Wall Of Sleep: ...And Hell Followed With Him

I Hate Records, 2007.

Mindig örülök, mikor olyan hazai előadóval akadok össze, amelyik simán megállja a helyét a nemzetközi színtéren. Egyik ilyen bandánk a Mood szétválása után létrejött Wall Of Sleep, aminek új lemeze idén ősszel jött ki ’...And Hell Followed With Him’ címmel. Maga a lemez csomagolása nagyon jó benyomást tesz az emberre, szép, ízléses, igényes a külalak, lehet elkezdeni reménykedni, hogy a zenei tartalom is ilyesmi szintű lesz legalább. Másrészt a borító emlékeztet a régi Candlemass kiadványokra is, ami megint jó előjel, hiszen a Candlemass az egyik alapbandája annak a műfajnak, amit a Wall Of Sleep is képvisel, vagyis a doom metalnak.

Hogy a Wall Of Sleep mennyire megüti a nemzetközi szintet, mutatja, hogy rendszeresen koncertezik külföldön, és hogy a lemez is külföldi kiadónál jelent meg. Ebből kifolyólag a hangzás teljesen rendben van, szépen, arányosan szól az anyag, van súlya is, ahogyan kell. Mindjárt az elején remekül eltalált riffel indít a ’Buried 1000 Times’, nem olyan lassú nóta, jó húzása van. A ’Nails For Crucifixion’ már annál inkább lassú, a ’Crusade’ valamivel megint lendületesebb, hatnyolcad alapú szám, és akárcsak az előző kettő, öt perc hosszú. A ’November’ afféle ballada, lassú, szomorú, és picit rövidebb is. Az ’Unchanged’ jófajta ritmikával operál a versszakokban, de alapvetően szintén lassú darab, a ’November’ mellett a másik legrövidebb a korongon. A ’Cain’ is lassú, málházós dal, ismét az ötperces fajtából, nem egy slágeres példány, viszont súlyos, ami illik is a témához, az első embergyilkossághoz. Annál nagyobb sláger a szép ’Signs’, ami annyira nem belassult, mint az előző pár szerzemény, mégis a leghosszabb a CD-n, utána pedig jól eltalált zárás a mázsás, szintén öt perc körüli ’Stabat Mater’.

Noha csak nyolc track van a lemezen, így is negyven perc körüli a hossza a viszonylag hosszú nóták miatt, amelyek mégsem unalmasak – legalábbis ha az ember kedveli a műfajt – a jó témáknak köszönhetően, amelyekben nem meglepő módon gyakran tetten érhető a Sabbath hatása. Holdampf Gábor pátosszal teli hangja pedig azon túl, hogy gyakran juttatja eszembe az ex-Candlemass frontember Messiah Marcolint, jól passzol a bibliai párhuzamokat nem nélkülöző szövegekhez.

Kár, hogy nem örvend nagyobb megbecsülésnek hazánkban a Wall Of Sleep, mivel tényleg olyan szintű lemezt készített ismét, ami megállja a helyét nemzetközi viszonylatban is. Igaz, a doom mint műfaj sehol nem jelent belépőt a rádiók slágerlistáira, és ami azt illeti, a Trouble és a Candlemass budapesti fellépésén sem telt meg az A38, vagyis ha így nézzük, relatíve talán nem olyan rossz a helyzet. Valahogy mégis örülnék, ha a minőségnek nagyobb megbecsülése lenne itthon...

• Wall Of Sleep