Sziget 15, 3. nap, sárga földBratyóm hp-je alaposan hozzájárult ahhoz, hogy szeptember 10-ről egyetlen konkrét dolgot merjek kijelenteni: a Neck Sprain az odabasz. Egyszerűen, röviden, tömören ennyi. A receptet magától Janó Mihálytól tudhattuk meg egy hetente jelentkező nem-tv-csatorna Headbanger’s Balljából: vegyél valakit, aki megírja a metálhimnuszokat, aztán adj hozzá egy pesti arcot, aki majd szépen rádúdol számokra. A recept kurva egyszerűnek tűnik, mégis ezerből egy zenekarnak sikerül csak rendesen összeütni ezt a pörköltet. Mert ugye a metálhoz hús is kell, oouujjjjeeeeeeee. Aztán nekik is szépen ki kéne zúzni külföldre, kicsit megmutatni magukat, ott még lehet akármi is. Mert itthon azért az egy kalapácsütéssel felér a (miért?) HámerVörd részéről az 5 órás kezdés azzal néhány lézengő koránkelővel meg azzal a hullamák marhával az első sorban. Meg azt is megmondhatná valaki, hogy miért nem volt még az erről a sátorról elnevezett magazin címlapján a Neck Sprain (többek között)? Mindegy, sírhat nekem a szám, értelme kb. annyi – kedves édesapámat idézve – mint picsán a szőr. Szóval marad az a verzió, hogy csinálj magadnak magazint, oszt azt raksz rá, amit akarsz, ha tudsz. Na, de félre a tréfával, koncert után egy igazán furcsa és meglepő dolog történt velem, néhány perccel 18:30 után nem messze a fent említett sátortól egyszerűen elraboltak az ufók. Komolyan. Magukkal vittek az űrhajójukra, és ott tartottak vagy 5-6 órát. Borzalom. Mondtam is a főszerkesztőnek, hogy ez történt, és hogy a beszámolónak lőttek az ufók miatt, és hogy bocsánat, de nem az én hibám. Erre a főszerkesztő meg csak annyit mondott, hogy – idézem – „Szabi bazmeg, menj a picsába!” Magyarul azt akarta mondani vidéki stílusában, hogy egy árva szavamat sem hiszi, és ne szórakozzak vele, mert hajaj. Pedig ez a színtiszta igazság. Elvittek az ufók. És tudjátok miért? Megmondom. Azért, mert az egész Sziget fesztivált az ufók szervezik, és egy hatalmas kísérlet fesztiválnak álcázva. Mert az emberi faj a legtűrőképesebb a galaxisban a Nagymedve kislábától egészen Androméda felsőig. Ezek azok, akikkel mindent meg lehet csinálni. Most éppen azt tesztelik rajtunk, hogy mennyi az az egy fesztiválra jutó reklámmennyiség, amit még értelmi károsodás nélkül el tudunk viselni. Belépéskor mindenkinek a kezére raknak egy jeladót, ami közvetíti rólunk a méréseket a hold mögött álldogáló űrhajóba, ahol feldolgozzák az irdatlan adatmennyiséget, és hitetlenkedve bámulnak az eredményre a kis szürkék: ezek még ennyit is kibírnak! Máshol már egész bolygók haltak volna ki ekkora dózis reklámtól, de ezek még bírják. Aztán meglátták az én jeleimet, és rácsodálkoztak: nekem nem jutnak el a tudatomig a reklámok (megjegyzem: más sem jutott el), ezért gyorsan felszippantottak az űrhajóba és elkezdtek vizsgálni. És mit ad isten: megtalálták nálam a hp maradékát, és megitták. Azóta össze-vissza nyomkodják az időjárásszimulátoron a gombokat, és úgy terelgetik a kísérleti alanyok csapatait viharfelhőkkel sátorról sátorra, hogy öröm nézni. A többire nem emlékszem, de tény, hogy nagyon kedves alien-ekkel (igen kisfiam, él ilyen) találkoztam, mert amikor visszahoztak, finoman lefektettek a földre, a fejem alá még a hátizsákomat is odatették, hogy kényelmes legyen. És ez a színtiszta igazság a történtekről. |