Sziget 15, 6. nap, sok a bajJó régóta megfogadtam, hogy a Sziget fesztiválra csak akkor vagyok hajlandó kimenni, ha a szervezők személyesen hívnak meg oda engem. Eddig kellett várnom. Azt történt ugyanis, hogy olyan fellépőket szerveztek le – konkrétan a Nine Inch Nails-re, Chris Cornell-re, az Eagles of Death Metal-ra, vagy a Tool-ra gondolok –, akikért érdemes kiadni azt a rengeteg sok pénzt, és akikért érdemes sok gazdag külföldivel és honi sznobbal úgy tenni, mintha hippik, punkok, vagy legalábbis nem a szüleinket 40 évesen is lehúzó jampik lennénk.
A hívás
Jó régóta megfogadtam, hogy a Sziget fesztiválra csak akkor vagyok hajlandó kimenni, ha a szervezők személyesen hívnak meg oda engem. Eddig kellett várnom. Azt történt ugyanis, hogy olyan fellépőket szerveztek le – konkrétan a Nine Inch Nails-re, Chris Cornell-re, az Eagles of Death Metal-ra, vagy a Tool-ra gondolok –, akikért érdemes kiadni azt a rengeteg sok pénzt, és akikért érdemes sok gazdag külföldivel és honi sznobbal úgy tenni, mintha hippik, punkok, vagy legalábbis nem a szüleinket 40 évesen is lehúzó jampik lennénk.
A felsorolt bandákból ezúttal az utóbbiról, vagyis a Toolról írok, egyedül ezt a zenekart láttam ugyanis. Sok-sok oka van ennek, azok közül csak az egyik, hogy Chris Cornell lemondta a fellépését hangszálproblémáira hivatkozva, amit a kivetítőkön nagy-nagy betűkkel igyekeztek sulykolni az emberekbe, ami a Soundgarden és Audioslave egykori énekesének feltehetőleg a legnagyobb ingyen(?)reklám.
Az érkezés
Bár fél hétkor elindultunk, a Tankcsapda utolsó pár számára sikerült csak odaérnünk a Nagyszínpad elé (körül-belül 2 órán át tömegközlekedtünk a Rákóczi úttól a Filatorigátig). Azért nem bántunk, mivel számunkra a Sziget egész felhajtása egyetlen Tool koncertté olvadt. Így legalább nem kellett 500 forintos dobozos söröket innunk és egy ihlettelen, unalmas Tankcsapda koncertet végighallgatni, amilyennek a debreceni trió teljesítménye tűnt aznap. 10 éve szívinfarktust kaptam volna a mára olcsó populistákká zülledt Lukácsék látványától, azonban tegnapi rutinkoncertjük végét személy szerint már alig vártam.
A magyarázat
Ha valakinek el kellene magyarázni, miért jó zenekar a Tool, miért éreztem olyan izgatottságot tegnap délután, mintha a Beatles koncertjére mentünk volna, hogy miért beszéltem boldog-boldogtalannak erről az egy zenekarról órák hosszat az elmúlt pár évben, akkor komoly bajban lennék és körül-belül arra az eredményre jutnék, mint az index kritikusa. Aki jól összefoglalta ugyan, mi ez a zenekar. De hát hogyan lehet elmagyarázni egy születése óta vaknak, hogy mi az a vörös? Sehogy.
Nem is próbálom meg, a Hunderground olvasói nagyjából úgyis képben vannak. Aki esetleg mégsem, keressen rá az együttesre a Wikipédián (LINK: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tool), vagy olvassa el a már említett cikket.
A tárgy
De hogy végre a tárgyra térjek: a koncert maga nem volt jó. Hát, igen. Nekem mégcsak koncertnek sem tűnt úgy igazán. Inkább egy elgondolkodtató, amúgy zseniálisan látványos filmnek, vagy színházi előadásnak, aminek mellesleg jó zenéje van.
