Négyes halál(metál) a Kultiban

Behemoth (PL), Kataklysm (CAN), Aborted (B), Lyfthrasyr (D) @ Budapest, Kultiplex, 2007. október 2.

Rovat: Beszámoló | Felkerült: 2007. október 7., vasárnap | Írta: Kovács Gergely

Hogy az október se induljon rosszul a metalosok számára, a Planetnoir Industries, a Budapest Rock ’n’ Roll és a Rock The Nation összehozott egy olyan bulit a Kultiba, ami esélyesként indulhat ’Az év legbrutálisabb estéje’ címért rendezett képzeletbeli versenyen. A négy fellépő négy országból érkezett, és persze stílusában is különbözött valamelyest.

Mivel aránylag sokáig dolgoztam aznap, a zúzás pedig korán kezdődött, a német Lyfthrasyr fellépésének egy részéről lemaradtam. A feltörekvő háromtagú banda zenéjében a death és a black metal elemei keverednek főként, de a szintiszőnyegek miatt némi gótikus hatást is felfedezni vélek. Nem a rövid nóták megírását tekinti fő céljának a trió, az biztos, és hogy őszinte legyek, noha egyáltalán nem tartom ügyetlennek őket, azért az igazán nagyok között még nem érdemelnek helyet. Olyan sokan nem is voltak kíváncsiak rájuk, igaz, jópáran voltak, akik még nálam is később érkeztek – volt olyan ismerősöm, aki két fellépőt is teljesen lekésett.

A belga Aborted folytatta a zúzmarát, a műfajban a jelek szerint kötelezőnek mondható intro után. Kitartó banda ez az Aborted, rengeteg tagcserét és válsághelyzetet élt túl eddig, szimpatikus az elkötelezettsége. Ezzel együtt is látható volt, hogy az énekes Svent nem dobta fel, amikor a ’Make some noise!’ felszólításra nagyjából pont semmilyen reakció nem érkezett. A harmadik nóta körül azonban már egész lelkes volt a közönség, kialakult a mosh pit is, benne az elmaradhatatlan hátizsákos mosherekkel, akikről vagy jót vagy semmit. Úgyhogy róluk semmit nem mondok. A banda nagyon odatette magát, hardcore-elemektől sem mentes death metalja nemcsak lemezen hatásos, de ez a koncert is kilenc pont fölötti volt nálam tízes skálán. A dobostól mattot kaptam, ilyen jó teljesítményt még nagykiadós bandáknál is ritkán látok, de voltak jó gitárszólók is, és a ritmus- és basszusgitár is a helyén volt. Sven rövid hajjal talán még szigorúbb volt, mint régen, és szemmel láthatólag nagyon haragudott valakire (vagy mindenkire). Próbálkozott a ’wall of death’ figurával, de ebben már csak igen mérsékelten volt partner a közönség, talán azért is, mert a magyar metal bulikon ennek nincs igazán hagyománya. Azért a breakdownok nem maradtak hatástalanok, azokra megvolt a szükséges beindulás. Még annyit hozzátennék, hogy ebben a fajta, picit hardcore-os technikás death metalban eddig csak a Converge előtt látott Animosity volt rám nagyobb hatással.

A buli ezzel számomra túljutott a csúcsponton, a sorban következő kanadai Kataklysm előadását ezzel együtt kíváncsian vártam, mivel ismerőseim között többen igen pozitív véleménnyel vannak róla. A kötelező intro itt is megvolt, aztán hamarosan kezdett gyanús lenni a dolog. Az sem kecsegtetett sok jóval, hogy csak egy gitáros volt, de láttam már olyan bandát, aki így is nagyot tudott alkotni, úgyhogy ez még nem törte le az optimizmusomat. Az viszont nemsokára egyértelművé vált számomra, hogy Maurizio Iacono ripacskodásból kitűnőt érdemelne, kiváló példája a nem karizmatikus, de annak tűnni akaró frontembernek. Remekül tudott egyszerre három irányba köpni, meg igazából a hangjával se volt semmi baj, de a színpadi produkció igencsak ’öregecskedő’ benyomást keltett bennem. Volt azonban valaki, aki még őt is alulmúlta: a dobos. A ’borzasztó’ kifejezés nem tudom, elég erős-e a teljesítményének a jellemzésére... Pláne egy olyan banda után, mint ez a mostani Aborted, lehangoló volt egy blastelni szó szerint képtelen, nagyon komoly technikai hiányosságokkal küzdő dobost hallani. Nem értem, hogy gondolta ezt az egészet a Kataklysm egyáltalán, még amatőr magyar zenekartól is harmatos lett volna ez a produkció. Maurizio Iacono említette a koncert eleje felé, hogy ’egyikünk se fogja látni a Mennyországot’, de azt nem mondta, hogy egyikünk se fog tisztességes koncertet látni tőlük... No, erről ennyit.

A lengyel Behemoth nem csak intróval tudott készülni, a színpadképre is nagyobb gondot fordított: volt pentagram a mikrofon, valamint kétfejű madárka a hangfalak előtt, meg persze hátul a szokásos lepedő. A black metal hatásait külsőségek terén a pentagram és a fordított kereszt mellett a muzsikusok arcfestése tükrözte még. Zeneileg is akadnak black metalos elemek a Behemoth produkciójában, de black metalnak azért nem mondanám. Mindenesetre a dobos Inferno nem fukarkodott a blastbeatekkel meg a szupergyors kétlábgépes megfejtésekkel, olyannyira, hogy volt külön ’dobszólója’, aminek a részeg emberek hergelésén kívül semmi értelme nem volt, hiszen aki magánál volt még, az ugyanazokat a figurákat hallgatta a koncert kezdete óta folyamatosan, nem értem, miért kellett külön is villogni velük. Később volt rosszabb is: emberünk nekiállt tüzet okádni, mialatt a többiek elhagyták a színpadot – elképzelésem sincs, hogy ennek a show-elemnek mi értelme volt. Pedig amúgy szerintem ügyesen játszottak, pláne a frontember Nergal érdemel elismerést, aki a hörgés mellett gitáron is komoly szerepet vállalt. Mindkét másik pengetős segített neki a vokálban, szóval nekik is jár a piros pont. Volt viszont még valami, amiben igyekeztek egymást túlszárnyalni – legalábbis a mennyiséget illetően egész biztos –, ez pedig a köpködés. Lehet, hogy a lélektanilag megfelelő pillanatban egy nagy nyáladag jól néz ki a levegőben, de amikor már egymást érik az ilyen jellegű erupciók, az olyan érzetet kelt, mintha NB I-es focimeccsen lennénk – ilyet pedig nem akarok érezni, nem vagyok önmagam ellensége. Pedig tényleg nagyon felkészült bandát láthattunk, akik nagyon sokat dolgoztak azon, hogy idáig jussanak, egyszerűen nem értem, miért ilyen félresikerült ötletekkel akarták feldobni a koncertet.

Az Aborted miatt érdemes volt ott lenni, aki teheti, mindenképpen nézze meg őket élőben, a Kataklysm abszolút csalódás volt, a Behemoth nem volt rossz, de úgy igazán jó se, a Lyfthrasyrt meg előbb hosszabb ideig is nézegetném, mielőtt kompetens véleményt mondok róla.