Zenmester

Tomas Haake, Meshuggah

A svéd matekmetál mesterek új remekműve nemsokára a boltokban, úgyhogy eljött az interjúk ideje. Sikerült időpontot kapni a széttört, kitekert, majd a végén valahogy mégis kiegyenesedő ritmusok földi helytartójával, Tomas Haake dobzsenivel folytatott beszélgetésre. Természetesen a fő téma az új album, az ’obZen’, de azért más is szóba került.

HG: - Új lemezetek, az 'obZen' március 7-én jelenik meg a Nuclear Blast gondozásában. Érzésem szerint az új anyag intenzívebb, dinamikusabb, mint a ‘Catch 33’ vagy a ‘Nothing’ volt, miközben persze jóval súlyosabb is a korai anyagoknál. Van valami tudatosság emögött, eleve így fogtatok neki a megírásának, vagy csak így alakult?

Tomas Haake: - Igazából amikor elkezdtünk dolgozni az anyagon, ha lehet tudatosságról beszélni, akkor az abban nyilvánult meg, hogy élőbbé akartuk tenni, mint a legutóbbi lemezt. A ’Catch 33’ voltaképpen egyfajta zenei kísérletnek is felfogható volt, ezúttal valamivel egyértelműbb, direktebb dolgot szerettünk volna összehozni.

HG: - Ez azt jelenti, hogy a stúdióban jammeltetek is, mint sok zenekar szokta írni a dalait?

Nem, nem. Mi ilyet már régóta nem csinálunk, ami lehet, hogy nem olyan jó, de nálunk a dolog már régóta úgy működik, hogy dobgép segítségével rakjuk össze a témákat, a nótákat, és klasszikus értelemben vett jammelésről nem beszélhetünk. Aminek persze megvan az a hátránya is, hogy néha hónapokig, akár fél évig nem is dobolok, hiszen csak turnék, fesztiválos fellépések és lemezfelvétel előtt valamivel szoktam rendszeresen gyakorolni.

HG: - Ezúttal az összes szöveget te írtad, vagy besegítettek a többiek közül is?

Minden szöveget én írtam az új lemezre.

HG: - Több helyen olvastam, hogy van valami központi téma, amik köré felépülnek a dalszövegek. Elárulsz nekünk valamit erről?

Igazából azt szeretem, ha a dalok szövegei hagynak némi értelmezési szabadságot a hallgatónak, nem akarom direktbe megmondani, ki miről mit gondoljon. Ugyanakkor az igaz, hogy van egy vezérfonal, amihez többé-kevésbé kapcsolódik az összes szöveg.

HG: - Az új lemez borítója elég érdekesre sikerült, egyszerű, de mégis megragadja a tekintetet. Ezt is te tervezted?

Az alapötlet az enyém, de bevontunk a kivitelezésbe egy fotóst/festőt, aki többek között a Dimmu Borgirnak, meg más bandáknak is dolgozott. Mint tudod, az utóbbi lemezek borítóit én készítettem, de azok ilyen photoshopos munkák voltak.

HG: - Tavasszal a Ministry társaságában mentek USA-turnéra. Mikorra várhatjuk az európai turnét?

Nyáron fesztiválokon fogunk játszani Európában, a rendes headliner turnéra valamikor ősszel, szeptember-október magasságában fog sor kerülni. Azt még nem tudom megmondani, hogy Magyarországon is fel fogunk-e lépni.

HG: - Pedig természetesen ez lett volna a következő kérdésem...

Remélem, hogy igen, játszani fogunk nálatok is.

HG: - Azt már tudjátok, melyik zenekarral fogtok turnézni Európában?

Nem, még fogalmunk sincs.

HG: - Tavaly nyáron volt egy előre bejelentetlen meglepetés-koncertetek Budapesten. Ilyesmi rendszeresen szokott történni, vagy ez egyedi eseménynek számít?

Teljesen egyedi. Aznap épp nem játszottunk, viszont amúgy is át kellett utaznunk Budapesten Szerbia felé, úgyhogy felhívtuk azokat a budapesti arcokat, akik az előző budapesti koncertünket szervezték, hogy milyen programot ajánlanának este, hol lehetne meginni egy sört. A vége az lett, hogy meggyőztek minket, és felléptünk.

HG: - Van olyan új banda, amit nem olyan régen fedeztél fel, és felkeltette az érdeklődésedet?

Igazából ma már annyira sok zenekar van még metal-vonalon is, ráadásul annyira szerteágazó a műfaj, hogy valójában lehetetlen követni és képben maradni. Az utóbbi pár évben számomra a Decapitated volt olyan együttes, ami igazán kiemelkedett. Tudod, nagyon sok olyan csapat és olyan dobos van, akik nagyon gyorsan tudnak játszani, de valahogy hiányzik belőlük az a zenei érzék, amivel igazán érdekessé tudnák tenni a zenéjüket, ami így egysíkúvá válik, és igazából a súlyosságából is sokat veszít emiatt. Sok dobos van, aki olyan gyors témákat hoz, hogy leesik tőle az állam – saját magamat nem tartom kimondottan gyors dobosnak –, mégis hiányzik valami. A Decapitated kivétel volt, és igazán szomorú, ami történt velük [a dobos Vitek autóbalesetben elhunyt turné közben – kg]. Nem tudom, folytatni fogják-e, vagy hogy egyáltalán tudják-e folytatni Vitek nélkül, ő annyira különlegesen jó dobos volt.

HG: - Igen, szomorú eset... Azt olvastam, szerettek filmeket nézni; a filmek közül mi volt rád nagy hatással mostanában?

Igen, szeretjük a filmeket, mostanában két ázsiai, ha jól emlékszem, koreai film tetszett nagyon. Tudod, nem akarjuk, hogy más zenék hassanak a miénkre, ezért néha nehéz is zenét hallgatni, hogy közben ki tudjuk zárni a hatásokat. Az általunk olvasott könyvek, a filmek hangulata szokott inkább hatni ránk valamelyest.

HG: - Attól tartok, elfogytak a kérdéseim; szeretnél még hozzáfűzni valamit az eddigiekhez?

Nem vagyok valami jó az ilyen beszélgetés-lezáró dolgokban... Kösz az interjút.

HG: - Én köszönöm, hogy időt szakítottál ránk!

• Meshuggah