Wall Of Sleep: ...And Hell Followed With HimI Hate Records, 2007.Mindig örülök, mikor olyan hazai előadóval akadok össze, amelyik simán megállja a helyét a nemzetközi színtéren. Egyik ilyen bandánk a Mood szétválása után létrejött Wall Of Sleep, aminek új lemeze idén ősszel jött ki ’...And Hell Followed With Him’ címmel. Maga a lemez csomagolása nagyon jó benyomást tesz az emberre, szép, ízléses, igényes a külalak, lehet elkezdeni reménykedni, hogy a zenei tartalom is ilyesmi szintű lesz legalább. Másrészt a borító emlékeztet a régi Candlemass kiadványokra is, ami megint jó előjel, hiszen a Candlemass az egyik alapbandája annak a műfajnak, amit a Wall Of Sleep is képvisel, vagyis a doom metalnak. Hogy a Wall Of Sleep mennyire megüti a nemzetközi szintet, mutatja, hogy rendszeresen koncertezik külföldön, és hogy a lemez is külföldi kiadónál jelent meg. Ebből kifolyólag a hangzás teljesen rendben van, szépen, arányosan szól az anyag, van súlya is, ahogyan kell. Mindjárt az elején remekül eltalált riffel indít a ’Buried 1000 Times’, nem olyan lassú nóta, jó húzása van. A ’Nails For Crucifixion’ már annál inkább lassú, a ’Crusade’ valamivel megint lendületesebb, hatnyolcad alapú szám, és akárcsak az előző kettő, öt perc hosszú. A ’November’ afféle ballada, lassú, szomorú, és picit rövidebb is. Az ’Unchanged’ jófajta ritmikával operál a versszakokban, de alapvetően szintén lassú darab, a ’November’ mellett a másik legrövidebb a korongon. A ’Cain’ is lassú, málházós dal, ismét az ötperces fajtából, nem egy slágeres példány, viszont súlyos, ami illik is a témához, az első embergyilkossághoz. Annál nagyobb sláger a szép ’Signs’, ami annyira nem belassult, mint az előző pár szerzemény, mégis a leghosszabb a CD-n, utána pedig jól eltalált zárás a mázsás, szintén öt perc körüli ’Stabat Mater’. |