Hoki, sör, punkNoMeansNo koncert a West-BalkánbanRovat: Programajánló | Felkerült: 2007. november 10., szombat | Írta: ZurroNovember 18-án a legendás kanadai NoMeansNo lép fel a West-Balkánban. Bár kicsit megöregedtek már, azért ugyanolyan intenzitással nyomják a rafkós jazz-punkot, mint ’79 óta bármikor.
A NoMeansNo-t 1979-ben alakította Rob és John Wright, egy hokibuzi kanadai testvérpár. A hokin kívül a sör, a progresszív rock és az akkor még javában friss punk hatására kezdtek zenélni, egyelőre dob-basszus duó felállásban. A hosszú kanadai télben volt idejük gyakorolni, ekkor dolgozták ki a sokszor páratlan ritmusokra épülő, eszement váltásokkal szabdalt, sokszor disszonáns free-jazzbe hajló stílusukat.
Nevük eredetileg egy randierőszak-ellenes feminista szervezet szlogenje, átvitt értelemben jól tükrözi a zenekar kompromisszummentes világszemléletét.
1984-ben csatlakozott hozzájuk Andy Kerr gitáros, az ő érkezésével a banda stílusa erőteljesebb punk- és hardcore-hatásokat kapott. Bár a mainstream médiát messziről kerülik, a folyamatos koncertezésnek, az Észak-Amerikában meghatározó egyetemi rádióadóknak és a fanzineknek köszönhetően már a '80-as években kultikus státuszra tettek szert, már nem is csak odaát, hanem Európában és Japánban is.
1991-ben az ex-Dead Kennedys-énekes Jello Biafrával felvették korszakos The Sky Is Falling, and I Want My Mommy című albumukat. Nagyjából abban az időben jártak nálunk is, a szépemlékű Fekete Lyukban. Ez is azok közé a koncertek közé tartozik, amin ha mindenki ott lett volna, aki ezt utólag meséli, valószínűleg a Kálvária téren megáll az élet. (Lehet, hogy nosztalgiából választották a West-Balkánt, egy ugrásra van a volt Fekete Lyuktól, hühü.)
'93-ban Andy Kerr otthagyta a zenekart, és ezzel egy korszak le is zárult az életükben. A '90-es évek közepére az ilyen határozott világképpel rendelkező, társadalom- és önkritikus, véresen cinikus humorral megáldott, nem mellesleg zeneileg is komplex, agyas punkcsapatok helyét átvették a grunge romjain sarjadt punkzenekarocskák. Szerencsére a NoMeansNos fiúk sosem vágytak a sztárságra, annak ellenére, hogy sok olyan zenekar hivatkozik rájuk, mint inspiráló forrásra, akik aztán könyékig turkásztak a zeneipari zsírosbödönben, elég csak Dave Grohl (Nirvana, Foo Fighters) nevét említeni.
Kanadában nyugis az élet, működik a szociális ellátórendszer, nem Bushnak hívják az elnököt, és persze a jéghoki-sör koktélnál nincs is jobb szombat este. Ilyen terápiával az emberek magas kort érnek meg, de lélekben fiatalok maradnak, amire a lassan nagypapika-kinézetű Wright-tesók, és az időközben hozzájuk csapódott Tom Holliston gitáros az élő példák.
Aki nem hiszi, járjon utána! Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek 
