Interjú a Converge-dzsel A bostoni noise-core legenda Converge számításaim szerint harmadik budapesti fellépése előtt volt lehetőségem egy kis eszmecserére a gitáros Kurt Ballou-val. Kurt nemcsak a színpadon áll ellentétes oldalon a basszusgitáros Nate Newtonnal, a színfalak mögött is nagyban különbözik a harsány showmantől, szerény, visszafogott, mégis határozott, céltudatos ember benyomását kelti. Aki ismeri a munkáit, tudhatja, hogy van is mire szerénynek lennie úgy zenészként, mint hangmérnökként. Szerencsére interjúalanyként is kitűnően teljesített, nagyon készségesen válaszolt mindenre, szinte kérdezni is alig kellett.
Ó igen! Hetek óta úton vagyunk, különböző országokban fordultunk meg, egész kis kluboktól nagy fesztiválokig – több ezer ember előtt – mindenféle helyen játszottunk. Mindegyik kellemes, izgalmas élmény volt. Esetleg történt veletek valami olyan emlékezetes mókás esemény, amit meg szeretnél osztani velünk? Igazából semmi különös nem jut eszembe. Negatív élmény? Talán a busszal voltak egész kicsi gondok, de azt mondanám, ha ennél nagyobb problémáink nem lesznek, nagyon elégedettek lehetünk. Láttatok valamennyit Budapestből a nap folyamán? Nem sok mindent, csak annyit, amennyit az alatt láthattunk, hogy a busz ideért. Sietnünk kellett, hogy meglegyünk a beállással. És mi a véleményed arról, amit láttál? Tetszett! Minden sokkal régebbi, mint nálunk az Államokban, érdekes volt látni az épületeket, a miénktől különböző kultúrát. Tudod, régen a világnak ezt a részét leginkább csak filmekben láthattuk a hidegháború miatt, nem volt lehetőségünk igazából hozzáférni, megismerni, inkább csak feltételezéseink voltak róla, úgyhogy nekünk ez érdekes. Igen, hasonló volt a helyzet a számunkra is, csak persze fordított irányban... Hirtelen fordulattal rátérve a zenére: gondoltatok rá, hogy visszahozzátok a második gitárt a bandába? Nem. Így négy taggal igazából jobb a hangzásunk, de jobb a színpadkép is. Amit esetleg elveszítettünk azon, hogy csak egy gitár van, azt megnyertük például feszességben, de emberileg is mint közeli barátok csoportja; jobb az összhang köztünk ilyen téren is. Ráadásul gitárosként nagyobb szabadságot is élvezek így. Vannak már tervek az új DVD, a ‘Thousands Of Miles Between Us’ megjelenési idejére vonatkozólag? Nem, még nagyon korai erről beszélni. Annyira, hogy voltaképpen még egyáltalán nem is mondhatnék róla semmit. Még egy kérdést azért feltennék a DVD-vel kapcsolatban, ha nem baj. Azt olvastam, európai felvételek is lesznek rajta. Esetleg valami Budapesten felvett anyag is? Azt hiszem, az anyag legnagyobbrészt Japánban lett felvéve. Lehet, hogy lesz rajta európai felvétel is, de magyar nem nagyon. Kérlek, mesélj arról, hogy születnek a dalaitok. Valójában minden alkalommal másképp. Van, hogy otthon egyedül írunk valamit, van, hogy valaki a próbateremben áll elő valami jó ötlettel – persze előfordul, hogy később aztán azon is tovább kell még agyalni otthon, hogy teljes dallá váljon. Megesik, hogy hallok egy dalt, ami elindít bennem egy folyamatot. Vannak aztán olyan négy-öt éves ötletek, amik csak most állnak össze komplett dalokká, vagy esetleg még mindig nem álltak össze. Minden nóta egy különálló. különböző folyamat eredménye; azt hiszem, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a dolog érdekes maradjon. Mikor elkezdtétek írni a ‘No Heroes’-t, volt valami speciális elképzelésetek, amit szem előtt tartottatok, vagy egyszerűen hagytátok az eseményeket a maguk medrében folyni, hogy úgy mondjam? Igen, hagytuk. Az egyetlen elképzelés ugyanaz volt, mint a Jane Doe esetében is, hogy olyan zenét alkossunk, ami agresszív, ugyanakkor inspiráló is a számunkra. Ez volt a fő cél. Olyan lemezeket akarunk csinálni, amiket azután mi magunk szívesen hallgatunk. Fontos volt az is, hogy a lemez vissza tudja adni egy élő Converge-fellépés hangulatát. Nem szeretem túlzásba vinni a stúdiós utómunkát a felvételeknél. Újabb klisés kérdés a vége felé: milyen lemezeket hallgattál az utóbbi időben? Annyi időt töltök zenével – stúdiózással, koncertezéssel –, hogy nem nagyon hallgatok a szabadidőmben is zenét. Amit mégis kiemelnék, az Nick Cave új bandája, a Grinderman, az félelmetesen jó. Egyébként tévézni szeretsz? Inkább filmeket nézek. Nagyon szeretem például Takashi Miike, japán rendező munkáit. Szeretem a régi filmeket is, amik nem olyan kiszámíthatók, mint a maiak általában. Több kérdésem nincs, köszönöm, hogy a rendelkezésemre álltál! Szívesen, remélhetőleg este újra találkozunk.Kapcsolódó zenekarok: |
Kommentek (0)
Még nincs hozzászólás. Legyél te az első!