A közönség
A Sziget közönségével is bajom volt. A legtöbb embernek fogalma sem volt arról, mit lát, és azt hogy nézze. Egy elkapott beszélgetés. Valószínűleg lengyel faszi mondja egy valószínűleg pár napos magyar barátjának angolul: „Szerintem nagyon egyediek, nem az a szokványos, unalmas banda. Kicsit olyan zenéjük van, mint a Dream Theaternek. Ismered a Dream Theatert? Baromi jók! Hé, király! A Tool belekezdett az egyetlen dalba, amit ismerek tőlük.”
A másik véglet az a vadbarom volt, aki valahogy mellénk keveredett és minden dal közben vagy háromezerszer megböködte a vállam, majd amikor ránéztem, a hüvelykujjával az együttes irányába mutatott, „Na? Hallod milyen gecijó?”, és addig nem hagyott békén, amíg az arcán lévő önkívületet és csodálatot nem viszonoztam hasonló arckifejezéssel. Mindezt miközben a színpadon elképesztő látványos kivetítéssel és fényekkel nem más nyomta, mint maga a Tool.
Nem sorolom a nem odavaló, zavaró embereket. Ilyen a Tool kalózkoncert DVD-it nézve biztosan nem fordulhat elő.
A barátkozás
De a zenekar sem könnyítette meg a barátkozást. Nem volt kapcsolat közöttünk, illetve csak nagyon egyoldalú. Ők sugározták a művészetüket, zenéjüket, de nem igazán voltak kíváncsiak a közönség reakcióira. Nem tudom, mi az energiavámpír ellentéte, de ők biztosan azok. Fura volt ez így. Egyszerűen magasról tettek rá, hogy egy többezres, (hellyel-közzel) fanatikus tömeg nézi őket megbabonázva. Hatásos volt, amit csináltak így is, de nem volt kölcsönhatás. Maynard például legtöbbször a háta mögött kifeszített vásznat nézte. És a többiek fel-felnéztek, de mindenféle különösebb érzelmi reakció nélkül.
A program
Meg, hát program 70-%-át ólomsúlyú tízperces számok tették ki. Játszották a Jambit, a Stinkfistet, volt a 46 & 2, a Schizm, a Lateralust, a Rosetta Stone-t, a Vicarioust, a Flood-ot. Minden túlzás nélkül: a dalok eleve zseniálisan megírtak és ahogy előadták őket, az is tökéletesen pontos, albumhű volt. Adam Jones gitárjának és Justin Chancellor basszusgitárjának hangzásáról már nem is beszélve. Eddig nem is tudtam, hogy szólhat ilyen zsírosan is egy gitár.
A kombináció
De valahogy a Tool és a Sziget kombinációja nem tarolta le a fejem. Jobban örültem volna, ha a dalsorrend kicsit alkalmazkodik a Szigethez, ha tudomásul veszik, hogy egy fesztiválon vannak. Az volt a benyomásom, hogy a Tankcsapda túlságosan is meg akar felelni a szigetelőknek, a Tool meg túlságosan nem. Ezért volt az, hogy a Tankcsapdánál megjátszottnak, éreztem a felkonferálásokat, meg azt, hogy lementek/visszajöttek, a Toolnál meg hiányérzetem volt. Merthogy Maynard a centire kiszámított műsor során (amibe azért a kivetítő lefagyása biztosan nem volt beszámítva) egy büdös szót nem mondott, csak mikor elköszönt.
A viszontlátás reménye
Ha úgy lesz, ahogy az elköszönő Maynard reméli (ki tudja, mennyire gondolta komolyan, de úgy búcsúzott, hogy reméli, találkozunk hamarosan), akkor legközelebb valamelyik turnéjukon fogom megnézni őket. Talán jövő év januárjában valahol a közelben Nem egy olyan embertelen gáz fesztiválon, mint amilyen a Sziget is. Az fix.
Aki képekre kíváncsi, nézzen át a magyar Tool-rajongók honlapjára: www.toolband.hu. Megéri. Kapcsolódó fesztiválok: |
Kommentek 
