Késő esti aprítás a KultibanKultiplex, 10. 28., Archaic, Wackor, Dew-ScentedNem mondanám, hogy kimondott thrash-fanatikus lennék, de azért egyáltalán nem vetem meg a műfajt, sőt. Így az érdeklődésemet egyből fel is keltette a Dew-Scented budapesti koncertjének híre, pláne hogy aznap volt egyik haverom szülinapja, így a koncert mindjárt ünnepivé is vált egyúttal. Az se volt rossz hír, hogy magyar részről az egyik ’bemelegítő’ banda az Archaic lesz, egyike kis hazánk klasszikus thrasht – jól – játszó zenekarainak.
Sajnos irdatlan csúszással kezdődött a program, aminek nem tudom az okát, mindenesetre elég bénán jött ki a dolog így vasárnap este, amikor másnap reggel az emberek egy részének munkába kellett mennie...
De aztán az Archaic csapott a húrokba rövid intro után, és rögtön kiderült, hogy nemcsak lemezen tud ügyesen aprítani a négyes. A slayeres – basszus+ének, két gitár, dob – felállásban reszelő zenekar egész jó hangulatot teremtett a nem túl sok néző körében, az olyan nótáik, mint pl. a ’Toxic Nightmare’, vagy a myspace-en is hallható ’The Archer’ bátran ajánlhatók a thrash-metalt szeretők figyelmébe. Szimpatikus volt, hogy feldolgozásként magyar zenekartól, konkrétan a Tormentortól választottak számot. Az energikus show-t a vége felé megtörte, hogy valami probléma adódott a tőlünk nézve baloldalon lévő gitárerősítővel. Ákos nem a legprofesszionálisabb módon kezelte a csapást, de utána trióként is játszott még picit a banda, az is élvezetes volt. A koncertet egyébként a Judas Priest ’Breaking The Law’-jának átdolgozása zárta. Jó látni a kevés életképes magyar thash-banda közül az egyiket, de azt azért hozzá kell tennem, hogy a színpadi kiállásban még van helye a fejlődésnek. A helyzet így is ígéretes, mert a tagok ügyesen bánnak hangszereikkel, és van egy rakás jó számuk is.
A bulit folytató Wackor számomra érthetetlen zenekar, a mai napig nem ’jön át’ nekem a zenéjük. Az mindenképpen dicséretes, hogy az egyediségre törekednek, voltaképpen sikerrel, de engem eddig nem tudott megfogni, amit csinálnak. Épp ezért csak fél füllel figyeltem a fellépésüket. Modern, talán groove-osnak mondható(?), nagyban a ritmusra építő metaljuk elütött a másik két fellépő stílusától, így a közönség sem igazán volt kompatibilis velük. Aki viszont bent maradt, az élvezte a bulit, akárcsak a muzsikusok maguk.
A német Dew-Scented nem éppen a világ legeredetibb bandája, de a mai klasszikus thrash metal mezőnyben a legjobbak közé számít. Azt ugyan már nem mondhatom, hogy a Nuclear Blastnál lenni jó ajánlólevél – ki ne tudna ellenpéldákat mondani –, de tényleg jól csinálja a kvintett, amit csinál. Sajnos – persze önhibájukon kívül – nagyon későn kezdtek bele a koncertbe, meglehetősen fáradt voltam már, mire rájuk került a sor, de a kókadtság hamar elszállt. Az olyan nótákkal, mint pl. a ’Turn To Ash’, nagyon nem lehet tévedni, a folytonos technikai problémák ellenére is nagyon jó volt a hangulat. (Leszámítva persze a most is jelenlévő részeg söpredék viselkedését, akiknek beszűkült tudatába a zenéből nyilván semmi nem jut el, de őrjöngésükkel igyekeznek tenni róla, hogy más se tudjon odafigyelni rá.) A sokkilós Leif Jensen mindenesetre nagyon hálás volt a nem túl népes közönségnek, és úgy nézett ki, valóban jól érzi magát, sokat mosolygott két ordibálás között. Ha fáradt volt is a banda, nem fogta vissza magát, tisztességesen beleélte magát a buliba. Leszámítva talán a dobost, aki elég fásultnak tűnt, ráadásul a gyorsabb kétlábas szőnyegekbe rendre bele is gabalyodott.
Ezzel együtt a slayeres, hol középtempós, hol ’tikatikázós’ metal hívei jó koncertet láthattak-hallhattak, a Negative Art összességében jó kis bulit szervezett nekünk, kár, hogy a kezdés – na meg ugye emiatt a befejezés – annyira eltolódott. Meg kár, hogy nem jöttek el többen – mondanám, hogy talán legközelebb, de ahogy elnézem, a Dew-Scented következő turnéja nem fogja érinteni hazánkat, aki kíváncsi a bandára, ki kell, hogy menjen Ausztriába. Kapcsolódó zenekarok: |
Kommentek 
