Morpheus: III

Szerzői kiadás

Hogy a negyedik nóta címére utaljak, kissé félve tettem be a lejátszóba a kaposvári Morpheus harmadik nagylemezét. A biográfiából ugyanis annyi egyből kiderült, hogy a banda egész jó viszonyt alakított ki az Ossiannal, sőt, producerük is volt már Paksi Endre. Márpedig az Ossianon és Paksi Endrén csak nevetni szoktam tudni, de azt se sokáig bírom, rövid időn belül igyekszem szabadulni tőlük (kivétel a legendás debreceni koncert, azt bármikor meg bírom újra hallgatni).

A Morpheust illetően a valóság sokkal kellemesebb, a kvázi ’összefonódás’ nem járt hasonulással, a kaposvári zenekar szerintem köröket ver Endre bátyóékra. Nem vagyok ugyan kimondott billentyűpárti, de itt egyértelműen az összkép előnyére válik a szintetizátor használata, Horváth Richárd ügyesen és okosan bánik hangszerével. A dalok jól meg vannak írva, nem igazán progresszív a zene, de nincs emiatt hiányérzetem, a power metalos és a balladisztikusabb témák is jól fel vannak építve, világmegváltás tehát nincs, de az unalom se vetette ki velem a lemezt a lejátszóból. Nem ismerem a korábbi szólógitárosok munkáját, de hogy Vörös Attilával jól járt a csapat, az biztos, van egy-két olyan szóló, amire egyből fel kell kapnom a fejemet menet közben.

A hangzás is izmos, az Audioplanet ismét jó munkát végzett, szerencsére ezen a téren hazánk egyre jobban felzárkózik a nemzetközi mezőnyhöz. A gitárok ennek megfelelően vastagon szólnak, harapnak, de az elszórt lírai részeknél is szépen szólalnak meg, a dobokról se mondanánk már meg elsőre, hogy magyar stúdióban vették fel őket, a hangszerek arányosan szólnak, az éneket és vokált is beleértve.

Amin még el lehet bukni, az tehát az ének és a szövegek, és igazából ezt is érzem a leggyengébb láncszemnek a Morpheus lemezén. Nem kell katasztrófára gondolni, sőt, Könnyű Tamás nemritkán nagyon erős témákat hoz nagyon jól, máshol viszont érzésem szerint lehetett volna még csiszolni a dolgokat, a témákat magukat és a tolmácsolást is. A szövegekben gyakran helyet kapnak az élet nehézségei, de nem depressziós brigád a Morpheus, éppen hogy sokszor a negatívan kezdődő szövegű daloknak is pozitív a kicsengése a végén. Visszatérve az énekre: több vendég is közreműködik, nekem legjobban az egyszer csak váratlanul felhangzó üvöltés tetszett, amit az értelemszerűen a stúdióban ’kéznél levő’ Jaya Hari das szolgáltatott, de rajta kívül a Wendigo frontembere, BZ, továbbá Kenyér Klára és Nachladal István is kapott kisebb vagy nagyobb szerepet.

A Kiss Attila Ede festette borító és booklet is szép, van szép színes kép a zenekarról, erre is odafigyeltek hát a fiúk, amiért dicséret jár nekik.

A Morpheus új korongja egyértelműen pozitív csalódást okozott a számomra; igaz, eredetileg sem azért tartottam kicsit tőle, mert az előző anyagokkal problémám volt, hanem épp azért, mert nem ismertem őket. Ossian-rajongók mindenképp azonosítsák be, de az erőteljesebb, poweresebb metalokat kedvelőknek is örömöt okozhat.

Számlista
1. Nincs igazság
2. Miért változnál?
3. Örökség
4. Félelem
5. Morpheus
6. A szerelem mindent legyőz
7. Gyötrelem
8. Inkvizíció
9. Végzet
10. Az Átkozott

Tagok
Könnyű Tamás – ének
Horváth Lajos – ritmusgitár
Vörös Attila – szólógitár
Giczi Balázs – basszusgitár
Horváth Richárd – billentyű
Giczi Tamás – dob

Diszkográfia
Látomás (EP) – 2001
Morpheus – 2003
Élet és halál – 2005
III – 2007

• Morpheus