Zsigeri gyalulás sztereóbanHide And Seek, Human Error, CołiseumNem tegnap – sőt, lassan nem is idén – volt a koncert, amiről most írok, de a mondás szerint ugyebár jobb későn, mint soha. A mondást pedig ezúttal igaznak érzem, mivel a Cołiseum megérdemli, hogy megemlékezzünk a budapesti fellépéséről. De kezdjük az elején, sőt még annál is előbb, vagyis az este leírása előtt még pár szót ejtenék a főbandáról, tényleg csak röviden.
A Cołiseum nevét először egy stoner-rajongó ismerősömtől hallottam, de mivel a zenekart magát nem hallottam, tévesen el is könyveltem a stoner műfaj képviselőjének. Aztán mikor megtudtam, hogy többek között a Human Error fog játszani előtte, már sejtettem, hogy valami másról lesz itt szó, és valóban. A Cołiseum ösztönösen durva, elsősorban talán a motoros rockból, a hardcore-ból és az utcai mocsokból táplálkozó zenét játszik, erősen kritikus hangvétellel. Nem is véletlen, hogy a ’No Salvation’ című új lemezt a Relapse adta ki, és ha már Relapse, a High On Fire nevét is meg lehet említeni, mint párhuzamot. Ennyit elöljáróban a bandáról.
A Kultiplex kistermébe gyülekezgettek az emberek, akik számára az alaphangulatot a Hide And Seek volt hivatott megteremteni. A négytagú zenekar gitárosa az általam még a Nazcából megismert Máté volt, akit manapság a Kötelező Közhelyekből ismerhetünk talán leginkább. Sajnos nem szólt jól a hangszere, alig lehetett kivenni, mit játszik, pedig amúgy jól tette a dolgát. A többiek annál kevésbé, bár még a dobbal se volt nagy gond, a basszust viszont egyáltalán nem is lehetett hallani, de a színpadképhez se tett hozzá semmit a bőgős, gyakorlatilag tökéletesen felesleges is volt a jelenléte. Az énekes sajnos nagyon gyenge volt, mármint nem a hangja, az passzolt a kissé zajos, pörgős hardcore-hoz, de végig vagy háttal állt a közönségnek, vagy a padlót bámulta, a számok között meg egy szót nem bírt kinyögni. Talán nem előadónak született. De lehet, hogy legközelebb már jobban megy neki, ha jól tudom, ez még csak a második koncertje volt a bandával.
A második fellépő a már említett és jól ismert Human Error volt, és ugyan először némi izgalmat okozott, hogy vajon a dobos Pándi mester megérkezik-e időben, de végül odaért. És ha már ott volt, olyat dobolt, mint talán már évek óta nem, de legalábbis az utóbbi időben általam látott teljesítményét toronymagasan felülmúlta, le is esett az állam rendesen. Iszonyú erővel és nagyon pontosan ütötte a leggyorsabb grindokat is, de a d-beat is igencsak a helyén volt. Megariszpekt. Ezzel együtt most nem volt olyan fergeteges a hangulat, talán mert kicsit más jellegű közönség volt, mint az együttes bulijain általában, ráadásul a végén Slayer Zolinál is ’elpattant egy húr’, másfél számot basszusgitár nélkül játszottak végig emiatt.
A Cołiseum készülődése közben annyi máris kiderült, hogy a zenekar mindent meg fog tenni, hogy leszaggassa a fejünket: két irdatlan méretű gitárláda volt hivatott megtenni mindezt a ’színpad’ két oldalán, hogy az ultramocskos gitárhangzást sztereóban is élvezhessük. Nem is igen volt probléma a megszólalással, voltak decibelek gazdagon. A látvány se volt utolsó, egy nagyon nagy méretű, nagyszakállú ősmotoros gitározott és ’énekelt’ nekünk, meg beszélt hozzánk a számok között, egy igazi thrasher basszusgitározott, és egy félmeztelen biciklis futár püfölte a dobokat. De még hogy! Szemmel nehezen követhető sebességgel mozogtak a kezei, hozzá felugrált a székből, ütötte a cineket alulról, felülről, ahogy épp kedve tartotta, és mindezt nagyon pontosan. Valószínűleg szokott gyakorolni, amikor épp nem koncertezik vagy alszik.
Azt hiszem, aki a Cołiseum miatt látogatott el este a bulira, nem kellett, hogy csalódottan távozzon. Az Endstand és a Cloak/Dagger után jó volt látni még egy külföldi underground bandát a Kultiban, amelyik tudja, milyen is a jó rock and roll. Csak aztán le ne bontsák nekünk a helyet, mert akkor jövőre hol gazdagodhatunk hasonló élményekkel?! Kapcsolódó zenekarok: |
Kommentek 
