’Másként zenélők’ a Kultiplexben

2007. augusztus 15., Sziget utáni veszedelem, Cynic (USA), Aebsence (H)

Nem sok banda mondhatja el magáról, hogy szűk másfél évtizeddel az egyetlen albumát követően egy másik földrész kis országában is alig várják a rajongói, hogy végre részesei legyenek annak az élménynek, amiben már rég nem mert reménykedni senki. Mármint hogy még valaha látni fogják élőben az illető bandát. A Cynickel viszont pontosan ez történt.

Az előzenekar ugyanazon okból kifolyólag egyszerre megtisztelő és hálátlan feladatát az Aebsence látta el. Nem voltak könnyű helyzetben az Aebsence tagjai, hiszen a közönség nem rájuk volt igazából kíváncsi, hanem türelmetlenül várta, hogy lássa végre a legendákat – pláne hogy mire az Aebsence rázendített, addigra eredeti reményeim szerint már a Cynicnek kellett volna a színpadon lennie. Ezzel együtt az Aebsence végül derekasan helyt állt; a zsúfolt színpadon nagy látványt nem volt esélyük produkálni, mégis egész jól magukra tudták vonni a közönség figyelmét. Bevallom, a tizenkét éves múltra visszatekintő zenekart nem ismertem régebben, pedig jól fogadta zenéjüket a sajtó és a szakma egyaránt, és itt is bebizonyították, hogy van némi fogalmuk a zenélésről. A Tool és az Alice In Chanis hatásait a magyar népzenével ötvöző progresszív zúzás nem is volt rossz, bár először fura volt, mikor az angol szövegű dalok közepén egyszer csak magyar népdal-részletekkel találtam szembe magam, de menet közben hozzászoktam, sőt, már vártam, mikor jön a magyaros rész. Ha jól sejtem, az ének időnként loopolva volt, mivel volt, hogy egyszerre két szólam is futott egymás mellett, holott egyik zenész se vokálozott a háttérben.

Az átszerelést követően felbukkantak egymás után a Cynic tagjai, elsötétült a terem, és a bandától nem meglepő módon meditációs hanganyag kezdett hömpölyögni a Kultiban. De aztán kisvártatva csak felzendültek a ’Focus’ nyitónótájának, a ’Veil Of Maya’-nak mindenki által ismert hangjai, és már tudtuk, nem hiába vártunk annyit. Leírhatatlan élmény volt élőben hallani mindazt, ami már lemezen is annyiszor lenyűgözte a jelenlévőket, akár a ’Focus’ megjelenésekor, akár csak jóval később ismerkedtek meg a bandával. Ugyan korábban hallottam róla, mégis furcsa volt látni, hogy a hörgős részek felvételről mennek, Paul csak a Cynic védjegyévé vált elektronizált témákat énekelte. A számok között többnyire spirituális okosságokat hallhattunk szintén felvételről, de Paul többször megköszönte mindenkinek a részvételt. Annyi nagyképű, de amúgy kétbalkezes ’zenész’ után, akikhez gyakran szokott ’szerencsém’ lenni, igazán felüdítő volt látni egy ilyen zseniális és ugyanannyira szerény muzsikust. A két új tag is hibátlanul végezte a dolgát, és noha előzőleg bántam, hogy nem Sean Malone fog basszusgitározni, Chris Kringel játékát hallva nem maradt bennem hiányérzet.

A zenekar amellett, hogy lenyomta a teljes ’Focus’-t, eljátszotta az egyik bónusz dalt, a ’Cosmos’-t az újrakiadásról, egy új nótát, az ’Evolutionary Sleeper’-t, valamint egy feldolgozást a Mahavishnu Orchestra-tól (remélem, jól írtam), a ’Meeting Of The Spirits’-t. A ’Uroboric Forms’ erejéig egy Brett nevű fickó segítette ki a fiúkat a brutális vokálokkal, ő a francia Kalisia tagja – kár, hogy nem jött vele az egész banda, jó a zenéjük.

A végén sikerült visszakönyörögni a bandát egy egyszámos ráadás erejéig, ami a ’Focus’-ról addig el nem játszott egyetlen nóta, a ’How Could I’ volt. Utána még vártunk egy kis ideig, mivel nem kapcsolták fel a fényeket, reménykedve, hogy hátha, de aztán már nem lett semmi, Paulék ismét kifejezték hálájukat, és elbúcsúztak a színpadtól – nemcsak nálunk, de úgy általában Európában egy időre, mivel mentek vissza Ámerikába.

A Meshuggah és a Converge után a Cynic már a harmadik ’másként zenélő’ kultbanda volt, amit ezen nyáron a Kultiplexben láthattam – csak remélni merem, hogy a 2007. év még tartogat hasonlóan szép élményeket.

• Aebsence
• Cynic

• 2007. augusztus 15., szerda @ Budapest, Kultiplex