult a Stuck Mojóra, mint mondjuk a Rage Against The Machine-ra, a Suicidal Tendences-re vagy éppen a Faith No More-ra, ma már világos, hogy a műfaj egyik alapvető együttesével van dolgunk. A követők, mint például a Limp Bizkit vagy a Linkin' Park, de a kortárs nu metal is igen sokat köszönhetnek a Stuck Mojónak, amely leginkább Rich Ward összetéveszthetetlen gitárjátékával és az egykori rapper-énekes, Bonz zseniális nyelvjátékaival tűnt ki.

A zenekar karrierje kétségkívül az 1998-as Rising albummal ért zenitjére, ami a mai napig a rap metal egyik titkos gyöngyszeme: elképesztő tempó és tempóváltások, nagyszerűen eltalált gitártémák és -hangzás, változatosság, némi egészséges mértékű elektronika és szkreccs kavarog a lemezen.

A Stuck Mojo sajnos éppen az igazi siker küszöbén oszlott fel 2000-ben. Ötéves kihagyás után állt össze ismét, immár új frontemberrel, Lord Nelsonnal, akinek átélt, szenvedélyes, kis túlzással "gospeles" rapje nagyott lendített a zenekaron. A visszatérés és a legfrissebb lemez - azon túl, hogy a brutális gitárok mellett meglepetésre jócskán szerepelnek rajna hangminták is - azonnal a viták kereszttüzébe állította a Stuck Mojót. Open Season című számát a YouTube szerkesztői - állítólagos iszlámellenessége miatt - időlegesen levették az oldalról. Végül a zenekar érvelése (nem az iszlám, hanem annak militáns és szélsőséges irányzata ellen tiltakoznak) meggyőzte a kétkedőket, így politikai vitáktól mentesen élvezhetjük a masszív hangzást, a kitűnő (és helyenként meglepően lírai) szövegeket, Ward remek gitárjátékát, egyszóval mindazt, amitől a Stuck Mojo igazán nagy.

Az 1994 óta létező Vengince-t elsősorban a több, szinte azonos képességű énekes és a hangminták invenciózus használata különbözteti meg a metalcore színtér egyéb együtteseitől. Hatalmas, teátrális riffek, elképesztő, már-már speedbe hajló tempó és három gigantikus kapacitású tüdő és torok: ha létezik a szemétben csillogás, akkor a Vengince szégyenkezés nélkül vállalhatja a trash-glam metál meghatározást.