Metalcore-est a vasút alatt

Ghost Of A Shelter, One Reason To Kiss, Unsent Letters, As Heart’s Bleeding

Noha a metalcore már nem annyira trendi, mint mondjuk egy-két éve, és mintha kezdene kifutni, hogy átadja a helyét újabb trendeknek, azért még most is erősen tartja magát a műfaj. Nálunk is vannak még képviselői szép számmal, jobbak-rosszabbak egyaránt. Pénteken a Nyugati pályaudvar melletti-alatti Cocodrillben jártam, ahol négy magyar zenekart láthattam-hallhattam. Mint várható volt, a közönség átlagéletkora nemigen érte el az én életkorom kétharmadát. Megfigyeltem továbbá, hogy leginkább a Parkway Drive volt a menő a fiatalok között, rengeteg Parkway Drive-pólót láthattam, a második helyezett a Comeback Kid lett.

Az első fellépő a Ghost Of A Shelter volt, fiatal fiúk, valószínűleg még nem sok fellépéssel a hátuk mögött. A zene standard metalcore-nak tűnt, de igazából a gitárokból nem sokat lehetett kivenni, sajnos csak hangerőben voltak megfelelő szintre beállítva, a hangszín azt már nem tette lehetővé, hogy úgy igazán különbséget is tudjunk tenni a gitárosok által lefogott hangok között. Mindenesetre a kötelező breakdownok benne a voltak a dalokban, meg úgy általában a ritmika a már jól ismert sablonokat követte, nem hiszem, hogy túlzottan innovatív témákat hallottunk volna, ha jobb a hangosítás. Az énekes se volt éppen magával ragadó, szóval könnyen felejthető volt az egész. Talán idővel majd beérik.

Másodiknak a One Reason To Kiss következett, mivel ha jól értettem, a dobos Marcinak időre kellett odaérnie valahová, ezért nem maradhatott túl sokáig. Nem hiszem, hogy van olyan metalcore iránt érdeklődő ember ma Budapesten, aki meg tudná kerülni az ORTK-t, a banda eléggé aktív, ráadásul már több külföldi banda előtt is játszhatott, és sokat fejlődött is a kezdetek óta. Ezúttal is ütőképes produkciót mutatott be az öttagú együttes, igaz, annyi előnyöm volt, hogy a számok közül sokat ismerek, így ha nem is hallottam tisztán a dolgokat, nagyjából tudtam, hol is járunk. Volt mosh pit is meg minden, ami csak kell.

Ezután az Unsent Letters lépett a világot jelentő deszkákra. Kíváncsian vártam őket, mert voltam már egy koncertjükön, ahol nem éppen egyszerű muzsikával kellett szembesülnöm, a funkytól a grindcore-ig volt ott minden. A hattagú formáció – két ének, két gitár, basszus, dob – egész összeszedetten adta elő meglehetősen összetett nótáit, gondolom, nem olyan keveset szoktak gyakorolni. Mindesetre nekem még mindig tömény volt, amit hallottam, még mindig nem sikerült feldolgoznom, talán majd a következő koncerten.

Az estét a veszprémi As Heart’s Bleeding zárta, szintén reformtörekvésektől mentes metalcore-t bemutatva. De a zenei reformok hiánya persze nem zárja ki a jó zenét, pláne ha két olyan jó gitáros van egy bandában, mint amilyen Jani és Dávid az AHB-ben. A ritmusszekció is nagyon rendben volt, és ami a legjobb, végre sikerült eltalálni a keverést is, így egész jól lehetett hallani, mit is játszik a banda. És ami miatt igazán ’spesziáliss téma’ volt számomra a buli: most láttam először Polip mestert, a God’s Lonely Man – egyik – énekesét az AHB élén. (A csapat frontembere kiment külföldre egy időre, ezért a csere.) Azt kell mondjam, ilyen energiát ritkán látok magyar együtteseknél, mint amit Polip tett hozzá a bulihoz, nagyon jó volt látni és hallani, amit művelt. Persze mindez nem volt meglepetés, a God’s Lonely Manben is meggyőzőt szokott nyújtani.

Akár halódik a metalcore mint műfaj, akár nem, egész kellemes estét sikerült eltöltenem végül a Cocodrillben. Remélem, az AHB nemsokára ismét Pestre látogat.

• As Heart’s Bleeding
• Ghost of Shelter
• One Reason To Kiss
• Unsent Letters