NOFXTörténelemleckeElőrebocsátom, soha nem voltam NOFX-rajongó, és egész biztos, hogy soha nem is leszek. Ezzel együtt, ha egy zenekar csaknem negyedszázada együtt nyomul, az valamelyest tiszteletet érdemel. Az alábbi bekezdésekben Fat Mike brigádjának történetéből, annak is korai szakaszából szemezgetnék, elvégre jövő szerdán épp nálunk teszik tiszteletüket – már ha mondhatunk ilyet egy tiszteletlen punk-bandával kapcsolatban.
A csapat története 1983-ban vette kezdetét, ekkor határozta el magát pár punk rock kid, hogy a sok bénázás után végre igazi bandát alapítanak, olyat, amelyik lemezeket ad ki és turnézik. Ekkor jött össze egymással Eric Melvin gitáros, Erik Sandin, a Caustic Cause dobosa, és egy nagy Misfits-fanatikus basszusgitáros, Mike, aki korábban a False Alarm tagja volt. Szó volt még egy Steve nevű fickóról, aki az énekes lett volna, de neki valahogy nem sikerült eljutnia a próbákra. Mivel egy jólmenő bandának névre is szüksége van, nekiálltak gondolkodni. Végül a No FX tűnt a legjobbnak az ötletek közül, amit egyébként egy egylemezes banda, a Negative FX ihletett.
Volt egy hely a környéken, ahol olyan együtteseket néztek meg a fiúk, mint pl. a Minor Threat, a Black Flag, vagy a Social Distortion. Keddenként kezdő zenekarok léphettek fel, köztük Mike-ék barátai, a Justice League. A No FX három tagja megkérte őket, hadd használják a cuccaikat, hogy előadhassanak pár számot, amiket tudtak. A négy nóta rendben le is ment, és mivel a dolog Steve fülébe is eljutott, úgy döntött, kiszáll az együttesből, aminek nem is volt igazán a tagja soha. A háromtagú felállás hivatalossá vált tehát, és mivel Eric számára a puszta gitározás is komoly kihívást jelentett, az éneklés feladata is a basszusgitáros Mike-ra hárult.
Minthogy akkoriban az internet még az álmok szintjén sem igen létezett, a Myspace-ről nem is beszélve, a trió kénytelen volt demokazettát kiadni, ha meg akarta magát ismertetni a közönséggel. A felvételeket egy tankolás fejében készítették el Don Bolles (Germs) segítségével, utána elkezdték hirdetni és terjeszteni az anyagot.
A demo meg is hozta a gyümölcsét egy koncertmeghívás keretében, amit a banda el is fogadott, sőt, gondolták, ha már elindulnak, nem árt többet is játszani útközben, így telefonon leszerveztek még pár bulit. Az első turnéra így 1985-ben került sor.
Ebben az évben szállt ki a dobos Erik a zenekarból, akit Scott Sellers váltott, vele indultak el a második turnéra, aminek kedvéért Mike eladta kocsiját, és vett egy kisbuszt. A busz nem volt valami hálás, rendszeresen lerobbant, sok gond volt vele. Még ’85-ben távozott a San Diego-ba költöző dobos, Scott, akit egy másik Scott, Scott Aldahl váltott. A csapat próbálkozott külön énekessel is Dave Allen személyében, télen vele indultak turnéra az USA délnyugati részén, ahol velük tartott az Entropy nevű banda is. A szilveszteri buli különösen emlékezetesre sikerült Dallasban, mivel Eric menet közben egyszerűen letette a gitárt, hogy megüssön egy skinheadet. Mindez a koncert végét is jelentette egyben.
A turnét követően Mike San Francisco-ba költözött, hogy tanulni menjen, az énekes Dave pedig autóbaleset áldozata lett. Scott nyáron kiszállt, de sikerült rávenni az eredeti dobost, a Santa Barbara-ban élő Eriket, hogy visszatérjen. Eric is Santa Barbara-ba költözött, és nekiálltak még egy gitárost keresni. Így került a képbe Dave Casillas, aki korábban többek között a Rat Packben játszott. Kétszer turnéztak vele az USA-ban, de velük tartott az első európai útra is, és vele vették fel a Liberal Animation lemezt is. Az öreg kontinensre való átjutásban a szerencse is segítette a fiúkat, mivel eredetileg az Adolescents jött volna, de ők visszaléptek az utolsó pillanatban; a hónapokkal korábban megismert német koncertszervezőnek viszont kellett egy amerikai banda a német Drowning Roses – akikkel később split-lemezt is csináltak – mellé a turnéra, így esett a választás a népszerűségben akkor még szinte sehol nem tartó NOFX-re. Még mielőtt nekivágtak volna az útnak, Dave részegen balesetet szenvedett fürdőzés közben, a varratokat valahol Németországban szedték ki.
A turné után Dave és a NOFX útjai el is váltak, Dave helyett jött Steve Kidwiller. Úgy egy hónappal az érkezése után vették fel az S & M Airlines albumot, aminek megjelenése előtt már úton voltak egy három hónapos észak-amerikai turné keretében. Pár hónapos pihenés után másfél hónapos Európa-körút következett, majd hazaérkezés után hamarosan fölvették a következő nagylemezt, a Ribbed-et. (A borítóötlet az óvszerrel Steve érdeme.) Ezután újra USA-, majd Európa-turné, de utóbbin már olyan nevekkel, mint pl. a Bad Religion vagy a Mudhoney.
Steve nem sokkal később kilépett, úgyhogy ismét gitárost kellett keresgélni. Egy Aaron nevű fickó, aki Erik barátja volt, a Crystal Sphere nevű csapatban gitározott, és annyira jól játszott, hogy meggyőzte a keresgélőket. Viszont úgy döntöttek, új névre van szüksége, így lett belőle El Hefe.
A felállás azóta ugyanez, viszont a zenekar jóval népszerűbb azóta, köszönhetően kitartásának és munkabírásának, na meg annak, hogy olyan nótákat ír, amiket utána sokan hallgatnak szívesen, így megveszik a lemezeket és elmennek a koncertekre.
Érdekes egyébként, hogy a jelek szerint a NOFX punk mentalitása nem merül ki annyiban, hogy szidja az elnököt, hiszen Fat Mike-ék tesznek a médiára, annak mechanizmusaira is, így nem adnak interjúkat. Az okokat a honlapjukon részletezik, de hogy a rajongók ne érezhessék elhanyagolva magukat, nyitottak egy ’Q&A’ (’kérdezz-felelek’) részleget, ahol kérdéseket lehet feltenni nekik, amikre válaszolnak is. És persze mint mondják, továbbra is szívesen eldumálgatnak bárkivel.
A lényeg pedig, akárcsak az elejétől fogva mindig: Punk Rock!!!  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek (0)
