Nézd meg a koncertek plakátait >
Nem vagy belépve! (Lépj be vagy regisztrálj!)
MA: 25 
¦26¦27¦28¦29¦30¦01¦02¦03¦04¦05¦06¦07¦08¦09¦10¦11¦12¦13¦14¦15¦16¦17¦18¦19¦20¦21¦22¦23¦24¦25¦26¦27¦28¦29¦30¦31¦01¦02¦03
Hunderground
Itt vagy most: Hunderground | Magazin | Sunday Fury: First

Sunday Fury: First

Edge Records, 2007.

Rovat: Lemezkritikák | Felkerült: 2007. december 18., kedd | Írta: Kovács Gergely

Ha van valami, ami miatt esetleg nem tudom jó szívvel ajánlani valakinek ezt a lemezt, akkor az a borító. Tudom, hogy nem illik ezzel kezdeni egy lemezismertetőt, de annyira extrém módon ocsmány a váci Sunday Fury első nagylemezének – valójában a banda készített már tavaly is kisebb jelentőségű hangzóanyagot ’First Fury 2006’ címmel – csomagolása, ami manapság már hazánkban is ritkaság. És ez nagyon nagy hiba, mert belül annál értékesebb tartalom lapul meg.

Jómagam még a Rocktogonban hallottam először a bandát, és az ottani, közismerten nem éppen ideális körülmények között is megfogott a produkció, ami azért jelent valamit. Utána az A38-on aztán végképp rajongóvá váltam, és még az imént említett borító se tarthatott vissza attól, hogy megvegyem a CD-t, ezzel is támogatva a zenekart, meg persze örömöt okozva magamnak is. A Sunday Fury ugyanis jól muzsikál, és bár szerintem élőben adja ki magát igazán, amit a négyes művel, a lemez se rossz. Szerencsére jól meg is dörren, úgyhogy a Panterával rokonítható zene tud hatni a felvételen keresztül is. Azért nem nevezném egy az egyben Pantera-klónnak a Sunday Fury-t, még ha a hatás érezhető is, de a mocskos, súlyos metal nem nélkülözi a bluesos elemeket sem, meg van benne egy nagy adag rock and roll fíling is, Márkus Levente ordításai és a zene zsigeri agresszivitása pedig a hardcore-fanok szívét is megdobogtathatja. A négyes, ’Save At Last’ című track pedig a Down-féle belassulós, füstös hallgatnivalók kedvelőinek okozhat kellemes perceket például.

Ezzel együtt bármennyire jól elhallgatom is a CD-t, csak ismételni tudom magamat: a Sunday Fury élőben az igazi, ott még jobban átjön a banda zenéjében lévő ’póver’, a négy tag jól összeszokott, feszesen zúzza le az arcunkat, Levinek pedig az éneklés mellett jófajta szólókra is futja az energiájából, szóval érdemes megnézni őket. Általában nagyon nem vagyok elégedett a hazai zenekarok színpadi kiállásával, de a Sunday Fury az üdítő kivételek közé tartozik, úgyhogy megérdemli a támogatást szerintem.

De ne higgyen nekem senki. A banda myspace-oldalán hallható pár nóta a lemezről, és fent vannak a koncertdátumok is, mindenki győződjön meg maga, tetszik-e neki, amit a váci négyes csinál.

Kapcsolódó zenekarok:

Kommentek (0)

Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
Hozzászólás írásához be kell lépned. Ha még nem regisztráltál, akkor megteheted itt.