Proghead FestAvalon Club, Budapest, 2008.01.13. Fellépők: Ad Astra, Dreyelands, Mistheria, EverwoodMár tavaly óta vártam ezt az estét, igaz, eredetileg az A38 volt megjelölve helyszínként, később ez változott, így a nem olyan rég megnyílt Avalon Clubban rendezték meg a bulit. A fellépők listája is változott, déli szomszédainktól a Draconian nem jött, helyette ugrott be a hazai prog power banda, az Ad Astra.
Mikor megérkeztem, már színpadon volt az Ad Astra, és hamar bizonyította, hogy igenis helye van ezen a koncerten. Nekem legalábbis nagyon tetszett erőteljes progresszív metaljuk, a két gitár jó vastagon gyalult, és Morvai Csaba énekes hangja is nagyon bejött, főleg hogy nem a magas tartományokban próbált erőlködni, hanem mélyebben énekelt, ami jól passzol az Ad Astra muzsikájához. Nem sokat jártam még az Avalonban, nem tudom, minden alkalommal működik-e a kivetítő a színpad fölött, de most működött, és sokat dobott szerintem a színpadképen, hogy felül különféle, váltakozó kameraállásokból láthattuk a bandatagokat kivetítve.
A következő fellépő a szintén budapesti Dreyelands volt, akikről már sokat hallottam, de még sajnos nem láttam őket soha élőben. Hiba volt, ugyanis irgalmatlanul jó show-t csinált a banda, nem kis felkészültségről téve tanúbizonyságot. A felállás annyiban más volt, hogy csak egy gitár volt, a másik helyett volt viszont billentyű, ami remekül illett is a zenéhez, Kas Zoltán időnként jól meg is csillogtatta a tudását, kár, hogy a hangosítás tökéletlensége miatt nem lehetett igazán jól hallani, sokszor inkább csak sejthettük, mit is művel. Nikola Mijic szépen énekelt, nem sokat sikoltozott, de néha igen, és akkor sem jött zavarba. A végén még egy igazi klasszikust – ’Holy Diver’ – is bedobott a zenekar, hogy a saját dalokat esetleg nem annyira ismerő közönség is kapjon némi fogódzót. Utóbbi mondathoz két megjegyzést fűznék: egyrészt sajnos ez a közönség nem állt valami sok emberből, ami nem jó, hiszen a jegyár teljesen baráti volt, négy jó előadót lehetett látni-hallani érte, és igazából az Avalon-busz segítségével már a hely megközelíthetősége sem olyan vészes. Igaz, vasárnap este volt, talán ez is visszatartotta a potenciális érdeklődők egy részét. Másrészt, ami sokkal örvendetesebb, mindhárom magyar banda játszott új nótákat is, vagyis a jelek szerint továbbra is komolyan gondolják a muzsikálást, az őket körülvevő látszólagos érdektelenség se vette el a kedvüket.
Átállás után az egyetlen külföldi fellépő, az olasz billentyűs Mistheria lépett a színpadra. Az egyetlen fellépőt értsük szó szerint, a mester zenekara nem jött el, őket felvételről hallhattuk, egyedül a nagyhajú talján muzsikust láthattuk-hallhattuk élőben, neki kellett szólóival elkápráztatni a magyarokat. Mistheria munkásságából korábban a Rob Rock énekessel közös fejezeteket ismertem, kíváncsi voltam hát, mit fog művelni egyedül. Mint hamar egyértelművé vált, Mistheria rajong a komolyzenéért, a jelek szerint főként a barokk korszakért, úgyhogy jó kis neoklasszikus estet zúdított a nyakunkba. Képzeljünk el egy billentyűs Yngwie-t – játszott is Malmsteentől –, vagy egy olasz Richard Anderssont. Szerencsére Mistheria amennyire szerény és közvetlen, annyira jó showman is volt, így aztán tényleg nem volt unalmas a műsora úgy sem, hogy egyedül volt. Nem sértődött meg a kisszámú nézőközönség miatt, sőt, szinte mindenkivel igyekezett személyes kontaktust kialakítani, aki a színpad közelében állt. Nem vagyok billentyűrajongó, de ezt a koncertet végig élveztem.
Az utolsó fellépő a szintén hazai Everwood volt, már nagyon kíváncsi voltam rájuk. Egyszer láttam őket már úgy két éve, az akkori produkció nem győzött meg, viszont a 2007-es nagylemez, a ’The Raven’s Nest’ annál inkább, úgyhogy reméltem, élőben is sokkal jobbak lesznek, mint korábban. A sejtésem egyrészt beigazolódott, mert tényleg jobb volt most, mint anno, de azért lemezen még mindig jobban tetszenek. Sajnos a hangosítás továbbra se volt éppen tökéletes, az este folyamán nemegyszer gerjedő énekmikrofon rosszindulata talán itt tetőzött, elég sok gond volt vele. (Persze lehet, hogy nem is a mikrofon volt a hibás, hanem aki a gombokat tekergeti meg nyomkodja...) Mindenesetre Koncz Balázs ’Balu’ ügyesebben énekelt korábbi önmagához képest, de a másik két magyar bandában erősebbnek éreztem a vokalista teljesítményét. Meg talán frontemberként is ők voltak jobbak, Balunak mintha nem lenne testhezálló szerep a közönséggel való kapcsolattartás. Ezzel együtt is szimpatikus volt ő is és a zenekar is, és egy jó kis Európa-turné biztosan jót tenne a színpadi produkciónak (ha már itt tartunk, mintha épp folyamatban is lenne valami ilyesmi).
Kár, hogy olyan kevés ember volt jelen az eseményen, mivel színvonalas produkciókat láthattunk jó áron. Persze azok után, hogy láttam, hányan mentek el pl. az A38-ra a Threshold fellépésére, nem olyan meglepő a dolog, de azért mégis fura. Az Everwood egyébként feburár 8-án a Rocktogonban, az Ad Astra január 31-én az After Music Pubban lép fel a közeljövőben.  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek (0)
