Cadaveres: Lost Souls - The Hidden Tracks

Edge Records (2007)

Kicsit kínban vagyok a Cadaveres újabb LP-jével kapcsolatban. Illetve nem is tudom, hogy ez nagy vagy kis lemez-e. A dalok számát tekintve, ami tizenegy, nagy. Viszont, ha egy cédét telerakunk mixekkel meg koncertfelvételekkel, akkor az szerintem nem számít másnak, mint kislemeznek. Ja, de mi van akkor, ha felteszünk mégis egy új dalt, de nem stúdió-, hanem koncertváltozatban? A kis rafináltak! Egyébként ez örökölt dolognak tûnik, hisz a CéDéTé is csinált már ilyen mix lemezt, nem is egyet. (A cikk végén eláruljuk az "LP vagy EP"-kérdés megfejtését! - a szerk.)

Na de nézzük, hogy mit is találunk a korongon. A hátoldalán dél-amerikai dombormûveket láthatunk úgy, ahogy a borítón is. Nekem ez nagyon bejön. Remélem a belsõ oldalon található inka úriember köré írt heroglifák a számok címei lefordítva, mert pont tizenegy van mellette, szépen derékszögben.

A remixekkel nem tudok túl sokat kezdeni, mivel nem nagyon hallgatok ilyesfajta muzsikát. Viszont jól eltalálták, kit is kell erre a célra megfûzni. Úgy átalakította a Seventh Heaven hangulatát azzal, hogy nem erõltette a metálriffek belevagdosását, hogy egy szinte teljesen új dalt komponált. Az elszállós énekrészeket hagyta inkább benn. Egy jó ütem, és kész. Akaratlanul is a Mátrix filmzene jutott eszembe, simán eladható egy hasonló film zenéjének.

A második dal. Megboldogult kamaszkoromban mi is imádtunk a tábortûz mellett egy vagy két gitárral, meg farönkökkel kopogtatni és énekelni, részegen inkább ordibálni. Na a Bűntudatban pont ez az érzés támadt fel bennem, a háttérben suhogó fákat is nagyon ügyesen odavarázsolták.

Na most egy kicsit meditálunk. Itt aztán minden van mi szemnek és szájnak ingere, csak az eredeti számra utalás rendkívül kevés, de nincs is rá szükség, mert ez egy ismét teljesen más felfogás. Nagyon jól csinálja a mixer. Kis India, meg szerintem Törökország. De azért a végén visszatértünk a metálba, csak kicsit másképp.
Mondtam már, hogy utálom a felsorolós lemezbemutatókat? Kurvára unalmas, és egy idõ után elvesztik az emberek az érdeklõdésüket. Innentõl metálról van szó. Akik voltak már Cadaveres koncerten, azok biztos nem állták meg fejbólógatás nélkül. Hát ezek a felvételek bizonyítékul szolgálnak, hogy lemezről hallgatva is ugyanezt az eredményt érik el a srácok. Sok olyan csapat van, akik nem bírják a stúdióban felvett dalaikat a színpadon megfelelõen reprodukálni, és nem csak a hangzás miatt. Persze van ennek fordítottja is. Még Ádám hangja is, ami a legfõbb gond szokott lenni, tiszta és azt adja, amit elvárunk tõle. Az Unholy Spirit lenne az új meglepi a lemezen, de annyira nem fogott meg, kicsit egy tucat Cadaveres számnak tûnik, de biztos dolgoznak még rajta, mire studióba kerülhet. Aztán Firestarter, de nem Prodigy, hanem Elixir, de ettõl már a Gumiszoba sem ment meg, annak ellenére, hogy a Fehér Bálnát ûberelték ezzel, pedig az õ idejében az volt a metál. Azt nem tudom ki énekli, de tiszta Smici. Habár már érzem, hogy lakatot kéne tennem a kibaszott számra, mert ha nem, akkor azt hiszem, véres lesz a nyálam.

Szóval kinban vagyok a lemezzel kapcsolatban, mert nehéz úgy egy korongot hallgatni, hogy a király zúzást DJ-k szakítják meg. Egyébként ajánlom mindenkinek az oldalukon található linkeket, melyek német rockmagazinok felé irányítanak. Van vagy egy tucat, de mintha egymást másolnák, annak ellenére, hogy nagy része pozitív kritika. Ezekbõl a cikkekbõl arra jöttem csak rá, hogy mintha Európában mi egy fekete lyuk lennénk a metál szintéren, és a két kitörõ fénycsík is ugyanazt a koppintást csinálja pepitában. Nem én mondtam, hanem a német kollégák.

A megfejtés pedig: EP

• Cadaveres

• 2008. február 1., péntek @ Budapest, A38 állóhajó