D-beat, orkok, vérhányás – Wartime Party 10

Kultiplex kisterem, Budapest, 2007.08.28

Rovat: Beszámoló | Felkerült: 2007. szeptember 5., szerda | Írta: Kovács Gergely

Csehországban valami hihetetlen erős felhozatal van grind/crust bandákból, ráadásul egyik jobb, mint a másik, így aztán nem volt kérdés számomra, hogy elmenjek-e megnézni a cseh Guided Cradle – saját szavaikkal: ’Evil Barbaric Orc Crust’ – fellépését a 10. Wartime Party keretében a Kultiplex kistermébe. Pláne hogy olyan magyar bandák is játszottak ott aznap, mint az Another Way, a Human Error, és a Jack.

Mikor megérkeztem, már ’színpadon’ volt az első zenekar, a Kötelező Közhelyek. Afféle punk-ska egyveleget játszott az alapvetően négytagú csapat, amihez időnként egy harsonás csatlakozott ötödikként. Nem leszek teljesen őszinte: nem volt igazán jó a koncert. (A valóság ennél durvább.) Nem annyira magával a zenével volt bajom, viszont a fiúk ’kiállása’ borzasztó volt, viccnek is rossz, komolytalan és béna volt az egész, főleg a frontember miatt. Szomorú volt Mátét (ex-Nazca) ilyen körülmények között viszontlátni, benne sokkal több van, mint hogy egy ilyen brigádban kelljen szerepelnie. Lapozzunk hát.

Kicsit felborult a sorrend, így a második fellépő a Human Error lett. Kerekedett is hirtelen olyan hangulat, hogy még, az enyémet még az is fokozta, hogy Dr. Slayer a beállás-hangolás során a ’Készülni a legrosszabbra’ című sláger hangjait is megpendítette, aminek következtében máris elkezdtem készülni a legjobbra. A nótáról azt kell tudni, hogy annak ellenére, hogy kíméletlen, druva, nagyon gyors, koszos crust muzsikát játszik a banda, igazi slágernek mondható, annyira fogós, ezzel együtt mindig kihagyták a programból, ahányszor csak láttam őket élőben az utóbbi időben. Mint említettem, nagy volt a hangulat, a közönség igen lelkesen reagált az olyan nótákra, mint a ’Torture Culture’, a ’This Age Declined’, a ’Sin Doesn’t Fly Away’, meg a többi. Az új dobos játéka nagyon tetszett, volt benne érzés, a ritmust is jól adta, kár, hogy ő is megy külföldre – úgy tűnik, az állandó doboscsere a Human Error keresztje. Előkerült két feldolgozás, az egyik a Discharge-tól – kitől mástól? –, a másik pedig az Extreme Noise Terror egyik legjobb nótája volt. Természetesen volt ráadás is a végén, és hogy, hogy nem, pont a ’Készülni a legrosszabbra’, úgyhogy egy szavam nem lehet.

Némileg meg vagyok zavarodva időrendileg, de úgy emlékszem, most jött a Guided Cradle. A legelején még nem ejtett ámulatba, de úgy a harmadik számtól kezdve rajongójuknak tekinthettek a cseh muzsikusok, akik kinézetre leginkább a ’80-as évek thrash-punk bandáira emlékeztettek, és zenéjük is a két műfajt ötvözte leginkább, de néhol némi doom – a la Trouble – is belekeveredett, mégpedig nagyon hatásosan! Pózoktól, trendektől mentes előadás volt ez, abszolút hiteles és lehengerlő. A gitáros-énekes frontember megjelenésében Dean Jonesra emlékeztetett az Extreme Noise Terrorból, a mikrofont pedig még James Hetfieldnél is mélyebbre rakta. Komolyan nem tudom, honnan vesznek ennyi jó bandát a csehek, pláne ebben a népszerűnek nem igazán mondható stílusban.

A kiskunhalasi Jack következett, a ’grind/punk’ kifejezés írja le talán legfrappánsabban, mire is lehet számítani tőlük. A hangulatot sikerült még tovább fokozniuk pillanatok alatt, ami nem kis teljesítmény, hiszen már előtte sem volt ok panaszra. A punk életérzést a zene mellett a szövegek is erősítik, a magyar nyelvű, erősen társadalomkritikus szövegekkel alighanem sok hallgató tud azonosulni, koncerten pedig rendesen ki is adhatja magából, amit ki kell adnia. Noha technikailag volna mibe belekötni, hiszen Bakelit dobolásához sem lehet atomórát igazítani, és Levi hangja sem mindig áll a helyzet magaslatán, mégis, ez a banda így jó, ahogy van, az említett hiányosságok is részét képezik, és talán pont miattuk van benne az a fíling, ami benne van a Jack zenéjében.

Az est másik külföldi fellépője, a portugál Holocausto Canibal volt a következő a sorban. Mint nevéből is könnyű kitalálni, igazi vérhányós grindcore-t játszik a banda. Ennek megfelelően a két gitáros fehér kötényben lépett fel, amiket piros foltok tarkítottak. Érdekes, hogy ott a helyszínen erősen rácsodálkoztam a dobosra, hogy milyen precízen hozza a cseppet sem lassú témákat, de utólag a felvételeket hallgatva ezt már nem mondanám. Mindenesetre élőben jó volt a banda, a hangulat pedig talán itt jutott el a csúcspontjára. Egyébként a Holocausto Canibal inkább a death metalhoz áll közel, ellentétben a többi, hasonlóan gyors muzsikát játszó fellépővel, akik zenéjére inkább jellemző egy nagy adag punk hatás.
Sajnos az Another Way koncertjére már eléggé leamortizálódtam, úgyhogy nem lesz teljes a beszámoló róla, mivel a végéről már elmentem. Az eleje viszont roppant érdekes volt, először nem is akartam hinni a füleimnek, de amikor az aznap korábban is látott Máté, aki egy ideje énekesként besegít a bandába, rázendített a Clinton és a Lincoln kapcsolatát feszegető sorokba, be kellett látnom, hogy csakugyan a ’Jönnek a férgek’-et hallom a Tankcsapdától. Jó vicc volt, szerencsére nem is nyújtották a szükségesnél tovább, és jöttek a békési viharsarok-core nóták. Úgy tűnt, a zenekar tagjai sem a legfrissebbek, volt némi kavar, de úrrá lettek a nehézségeken, és folytatták. Általában nagyon jó koncertjei vannak a csapatnak, remélhetőleg legközelebb többet is fogok látni belőlük. Addig is mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki még nem ismeri őket.

Valami ilyesmi lett volna a 10. Wartime Party, várom a következőt, főleg, ha megint lesz cseh fellépő.