Akciós MESHUGGAH a Kultiplexben2007. július 11., Budapest, KultiplexSajnos mikor bő két éve a hajón tette tiszteletét a matek-metál legenda, nem sikerült eljutnom a bulira. Pár napja azzal kezdtem vigasztalni magam, hogy majd ősszel Bécsben egy másik elmebeteg brigáddal, a The Dillinger Escape Plannel együtt élvezhetem a svéd tanárok produkcióját. 10-én, kedden éjjel, holtfáradtan hazaérve csupán egy üzenetet akartam küldeni a Myspace-en, erre mit látok a bulletinen: a Bridge To Solace értesíti myspace-es barátait, hogy másnap Meshuggah a Kultiban.
Hmmm… Először, csupán a subjectet látva arra gondoltam, talán valami vakmerő feldolgozás-zenekar fog fellépni, netán Meshuggah-klub keretében összejöhetnek a banda kedvelői, hogy a jólismert felvételeket hallgatva építsenek kapcsolatot egymással és némi alkohollal. De nem, az üzenet egyértelmű: tényleg Meshuggah-koncert, azaz MESHUGGAH-KONCERT(!!!!!!) lesz másnap.
A sztori azóta történelem: a banda átutazóban kis hazánkon, szeretett volna fővárosunkban megpihenni, és szüksége lett volna némi áramra a turnébusz számára – no meg valami jóféle esti programra. Megkeresték hát az előző koncertet szervező BPRNR-t, akikkel akkoriban összehaverkodtak, és végül a band management bugyborékolása ellenére hangulatos klubbuli szervezésének ötlete kerekedett a dologból. Gyorsan meggyőzték a szervezők a Watch My Dyingot, hogy vállalják az előzenekar ez esetben közel sem hálátlan szerepét, a buli híre pedig a suttogó propaganda minden korábban megismert eszközével terjedt az országban (bár gyanítom, eljutott és megmozgatott az a hír többeket az országhatárokon túlról is).
Biztos ami biztos, munka után gyorsan beszaladtam jegyért a Kultiba, ahol már láthattam is a matektanárokat, de mivel rohannom kellett tovább, nem fárasztottam őket érdeklődésemmel. Mint este kiderült, elővigyázatosságom túlzottnak bizonyult, aki akart, a helyszínen is tudott még jegyet kapni. Azért a Kulti rendesen megtelt, sok szabad hely nem maradt a koncerthelyiség padlóján. Az is kiderült odaérkezésünk után, hogy két további fellépő is beugrott estére: egyrészt a Sanatorium Szlovákiából, akiknek ’Oral Fist Fuck’ című ópuszáról volt már alkalmam hallani, másrészt az általam még névről sem ismert amerikai Waco Jesus.
Mire odaértünk, a Watch My Dying lejött a színpadról, úgyhogy róluk most semmi többet nem tudok mondani. A teremben sokan maradtak a szünetre, de azért még simán befértünk, végignézhettük az átállást, találkoztunk pár ismerőssel, még több ismeretlennel, szívtuk a cigarettafüst plusz izzadtságszag kombót, ahogy ilyenkor az már csak lenni szokott, egyedül a pohár (üveg) hiányzott a kezemből, mivel épp nem voltam szomjas bizonyos preventív intézkedéseknek köszönhetően közvetlenül érkezés előtt.
Aztán végre elsötétült a terem, és feltűnt a színpadon a várva várt ’Mesüge’. A létező legegyszerűbb intrót mutatta be a brigád – sima gitárberregtetés –, mégis iszonyú hatásos volt a dolog, amiben minden bizonnyal nem kis szerepe van a nyolchúros hangszer által nyújtott lehetőségeknek – például konkrétan annak, hogy simán leviszi az ember fejét egy egyszerű üreshúr ott alul. Megesküdni nem mernék rá, de mintha a ’Rational Gaze’-zel nyitott volna a banda – a ’Nothing’-ról –, rögtön az eleje felé előkerült egy nóta a ’Destroy’-ról is – ha jól tévedek, cím szerint a ’Soul Burn’. A már említett két album mellett a ’Chaosphere’ képviseltette magát – ’Sane’, ’New Millennium Cyanide Christ’ –, a ’Nothing’-ról előkerült még a ’Straws Pulled At Random’ is, és volt elvileg új nóta is a már nem is olyan sokára megjelenő új lemezről. Ami – többek között – csodás a Meshuggah zenéjében, hogy a bonyolult matematikai megfejtések ellenére is olyan húzós groove-ok vannak benne, hogy az ember önkéntelenül is bólogatni, mozogni kezd rá. Mozgáson nem az intenzív mosh/pogó kategóriába sorolható dolgot értek, de azért voltak, akik nem csak ritmikusan hajladoztak, hanem nagyobb energiakifejtést igénylő tevékenységet is végeztek, mégis, nem ez volt a jellemző. Nem irigylem az énekes Jens Kidmant sem, hiszen sok az instrumentális rész a Meshuggah muzsikájában, amit neki valamivel ki kell töltenie, hogy kinézzen valahogy a színpadkép. A kopasz, csúcsos szakállú frontember általában azt a figurát választotta szokásához híven, hogy fennakadt szemekkel, széttárt, ördögvillában végződő karokkal állt, időnként összecsuklott, majd folytatta, ahol abbahagyta. Az ’éneklős’ részeknél pedig kissé magába fordulva, ugyanakkor magából mindent kiadva harákolta a megértéshez nemritkán nagyszótárt igénylő szövegeket. A hangzás jó volt, még ha ismerőseim állítása azért szerint nem olyan, mint a hajón volt. Tény, hogy lehetett volna még fokozni a megszólalást, de magyar klubviszonylatban nagyon is rendben volt, amit szerdán hallhattam. Persze nem Meshuggah-koncert a Meshuggah-koncert ’Future Breed Machine’ nélkül, a végén ezt a slágert is eljátszották nekünk, úgyhogy az általam nagyjából ötvenpercesre saccolt program nem hagyott űrt bennem, noha természetesen többet is el bírtam volna viselni ebből az elmebeteg hang- és ritmuskavalkádból. Pláne hogy ráadás se volt, és hogy kedvenc számomat, a huszonegy perces ’I’-t se hallhattuk (ami egyébként nem csoda, nem szokták játszani élőben).
Viszont eddgire azért már kellemesen elfáradtam, ráadásul másnap korán kellett kelni, úgyhogy nem vártam meg a Sanatorium és a Waco Jesus produkcióját, így utóbbi bandák fellépéséről ugyanannyit tudok mondani, mint a Watch My Dyingéról korábban.
Konklúzió: ezek után háromszor is meggondolom, mielőtt nyaralni megyek valahova, ki tudja, mikor néz be hozzánk valaki váratlanul egy hasonló jófajta koncert erejéig…  Kapcsolódó zenekarok:Kapcsolódó koncert: |
Kommentek (0)
