Flúg: Kiszakadt belőlem

(EP, Szerzői kiadás – 2006)

Nem mai banda a Flúg, hiszen még az előző században, sőt ezredben, 1999-ben alakultak, igaz akkor még Flug néven. A zene- és az ifjak változásai meghozták a – tartok tőle, hogy szinte minden zenekar életében elkerülhetetlen – tagcseréket. A jelenlegi felállás (Lőrincz Zoltán, Major Róbert, Szabó Gergely, Szakadáti Mátyás) 2004-ben alakult ki és igen eredményesnek mondható. Hiszen az elmúlt két évben hat tehetségkutatón kerültek dobogóra (háromszor lettek elsők!!!) és hatszor szereztek különdíjakat hangszeres teljesítményüknek köszönhetően. Dalaikat játszották kisebb nagyobb rádiók, koncerteztek többek között a Black-Out, a Zorall és az Eleven Hold társaságában, de felléptek hazai és szomszédos országokban megrendezett fesztiválokon is.

A kezemben tartott hatszámos EP a csapat negyedik hanganyaga, melyet a 2000-ben, 2002-ben és 2005-ben megjelent demok előztek meg. Szinte profi kivitelezésű, írott CD-ről van szó, melyhez négyoldalas színes borító tartozik. De inkább nézzük, halljuk a zenét!

Már-már ismerősnek tűnő és emiatt fülbemászó témával kezdődik az első dal, az Iker. Az egyszerű, rövid verze után hamar érkezik a könnyen megragadó, és énekelhető refrén. A dallamvilág, a vokálok építkezése, kimunkáltsága leginkább a Black-Out-ot juttatja eszembe.

Laza, szellős bevezető és szövegalap jellemzi az A földet vonzza elt, melyet a visszatérő akusztikus téma és az ízes szóló izgalmassá, a változatos ének- és refréndallamok pedig könnyen megjegyezhetővé tesznek.

Numetalos gitárrígatással kezdődik az Anno-name című dal. Ez a gitár azon kevés hangjainak egyike, melyet csak ritkán és kis mennyiségben tolerálok jól. Az ének alatt felbukkanó riffet már az utóbbi 10-15 év valószínűleg minden csapata eljátszotta valamilyen formában, és ez rossz fényt vet a srácokról eddig kialakult igazán pozitív képre. A korábbi dalokhoz hasonlóan itt is korán érkezik a refrén vagy inkább a bridge, mely úgy tűnik, refrénerővel és fogósságal bír minden dalban. Itt hoz magával egy kis kiabálós, reppelős vokalizálást is.

Klasszikus heavy/speed metalt idéző gitártémával indul a Déja-vu, melynek jellegét, hangulatát alaposan megváltoztatja a belépő basszus játéka és hangzása. A verze kísérete itt is egy kissé elcsépelt témára és annak variációjára épül. Kellemes a könnyed, elszállós középrész a hangulatos, effektezett énekkel, és itt is tetszetős a gitárszóló.

Izgalmas, kongás-akusztikus nóta a Kacagó Nap lendületes refrénnel. Vidám és könnyed, mégis érzelmes, s bár nem ez a legfülbemászóbb tétel a CD-n, ha eleget hallaná a nép, simán sláger lehetne. Olyan igazi, tévés-rádiós, mindenki által ismert és dúdolt sláger. Kiváló a dal finom, ízléséses befejezése.

A kellemes kezdés után megint sok szájat megjárt csont zörgése vezeti fel és kíséri az éneket a CD-t záró Láttalak valahol című opuszban. A refrén, mondhatni, szokás szerint egészen ragadós, de talán a leghalványabb a hat track közül. A szám és egyben az EP akusztikus befejezése, levezetése méltó az anyag legjobb pillanataihoz és újrahallgatásra ösztönöz.

Értetlenül állok az anyag előtt, fogalmam sincs, hogy mit írjak, mit tegyek, mit gondoljak. Kiváló dalok, dallamok, megoldások hallhatóak a CD-n. Többnyire nagyszerű, izgalmas hangszeres játék, jó hangszerelés és ötletesség a jellemző. DE. Van pár, igencsak elhasznált téma, melyet nem lett volna szabad felhasználni, újra megrágni. Tudom, hogy hatásos, az ujjakból és az agyból könnyen előbúvó, emiatt talán nehezen megkerülhető futamokról van szó. De a Flúg nem mozog annyira kötött, zárt stílusban, hogy ne szűrhetné ki az izgalmasnak tűnő, mégis elcsépelt dolgokat. Nem lenne szabad az egyébként többnyire kimondottan jó ötleteket, dalokat elrontani, tipikussá alacsonyítani ezzel a pár butácska riffel, hiszen hallhatóan sok munka fekszik a kiválóan felépített vokálokban, a fülbemászó dallamokban, a hangzásban és a hangszerelésben is.

Az első két nóta és az egész anyagon hallható befektetett energiák miatt magas pontszámot érdemelne az anyag, de a már említett „deja vu”-k és az ezek miatt – számomra – szinte szélsőséges teljesítmény igen sokat rontanak szememben az összképen. Nem tudom, mit tegyek…

Nem adok pontot a cuccra, mert egyik pontszámot sem érzem igazságosnak. A srácok pedig legközelebb még körültekintőbben rakják össze a dalaikat és kihozzák magukból a maximumot.

• Flúg